Jó negyedszázaddal ezelőtt, 1993 áprilisában egy nemzetközi leszerelési konferencia előadójaként New Yorkból a japáni Kyotóba utaztam. Ott-tartózkodásunk alatt a rendezvény résztvevőit elvitték Hirosimába, az 1945. augusztusi atombomba-támadás helyszínére. A tragikus esemény évfordulójáról minden évben megemlékeznek, így történt ez az idén is. (Nyitó képeinket a hirosímai emlékpark központi helyei.)
Japánban a társadalmi emlékezet aktívan ébren tartja ezt az eseményt, amelynek pillanatában mintegy hetvenezren, a következmények miatt kétszer annyian meghaltak. A távol-keleti szigetország nemzetközi politikai tevékenységének szerves része a küzdelem a nukleáris fegyverek betiltásáért. Tény, hogy a nemzetközi közösség számos fontos lépést tett ebbe az irányba, igyekezvén megakadályozni e fegyverek elterjedését a világban. Ezt a célt szolgálja az 1970-ben aláírt, majd 1995-ben határidő nélkül meghosszabbított Atomsorompó-egyezmény (NPT), amely lehetővé teszi a békés célú nukleáris energia előállítását, tiltja viszont a nukleáris fegyverek gyártását. Ez utóbbi alól kivételek az ENSZ Biztonsági Tanácsának már hosszú ideje ilyen fegyverekkel rendelkező állandó tagjai. India, Pakisztán és Izrael nem csatlakozott az egyezményhez, Észak-Korea pedig időközben kilépett a megállapodásból. Irán is az NPT részes állama, de hosszú időn keresztül – az illetékes ENSZ-intézmény megállapítása szerint – kötelezettségeivel ellentétes, tiltott tevékenységet folytatott. Időközben létrejött egy többoldalú megállapodás az iráni nukleáris tevékenység „normalizálásáról”, de majd meglátjuk, hová jutunk vele, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok nemrég kilépett a Teheránnal kötött egyezségből.
Japán fiatalok ismerkednek a szörnyű múlttal:
Már az országok felsorolásából látható, hogy eléggé sikamlós terepről van szó, amely nem akármilyen fegyveres konfliktus veszélyét hordozhatja magában. Japán töményen átélte a nukleáris megpróbáltatást, és hosszú évtizedek után – a helyszínen magunk is tapasztalhattuk – a tudatosságot. Nevezetesen azt, hogy hirosimai látogatásunkkor feltűnően sok iskolással találkoztunk az 1945-i tragikus esemény áldozatai előtt tisztelgő Béke Emlékparkban (Peace Memorial Park)
Diáklányok írásos feladatot kaptak a helyszínen.
Az emlékparkot elárasztó kis szárnyasokat itt joggal nevezhetjük békegalamboknak. Egy diák kettővel is barátságot kötött.
A szétbombázott város legismertebb ikonikus képe, amely bejárta a világot, a Genbaku Dome lett, amelyet máig megőriztek a 74 esztendővel ezelőtti állapotában őriztek meg:
Ez a felvétel pedig a hypocentert, vagyis azt a pontos helyet jelöli, amely felett annak idején felrobbant az atombomba:
Vendéglátóink kerti fogadást is rendeztek számunkra, ahol egy női zenekar japán melódiákat játszott húros hangszereken, a háttérben az ebben az időben csodálatos színekben virágzó fákkal.
Két zenész hölggyel én is fényképezkedtem:
Az ismert helyszíneken, Hiroshimában és később, 1995-ben Nagaszakiban tett újabb látogatásomat követően tapasztaltak is arra intenek valamennyiünket, hogy óvjuk planétánkat a nukleáris horrortól, szigorúan tartassuk meg minden nemzetközi szereplővel kötelezettségeit, s ha adott esetben az NPT előírásai egyesekre (lásd fent) jogi értelemben nem vonatkoznak, diplomáciai, gazdasági és más eszközökkel érjük el, hogy ezek az államok ne veszélyeztessék a kialakított rendszabályokat, a nemzetközi biztonságot. S ami pedig a civil szférát illeti, emlékezzünk a tegnapra, vonjuk le annak tanulságait és fordítsunk gondot a fiatalabb nemzedékek e folyamatba való bevonására!