New York régóta a többi között arról is nevezetes, hogy a multikulturális, multietnikai sokszínűség megtestesítője. Az európai „migránsok” letelepedése az eredetileg indiánok lakta észak-amerikai kontinensen, a rabszolgaság következtében odaszállított afrikaiak, az Európából, Latin-Amerikából és Ázsiából régóta zajló bevándorlás egy olyan különleges adottságokkal bíró entitást hozott létre, mely párját ritkítja a földtekén. (Nyitó képeinken: utcai kiírások Brighton Beach üzleti negyedében. – Zenei kazetták kínálata.– És nemcsak Brighton Beach körzetében, hanem New York más negyedeiben is rábukkanhattunk orosz nyelvű kiírásokra, mint az ennél a Kisinyovnak elnevezett étteremnél is látható.)
Ezt egyébként az Egyesült Államokban tett utazások során lehetetlen nem észrevenni: amerre megy az ember, indián, angolszász, spanyol, francia és más eredetű helységnevek tűnnek fel úton-útfélen. Külföldi városok, akár országok egy az egyben „importált” nevei is tovább színesítik az amerikai palettát. Hétköznapi dolog, ha az ember útja olyan helyeken vezet át, mint Geneva, Moscow, Bogota, Angola, Toledo, Bethlehem, Lebanon stb. Aki ismerős New Yorkban, az tudja, mi az, hogy Chinatown vagy Little Italy, hogy van ott egy lengyel városrész, meg volt egy magyar–német negyed, és évente megrendezik a jól ismert Oktoberfestet is, ami a New York-i németek zenés evő-ivó ünnepsége. Továbbá: az ukránoknak is vannak rendszeres felvonulásaik, és sorolhatnám még a többi nemzeti közösséget is.
Keleti és európai készételek.
Azt is meg kell említeni, hogy a múlt évtizedekben látványosan nőtt a latin-amerikai New York-iak száma, ami az utcatáblákon, a bolti feliratokban, a pénzváltó automaták kezelési utasításaiban is tetten érhető.
Gyógyszertár.
Az 1990-es évek legelején egy újabb fejlemény kezdte tovább bővíteni ezt az amúgy is heterogén New York-i tájképet, s ez szoros összefüggésben állt a Szovjetunió felbomlásával. Tapasztalataim szerint azelőtt a városban, pláne Manhattanen, aligha lehetett orosz szót hallani, de az éppen évszázaddal azelőtt megtelepedett, immár hagyományosnak tekintett közösségek mellett megjelent egy újabb. E bevándorlási hullám célpontja New York Brooklyn városrészének a tengerpartra néző Brighton Beach nevű negyede volt, ahol szórványosan már éltek orosz ajkúak. De mára a helyzet alaposan megváltozott.
Étkezde. Akció: minden ruha egy dollár!
Postai szolgáltatások, és italbolt, e negyedben különös hangzású elnevezéssel.
Ezt az új jelenséget magam is megtapasztaltam, amikor Manhattanen az igen népszerű utcai vásárok egyikén megláttam egy árust, akinek asztalán érdemrendek voltak kiállítva. Alakjaikról, formáikról távolról is azonnal felismertem, hogy szovjet érdemrendekről van szó. Három hevert az asztalon, mindegyiket megnéztem, s mondtam magamban, hogy innen üres kézzel nem mehetek el. Az egyik érmén ugyanis az volt olvasható, hogy „Prága felszabadításáért”, a másikon „Varsó felszabadításáért”, a harmadikon „Budapest bevételéért”, a túloldalon a megfelelő időpontokkal, a miénken az „1945. február 13.” dátummal.
Elgondolkodtatott, s érthetőnek is tartottam a három városban folyt szovjet katonai hadműveletek megkülönböztető minősítéseit. Mindhárom érmet boldogan megvettem volna, de anyagiak miatt maradtam Budapestnél. Kérdeztem angolul, mennyibe kerül az érem, mire az árus oroszul közölte, nem ért angolul. Ez persze nem zökkentett ki szándékomból, s végül Tolsztoj és Lermontov nyelvén meg is állapodtunk az üzletben. Fura érzés volt, hogy Budapest felszabadulása után vagy négy évtizeddel egy ilyen érdemrendet éppen New Yorkban veszek meg egy orosztól. Egyébként más New York-i utcai vásárokon is számos szovjet katonai eszközt, az 1930-as években használatos rohamsisakokat, öltözékeket lehetett vásárolni, hasonlóan – aki még emlékszik rá – a nálunk az 1990-es évek elején a kivonuló szovjet csapatok nyomán tapasztalt piaci helyzethez.
Egy másik hasonló esetre akkor került sor, amikor Brighton Beach-ben jártam és bementem egy boltba, ahol egy férfi éppen mondott valamit a pult mögött álló eladó hölgynek. Amikor megálltam a pultnál, a hölgy hozzám fordult. Megmondaná, mit kíván az úr? – kérdezte tőlem a legnagyobb természetességgel ékes orosz nyelven. Ki is segítettem az eladót, aki máig sem tudja, hogy éppen egy arra járó magyar nagykövetet kért tolmácsolásra.
Bevásárlóutca Brighton Beach üzleti negyedében.
Minden évben felvonulást tartanak a New York-i 5. sugárúton, a manhattani Fifth Avenue-n Izrael államiságának megünneplésére. 1981-ben jómagam is kimentem videózni a hosszú, színes forgatagot, s amikor oldalt tekintettem a járdán mellettem állókra, hirtelen úgy éreztem, hogy nem is itt, a Central Park tőszomszédságában, hanem a moszkvai Vörös téren vagyok. Pár lépésre tőlem ugyanis koros urak álltak, zakójukon szovjet érdemrendek csillogtak. Nyílván a szovjet hadsereg egykori, zsidó származású katonái lehettek, akik végül is Amerikában kötöttek ki.
Befejezésül, igaz, nem Brighton Beach-i, ám orosz vonatkozású New York-i érdekességként említem, hogy a Szovjetunió felbomlását követően egy amerikai üzletember elhozatott onnan egy hatalmas Lenin-szobrot, melyet 1994-ben egy 13 emeletes délkeleti manhattani épület tetején helyezett el. A ház attől kezdve hivatalosan is a „Red Square”, azaz Vörös Tér nevet kapta.
Az épület tulajdonosváltása következtében a szobrot 2017-ben levették, de egy másik közeli ház épületén újra felállították. S a manhattani Soho negyedben volt látható az utcán ez a reklám, ami ismét azt mutatta, hogy Lenint az Atlanti-óceán túlsó partján sem felejtették el, igaz, hogy egy Coca-Colát népszerűsítő szöveg kapcsán, amely szerint „A Coca-Cola – ez az igazi dolog. Lenin”
