Sokan tudják, ám lehet olyan is, aki nem: az LGT 1971 áprilisában mutatkozott be, új színt hozott a magyar rockzenébe. Presser Gábor (zeneszerző, billentyűs hangszerek, ének) és Laux József (dob) az Omegából, Frenreisz Károly (basszusgitár, ének, zeneszerző) a Metróból, Barta Tamás (gitár, ének, zeneszerző) pedig a Hungáriából érkezett a szupergruphoz.
Az együttes első lemeze már 1971. decemberben megjelent. Két év múltán Frenreisz Károly távozott, helyére a sok hangszeren játszó énekes, zeneszerző Somló Tamás lépett. Újabb egy év után, 1974-ben Barta Tamás nem tért haza az együttes amerikai turnéjáról, helyette Karácsony János (Generál) lett a szólógitáros – ő is énekelt, és kivette részét a zeneszerzésből. A zenekar végleges felállása 1976-ban alakult ki, amikor Laux József is az Egyesült Államokba települt, helyette Solti János (Generál) lett a dobos. Lauxszal együtt távozott az együttestől Adamis Anna szövegíró (Laux felesége), aki már az Omegában Presser szerzőtársa volt. Helyette Sztevanovity Dusán jegyezte a dalszövegeket. Presser már előtte kezdett lemezt készíteni és koncertezni Zoránnal. (Az LGT megalakulásáról, pályafutásáról,1992-i búcsúkoncertjéről Sándor Pál készített kitűnő filmet Volt 1×1 zenekar címmel.)
Az első évekhez kötődött a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darab, amelynek dalai nagy közönségsikert arattak. Az első időszak emlékezetes slágere volt a többi között az Ezüst nyár, a Ringasd el magad, az Ő még csak 14, a Gyere, gyere ki a hegyoldalba, az Álomarcú lány, a Neked írom a dalt, a Miénk itt a tér. Az LGT korai albumai közül a rajongók általában a Bummm-ot tartották a legjobbnak.
Másfél évtizeden át, 1972-től 1987-ig tartottak a legendás, május 1-jei koncertek a budai Tabánban. Az együttesnek saját klubja nem volt ugyan, de fellépett minden fontos hazai koncertpódiumon. Számos külföldi koncertet adott a többi között az Egyesült Államokban, Angliában, Japánban, Lengyelországban, Dániában, Kubában, Törökországban, Romániában, az NSZK-ban, és olyan országokban is, amelyek azóta már nem léteznek: az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Az LGT-nek egy sor lemeze külföldön is megjelent.
A későbbi LGT-dalok közül nagy siker volt a Nem adom fel a Mindenki, a Mindenki másképp csinálja, a Mi lesz velem?, az Áldd meg a dalt, a Boogie a zongorán, és még lehetne sorolni. Hosszú pályafutása alatt számos hazai előadóval dolgozott együtt a Loksi, köztük volt Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Katona Klári, Demjén Ferenc és természetesen Zorán.
Az LGT mindig rendkívüli hangulatot varázsolt fellépésein. A Nyugati pályaudvaron tartott búcsúkoncerteken fellépett Frenreisz és Laux is. Ezután többször visszatért a zenekar: 2001-ben a pesti Felvonulási téren, a Kapcsolat koncerten százezrek előtt, és tízezrek hallgatták Presseréket a 2002-i LGT-fesztiválon a Hajógyári-szigeten, 2007-ben a Sziget-fesztivál nulladik napján. Csaknem eredeti felállásban játszott az LGT 2006-ban Frenreisz 60. születésnapján a Syma-csarnokban. (Csak az 1982-ben Amerikában meggyilkolt Barta Tamás hiányzott zenésztársainak és a közönségnek egyaránt.) Fellépett az LGT a magyar dal napján, 2011-ben két dal erejéig Zorán koncertjén, a BS-ben. Legutóbbi sorlemeze, A fiúk a kocsmába mentek, 2002-ben jelent meg, nagy közönségsiker volt a rajta hallható a Magyarország című dal.
Az LGT Maraton – Újrahasznosítás című februári koncert legalább háromórás lesz, az együttes már javában próbál – tájékoztatott a Showtime Budapest.