Egy igényes fantasztikus film: Csillagok között

Sci-fi film nem egyféle van. Van, amit elsősorban a szemnek készítenek, értéktelenül és logikátlanul, viszont orrba-szájba vannak benne kalandfilm akciójelenetek, mint pl. űrlények halomra gyilkolása. És vannak, amelyek az emberiség jövőjén gondolkodó, tudományos és filozófiai gondolatokat, drámákat is felvető utópiák, ettől válnak igazán izgalmassá, s ha emellett még látványosak is, az csak előnyükre szolgál. Én ez utóbbiak sorába sorolom a Csillagok között alkotást is, amely ugyanakkor családi dráma is, ezért örülök neki.

A film valamikor a meg nem határozott közeli jövőben játszódik, amikorra az emberiség nagyjából tönkretette a Földet. Cooper, az egykori űrpilóta és mérnök (Matthew McConaughey) is farmerként él Murph nevű kislányával (Mackenzie Foy), Tommal, a kisfiával (Timothée Chalamet), valamint apósával, Donalddal (John Lithgow) egy kukoricatábla közepén. Gazdátlan drónokra vadászik alkatrészekért, és nem érti, hogy az űrhajózás hőskorát miért tanítják másképp az iskolában, mint ahogyan az volt? Murph eszes és érzékeny kislány, aki szellemeket vél érzékelni a könyvtárszobában, sőt ezekből bizonyos Morse-jeleket és koordinátákat is ki tud olvasni apja segítségével. Ezek nyomán Cooper egy titkos bázisra jut. Kiderül, hogy a mára szinte illegalitásba vonult NASA központjában jár, ahol még ismerik őt. Dr. Brand (Michael Caine) vezetésével egy űrutazást készítenek elő, ugyanis „valakik” úgy próbálnak meg segíteni a földlakókon, hogy a Saturnus közelében megnyitottak egy féreglyukat, ahol a tér görbületén keresztül egy másik, ismeretlen galaxisba lehet átjutni, ahol talán az emberek számára betelepíthető és lakható bolygóra találhatnak. Kapóra jön nekik a tapasztalt űrpilóta, akit felkérnek az expedíció vezetésére, hogy megtalálják az előző három expedíciót, amely állítólag egy-egy lakható bolygóra bukkant, de egy ideje nem ad életjelet.

Cooper elvben boldogan vállalja a feladatot, csak az okoz neki nagy lelki válságot, hogy itt kell hagynia a gyermekeit, akiket lehet, hogy a nagy időeltérés miatt csak vele egyidős felnőttként, idős emberként, vagy már úgy sem láthat viszont. Lánya marasztalása ellenére Cooper az emberiség megmentését választja, és elfogadja a megbízatást.

A négytagú expedíció tagja dr. Brand tudós leánya, Amelia Brand (Anne Hathaway) is, akinek egyebek között az a feladata, hogy ha nem volna lehetséges az emberiség átköltöztetése, akkor a magukkal vitt embriókkal újítsák meg az emberiséget. Itt van még Doyle (Was Bentley) és Principal (David Oyelowo), valamit TARS robot. Sikerrel átjutnak a féreglyukon, de mindhárom potenciális bolygó meglátogatására nincs elegendő energiájuk. Dr. Mannt (Matt Damon) viszont megtalálják…

Matthew McConaughey, Anne Hathaway.Az út közben az expedíció tagjai video-üzenetekben tartanak kontaktust a családjukkal, csak hogy amíg ők alig öregszenek, a Földön évek szállnak el. Murph (Jessica Chastain) is felnő, majd megöregszik (Ellen Burstyn), és dr. Brand mellett, majd utódaként tudósként dolgozik azon, hogy apját viszontláthassa. Tommal (Casey Affleck), aki farmer maradt, egyre kevesebbet találkoznak. Idővel Donald, majd dr. Brand is meghal, a dolgok pedig egyre bonyolultabban, de egyre izgalmasabban alakulnak…

