Egyedülálló teljesítmény: brit bulvárlapnál panaszolta be Brüsszelt Szijjártó

Szijjártó Péter a gyakorta euroszkeptikusnak tekintett brit bulvárlapnak, az Expressnek adott interjúban Brüsszelt támadta, egyrészt szerinte az ottani bürokraták bosszút igyekeznek állni a briteken a brexit miatt. Másrészt ezzel párhuzamosan a magyar–uniós kapcsolatokkal is példálózott.

Szijjártó iIlyesmiket mondott: nagyon furcsa a brüsszeli bürokraták szemlélete arról, ha egy nemzetnek saját akarata van. Mi nagyon sokat harcolunk azzal a brüsszeli állásponttal szemben, amelyik megbosszulja, ha egy népnek akarata van. Amikor racionális dolgokkal állunk elő, és a nép akaratát képviseljük, akkor Brüsszel megbélyegez minket, Putyin szövetségesének, az oroszok ügynökének minősít bennünket, akik megbontják az Európai Unió egységét, diktatórikusnak, fasisztának bélyegeznek meg minket.

Alapvető kérdésekben eltérő álláspontot képviselünk – folytatta Szijjártó –, ilyen a demokrácia. Szerintünk az a demokrácia, amikor a nép akaratát juttatja érvényre a kormány. És miként fejezik ki az emberek az álláspontjukat? Hát a választások útján. Ezzel szemben Brüsszelben csak azokat az államokat tekintik demokratikusnak, amiket szélsőséges liberálisok irányítanak.

Ami pedig az EU jövőjét illeti, Szijjártó szerint a brüsszeli liberálisok az Amerikai Egyesült Államok mintájra akar létrehozni Európai Egyesült Államokat, amiben nincs helye a nemzeti tudatnak, a történelemnek, a kultúrának és a vallásnak. Azok nem számítanak. Mi ennek pont az ellenkezőjét valljuk. Arra kényszeríteni minket, hogy felejtsük el, honnan jövünk és kik vagyunk, ez azért már túl sok nekünk. Ezt mi egyszerűen nem tudjuk megemészteni. Nagy-Britannia ki tudta harcolni a szuverenitását, mert a legnagyobb ország volt az unióban, mi viszont kis ország lévén egyensúlyi problémákkal küszködünk.

A magyar származású George Pataki, New York állam egykori kormányzója ipari méretű fűtőberendezéseket szállított Ukrajnába – számol be jószolgálati tevékenységéről a bulvár New York Post. Pataki saját alapítványa is részt vesz ezekben az akciókban, s mint elmondta, a háború kezdete óta ez az ötödik útja. Most minden eddiginél nagyobb humanitárius segítségre van szüksége a háborútól szenvedő országnak. Az Egyesült Államok 18 000 millió dollár segélyt nyújtott Ukrajnának. Pataki beszámolt arról is, hogy nem volt zökkenőmentes az utazásuk az ukrán–magyar határnál, légiszirénák hallatszottak, áramszünet volt. Beregszászon is járt, találkozott az ottani konzullal, Kijevben pedig Zelenszkij elnök felesége fogadta. Elmondta, hogy az ukrán menekülteknek Magyarországon igyekszik átmeneti szállást biztosítani, de ennek részletei nem ismeretesek.

Rengeteg sajtótermékben írtak arról, hogy az Orbán-kormány készül a következő brüsszeli vétóra. A Trump egykori szócsövének tartott Breitbart News úgy számol be erről, hogy Orbán hajthatatlan és megint blokkolni fogja az Ukrajnának szánt, most éppen 18 000 millió eurós hitelsegélyt. Ehhez a magyarázat: azért van állandó konfliktusa Brüsszelnek Magyarországgal, mert az idén erős mandátummal felruházva ismét Orbán nyert, miközben reménykedtek az ellenzék győzelmében.

Szorosan követi a tanár-, diáktüntetéseket a nemzetközi sajtó, s most már a címek is jelzik, részben változott a tüntetések célja: a tanárok elbocsátása miatt is tüntetnek a diákok Budapesten, nemcsak a tanárok béremeléséért – veszi át számos újság a Reuters tudósítását. A Karinthy Gimnázium egyik tanára elmondta a tudósítónak, hogy 20 év munkaviszony után 600 dollár a havi bére. Szerinte pszichológiai háborút folytat ellenük az Orbán-kormány. Az egyik diák pedig arról beszélt, hogy véletlenszerűen rúgják ki a tanárokat, semmi logika nincs abban, hogy ki kerül sorra.

Változatlanul napirenden van Orbán nagymagyarországos sálja; legutóbb a The Washington Postban jelent meg véleménycikk róla. Előfordulhat, hogy látunk vagy láttunk már ilyen sálat a szurkolókon, az kis probléma, ám ha Orbán miniszterelnök vesz fel ilyet, az ő üzenete már területkövetelésként is értelmezhető. Aggatja a jelzőket a szerző Orbánra, s megjegyzi: annak ellenére Putyin jó barátja, hogy népirtás zajlik a szemünk előtt. A Bloomberg újságírója, azt is nagyon jól tudja, hogy Orbán várbéli hivatalának falán is ott van a Nagy-Magyarország térkép, királyi koronadíszítéssel egyetemben. Pedig a magyarok többsége, mint az európaiak többsége is, érti, tudja miként kell Trianonhoz viszonyulni. Olaf Scholz német kancellár sem visel olyan sálat, amelyen rajta van, mondjuk, Königsberg, az orosz Kalinyingrád, vagy Szilézia Lengyelországból. Az európaiak többsége nem játszik a tűzzel, az irredentizmussal.  

