És – nem csupán külpolitikával foglalkozó megfigyelőként, inkább nem titkolt aggódóként – csak remélni tudom, hogy Putyin is, Trump is komolyan veszi, ami a nevükkel élve, akár visszaélve, történt, történik. Mert – ez a kemény valóság – veszedelmesnek látszik az amerikai hatalmi belharc, amiből valami az óceánon túl eddig szokatlan is történhet. Az orosz–amerikai párbajokat látva pedig attól tartok, már azok sem ismerik ki magukat, akik a játszma közvetlen részvevői. És ebből akár véletlenül, akár tudatosan kiszámíthatatlan bajok lehetnek.
Egyre gyakrabban mondom magamnak: szicsasz (várj egy kicsit)! Mert talán egy fokkal nyugodtabb lennék, ha megtörténnék Washingtonban az elnöki hatalomváltás…
De: akármi lesz is a folytatás, már az eddig történtek következményei is meghatározóak – beleértve a legújabbakat.
1 . Először következhet be az Egyesült Államoknak az Észak–Dél-háborút követő történelmében, hogy az elnök legitimitását folyamatosan megkérdőjelezhetik. Egyrészt, mert Hillary Clinton sokkal több szavazatot kapott Trumpnál; másrészt megállíthatatlan, hogy a vereséget évekig („emútt nyóc év”) az orosz beavatkozással magyarázzák a demokraták, hisz’ ez alapvető érdeke a párt mögötti gazdasági erőknek is. „Fülkeforradalom” – amerikai módra? Ez pedig akár megingathatja az eddig sziklaszilárdnak tekintett amerikai demokrácia modellt is.
2. Még Amerika Trump által ígért belső gazdasági megerősödésének is lehet olyan hazai, de főként nemzetközi, leginkább pedig európai olvasata, hogy ennek az ára Oroszország és mindenfajta szövetségesei világpolitikai szerepének növekedése – az Amerikai Egyesült Államok globális súlyának és a hagyományos értelemben vett nyugati értékek a rovására. Ami minket illet: rámehet erre akár az egész Európai Unió, meg a demokrácia látszata is a kontinens egész keleti felében.
3. Miközben az orosz–amerikai viszony újból meghatározó eleme a globális biztonságnak, pontosabban a szinte átláthatatlanul összekuszált bizonytalanságnak, a két világhatalom közötti legkisebb közeledés mögött is ott fogják keresni, és ez akár a Kreml által kikényszerített diktátum is lehet. Ennek még a jelenlegi robbanásveszélyes kapcsolatok enyhítése is kárát láthatja, bármennyire érdeke lenne ez az egész világnak.
4. Felsorolhatatlan, ki mindenki akarhat keresni az „új korszak” zavarosában, a maga remélt hasznára, és tekintet nélkül a világra zúduló belátható és beláthatatlan veszélyekre – Phenjantól, Pekingtől a Közel-Keleten és Európán át Latin-Amerikáig.
És még nem tudjuk a legfontosabbat: Hogyan kormányozza január 20-tól Trump az „USA-konszernt”, amely mégis csak a világ legerősebb hatalma?