A Nolan fivérek, Jonathan és Christopher, Kip Thorne tudományos közreműködésével nagyon izgalmas forgatókönyvet dolgoztak ki, amelyben nem csupán az utolsó generációit a Földön töltő emberiség sorsa iránti aggódás jelenik meg, de azok a magánéleti dilemmák is, amelyek egy-egy emberi döntésben mozgatók. Ritka, hogy egy sci-fiben az érzelmek is helyet kapjanak, de itt szinte minden szereplőnek megvannak a maga vágyódásai, kötődései, kivéve talán a robotokat, amelyek szerencsére nem ugribugri humanoidok, hanem inkább átalakuló hasábformák. Ezzel a monolit ábrázolással és több más apró utalással a rendező picit mintha tisztelegne a szellemi elődök, pl. az Űrodüsszeia, vagy a Solaris alkotói előtt. Bár bizonyos kis kérdőjelek, logikátlanságok itt is fellelhetők, az alkotói igényesség szándéka mégis ezek felé a régi, igényes sci-fi filmek felé mutat. Igaz, itt az érzelmesség felé is történnek engedmények, ezek azonban, miközben hatnak a nézőre, nem lépik át a giccshatárt.

Matthew McConaughey.

Igen erősek a színészi alakítások. Az Oscar-díjas Matthew McConaughey (A Wall Street farkasa, Mielőtt meghaltam, Gyilkos Joe, Hullámok ördöge stb.) széles érzelmi skálán éli Cooper űrhajós élethelyzeteit és döntéseinek mögötteseit. A Murph szerepét különböző életkorokban eljátszó Mackenzie Foy (Alkonyat: Hajnalhasadás 1. és 2.), Jessica Chastain (A segítség, Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza, Elcsábítva és elhagyatva, Egy szerelem története: a nő / a férfi stb.) és Ellen Burstyn (Az ördögűző, Rekviem egy álomért, A forrás, Rejtélyek szigete stb.) nagyon szép ívbe rendezik ennek a különleges nőnek a jellemét, ami a jó színészvezetést is dicséri. Az Oscar-díjas Michael Caine régi, megbízható formáját hozza a magabiztos, majd elbizonytalanodott tudós eljátszásakor. Lányát, az Oscar-díjas Anne Hathaway (A nyomorultak, Rio, Az ördög prádát visel, Neveletlen hercegnő stb.) érzékeny arcjátékkal, finom, intim érzelmekkel formálja meg. Matt Damon (A Bourne rejtély, Ryan közlegény megmentése, Good Will Hunting, A tégla stb.) ezúttal egy karakteres epizódszerepben épít fel egy furcsa jellemet. Nem sorolok fel mindenkit, de igényesen játszik minden szereplő.

Anne Hathaway.A filmnek további nagy erőssége egyrészt az az impozáns látványvilág, amit Nathan Cowley és az operatőr Hoyte Van Hoytema teremt mind a Földön, mint az űrben, másrészt az az áradó zenei szövet, amit Hans Zimmer főként orgonán sző a történet köré. Igen izgalmasak azok a képi montázs-megoldások, amelyek egyszerre láttatják az űrexpedíció és a Földön maradottak egymástól független, mégis közös küzdelmét, valamint azok a szürreálisan szép megoldások, amelyek az emberiséget megmenteni szándékozó erők és a földi jelen kapcsolatát segítenek megértetni. Ez az a film, amelyet valóban moziban, és lehetőleg IMAX-vetítésen kell megnézni.

Sajnos itt nem hallgathatom el azt a negatív tapasztalatomat sem, hogy főleg a multiplex-mozikban imádják a hangerőt annyira feltekerni, amíg a nézőből ki nem folyik a fülzsír is. Ilyenkor viszont a technikai dübörgés és a zene fölött elkiabált mondatok egy része teljességgel érthetetlen, elvész. (Más filmeknél is!) Lehet, hogy ez a hangmérnöki hiba csak a magyar szinkronkor rögzül a kópián, nem tudom, de a produkció élvezetében mindenképpen zavaró és fölösleges hallássérültséget előidézni.

Mindent egybevetve a Csillagok között nem annyira az akciófilmek rajongóinak, mint inkább a gondolkodtató fantasztikus történetek kedvelőinek a filmje, de az előbbieket sem szeretném lebeszélni a megtekintésétől. Nem könnyű, de nagyon jó élmény várja a nézőt, ne is hagyják ki!