Magyarország 2004-i uniós csatlakozásakor írásba adta, határkérdésekről, -vitákról szó sem lehet. A megkövülten nacionalista Orbán vissza akar térni a múlt legrosszabb emlékeit idéző napjaihoz, s sajnos ezzel nincs egyedül. Lásd: ukrán háború, balkán és török villongások. Csak reménykedni lehet abban, hogy a szlovák kormányfőtől ajándékba kapott sál a mai térképpel olyan üzenetértékű, amit talán végre Orbán is megért.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Neue Zürcher Zeitung Érdekes ellentmondásra hívja fel a figyelmet a lap a Budapest–Belgrád vasútvonal korszerűsítése kapcsán: a pálya mindkét oldalon teljesen sík terepen fut, a szerbeknél azonban a 183 kilométer hosszú szakasz kiépítése 1200 millió euróba kerül és óránként 200 kilométeres sebességet tesz lehetővé. Magyar területen 166 kilométer a távolság a főváros és a határ között, a költségek mégis kétszer akkora összeget emésztenek fel, 2,2 milliárdot, pedig a szerelvények legfeljebb csak 160 kilométerrel haladhatnak majd.

A magyarázat nem túl bonyolult: a magyar részen a munkát egy kínai–magyar konzorcium végzi, Mészáros Lőrinc égisze alatt, aki Orbán Viktor bizalmasa és gyorsan megszedte magát. A kormány titokban tartja a beruházásra vonatkozó tanulmányokat és szerződéseket. Az ellenzék nem győzte bírálni az országgyűlésben a tervet, a bíróság elrendelte a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. A hatalom azonban vonakodik.

A kínaiak lassan már befejezik a Balkánon keresztül az „Új selyemút” megépítését, a korrupció a napi üzlet része. Egy szerb újságíró azt mondja, Kína azért kellemes partner a térség kormányai számára, mert nem akadékoskodik. Az európaiakkal éveken át kell tárgyalni, Pekinggel gyorsan meg lehet állapodni. Ad kölcsönt az éppen szóban forgó projekthez, hozza a munkásokat, azok gyorsan elvégzik a feladatot. Versenytárgyalás, a korrupció elkerülése szóba sem kerül.

A nyereség Kínába megy. Vannak jelentések, amik szerint kizsákmányolják az Ázsia más részeiről, pl. Vietnámból érkező dolgozókat. Viszont a környezetvédelem nem szempont, illetve szükség esetén felvizezik a szabályokat.

Die Welt A magyar benzinársapka hatása az, hogy lassan kifogy az üzemanyag a kutakról. A kormány azért vezetett be hatósági árat, hogy enyhítse az emberek terheit, ám a lépés végzetesnek bizonyul az energiaválság kellős közepén. Már-már alig lehet fenntartani az ellátást. A mesterségesen lenyomott árak folytán a nemzetközi szállítók elkerülik az országot, a MOL viszont nem tudja teljes egészében kielégíteni a keresletet.

Főleg a független töltőállomások tulajdonosai vannak egyre nagyobb bajban. Mind több kútfejen látható a kiragasztott cédulán, hogy éppen mi az ár, és mennyit lehet maximum tankolni, illetve, hogy milyen üzemanyagfajtát nem lehet kapni. De hát az ár mélyen a világpiaci szint alatt van.  

Az ország az energiahordozókat tekintve erősen függ Oroszországtól. A kormány már csak emiatt is élesen ellenzi a szankciókat. Egyben azonban nagy erőkkel igyekszik úgy beállítani, mintha Brüsszel lenne a felelős az emelkedő árakért és a magas inflációért.

Tageszeitung Orbán Viktor eddig mindig megúszta, nem kellett eleget tennie az EU feltételeinek, de most minden eddiginél egyértelműbb figyelmeztető jelzések érkeznek Brüsszelből, komolyra fordulhatnak számára a dolgok. A politikusra nem jellemző az erény, mármint hogy belátná a tévedéseit, és ugyanez vonatkozik jobboldali-nacionalista környezetére is.

„Magyarország brüsszeli ellenségei” tehetnek arról, hogy nem jön a 13 000 millió euró támogatás – ez a hivatalos kánon. Az államilag irányított sajtóban ugyanakkor egy szó sem esik arról, hogy az Európai Unió a szubvencióért cserében ragaszkodik a demokrácia olyan pilléréhez, mint a jogállam, valamint a korrupció elleni harc.

A kormánypárti nyilatkozatokban „Magyarország ellenségein” kívül sűrűn szerepelnek az „árulók”, rajtuk az ellenzék EP-képviselőit kell érteni, akik összeálltak Brüsszelben a „balos és liberális erőkkel”. Ők a felelősek, amiért nem lehet emelni a családi pótlékot, valamint a tanárok fizetését, és nem lehet olcsó energiához jutni. Arról ugyanakkor nem hall a publikum, hogy Magyarország minden közös döntést megszavazott, igaz, a teljesítésükkel már erősen adós.

Idáig azonban elég volt, ha a bírálatok hatására leginkább kozmetikai változtatásokat hajtott végre. Ám ettől még nem változott a de facto egypártrendszer. Többnyire támaszkodhatott a hasonszőrű Lengyelországra. Csakhogy most túl nagy a félelem, hogy az ezermilliók oroszlánrésze ismét kegyenceknek jut, akik általában túlárazott ajánlatokkal nyerik meg a közbeszerzéseket.

Holnap összeülnek a pénzügyminiszterek, majd meglátjuk, miként döntenek Magyarország ügyében, mennyire gondolják komolyan a demokrácia feltételeinek megtartatását (már ha lesz határozat a Bizottság befagyasztási javaslatáról – a szerk. megj.).

Die Welt Hiába emlegette a jelenlegi olasz miniszterelnök asszony még a választási kampányban, hogy ő aztán nem fogadja el az „EU diktátumát”, egyelőre az látszik, hogy pénz dolgában nagyon is igazodik a brüsszeli feltételekhez. És mivel a szervezet 3. legnagyobb gazdasági hatalmáról van szó, nem lenne jó, ha Itália meginogna, mert akkor az egész euróövezetet magával ránthatja.

Ám a jövő évi költségvetés szerencsére viszonylag kiegyensúlyozott, így a Bizottság alighanem rábólint. Csak kis tétel megy el a koalíciós partnerek választási ígéreteire. Az is feltűnő, hogy Giorgia Meloni a tervezet beterjesztésekor egyetlen rossz szót sem szólt Brüsszelre. Azaz láthatólag tanult elődjei hibájából, mert bár részben EU-ellenes ugyan, populista jelszavaknak köszönheti győzelmét, de nyilvánvalóan tudja: csak akkor maradhat uralmon, ha nem háborúzik az Európai Unióval. És az látszik, hogy a közös szabályoknak megfelelően játszik, pedig a válság miatt megtehetné, hogy eltér tőlük.

Ám nagyon úgy tűnik föl, hogy számot vetett vele: a mostani instabil állapotok (járvány, háború, magas energiaárak, emelkedő infláció) nem hagynak neki mozgásteret. A pénzpiacok vették a jelzést és bizalommal jutalmazzák. A miniszterelnök ugyanakkor nem szeretné elveszíteni szavazói támogatását, ezért ideológiai témákkal táplálja őket. Sok jelentőségük nincs, viszont kielégítik a törzsgárda igényeit. Ilyen pl. hogy a többi ország vegyen át befogadott menedékkérőket.

A Süddeutsche Zeitung kommentárírója nem tartja jó ötletnek a Bizottság részéről, hogy Ukrajna megsegítésére fordítsák az orosz jegybank külföldön zárolt 300 000 millió dolláros vagyonát, mert az ilyen kihelyezéseket védi a nemzetközi jog, nem lenne könnyű jogalapot találni a megsértésére és csak rossz vért szülne. Arról nem beszélve, hogy kínálkozik jobb és egyszerűbb megoldás is.

Az egyértelmű, hogy Oroszországnak anyagilag ki kell vennie részét az ukrán újjáépítésből. Ám a szóban forgó devizák és értékpapírok olyanok, mint a diplomaták: érinthetetlenek. Az USA már belevágott ilyesmibe, hogy az iráni és afgán jegybank másutt lévő vagyontárgyaiból kártalanítsa a terrorcselekmények amerikai áldozatainak, illetve az elesett tengerentúli katonáknak a családjait, de a jogi procedúra hosszasnak ígérkezik.

A demokratikus államoknak ki kell tartaniuk a szabályokon alapuló nemzetközi rend mellett, ezért nem hajíthatják ki könnyűszerrel a multilaterális egyezményeket. A központi bankok fontos feladatot látnak el, nem szabad megingatni a bizalmat irántuk, mert különben veszélybe kerülhet akár a pénzügyi rendszer stabilitása. Azonkívül az elkobzandó vagyonelemek az orosz nép tulajdonát képezik, vagyis a büntetés nem a felelősöket sújtaná.

Ezért sokkal inkább az oligarchák ingatlanait, jachtjait, cégeit, repülőgépeit, számláit kellene célba venni. Mert kamu vállalkozások és strómanok segítségével rejtik el, amijük van.

Egymillió millió (!) dollárról van szó, ebből az EU idáig 19 000 milliónyit fagyasztott be. Úgyhogy még bőven van mit keresni, ráadásul a tulajdonosok a putyini rezsim haszonélvezői. Így még az indoklás is egyszerű volna. A 300 000 millió pedig jól jönne kézizálog gyanánt, ha megindulnak a béketárgyalások.