Világszerte legalább 300 millió – ám folyamatosan növekvő számú – embert1 érint a depresszió. A major depresszió civilizációs betegség, mely az életkörülmények változása, a folyamatosan érkező információáradat, a sok inger és stressz hatására egyre gyakrabban alakul ki.
A múlt 25-30 évben mintegy felével nőtt a betegség gyakorisága2. Még nem is olyan rég inkább az 50 évesnél idősebbek esetében beszélhettünk feltűnő gyakoriságról, napjainkban viszont mind több a 15–25 év közötti beteg.
Dr. Szekeres György pszichiáterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docensétől kérdeztük: mekkora a társadalom felelőssége és várhatóan milyen hatással lesz a depressziós betegek számának növekedésére a COVID-járvány?
A legnagyobb probléma még ma is a major depresszió felismerése és a terápia megkezdése. Az oka: a major depresszió sok esetben nem önálló betegségként jelentkezik, hanem például alkohol- vagy gyógyszer-függőséggel társul, gyakran testi betegséggel, például a pajzsmirigy működési zavarával párosul. Az ilyen esetekben csakis akkor lehet igazán hatékony a terápia, ha mindkét betegséget egyidőben kezelik. Nehezíti a felismerést az is, ha éppen egy testi betegség – anyagcserezavar, bőr-, emésztőszervi, ízületi betegség – tünetei fedik el, hogy valójában pszichés ok, depresszió is meghúzódik a háttérben. Ezért is hárul nagy feladat a háziorvosra, aki először találkozik a beteggel.
Másfél évtizeddel ezelőtt Szolnokon és Kiskunhalason háziorvosok részére szerveztek képzést azzal a céllal, hogy ha praxisukban major depresszióban szenvedő beteg jelentkezik, egyértelműen ismerjék fel a tüneteket, és a szakellátáshoz irányítsák a pácienst. A térségben látványosan csökkent az öngyilkosságok száma6 – ráadásul egy olyan országrészben, amely nem sokkal előtte az élen állt az öngyilkosságok számát tekintve. Sajnos, a program véget ért, és a statisztika hamarosan ismét romlani kezdett.
A major depresszió és az öngyilkosság szoros kapcsolatban van egymással. A major depresszió súlyos betegség, mely nagyon megterheli a beteget és a környezetét, a kezelés elmaradása esetén pedig sok esetben öngyilkosság a vége. Az öngyilkosságok háromötödét depresszióval diagnosztizált emberek követik el.7 Hazánkban az utóbbi néhány évtizedben látványosan csökkent ugyan az öngyilkosságok száma, ám még mindig dobogósok vagyunk Európában. Az 1980-as évtizedben naponta 12-13-an (!) vetettek véget önszántukból az életüknek. A gyászos statisztika 2004 óta javuló tendenciát mutat, és tavaly 1550-re csökkent3. A csökkenés részben annak is köszönhető, hogy valamelyest javult az ellátórendszer, több depressziós beteg idejében (vagy legalább a múltat tekintve előbb) jut el a megfelelő szakemberhez. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt 25-30, a 2017-i adatok szerint már 40 százalék volt a kezelésben részt vevő depressziós betegek aránya4, ami persze még így is nagyon kevés.
Vannak olyan betegek, akiknél a hatásos terápia kiválasztása sem egyszerű feladat. A szakemberek azokat a betegeket tekintik terápia-ellenállónak, akiknél kétféle gyógyszeres terápia megfelelő dózisú és időtartamú alkalmazása sem hozza meg a kívánt eredményt. Sokan vannak, hiszen a major depressziós betegeknek csaknem harmada sorolható ebbe a kategóriába. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy számukra nincs megoldás, hanem azt, hogy az ő esetükben tovább kell keresnünk a hatékony terápiát, esetleg újra át kell gondolni, van-e olyan rejtett háttérbetegségük, amelyet nem vett észre az orvos, és ami csökkent(het)i a gyógyítás hatékonyságát.
A társadalomra is egyre nagyobb terhet ró a major depresszió. Nem feltétlenül a hangulatjavító gyógyszer vagy az esetleges kórházi kezelés drága, hanem a munkaképesség- és hatékonyság csökkenése vagy a teljesítőképesség teljes elvesztése és a kényszerű nyugdíj. Becslések szerint tíz év múlva a major depresszió azon 2-3 betegség egyike lesz, amelyik a legnagyobb anyagi terhet rója nemcsak a családokra, hanem az egész társadalomra.
Mit tehet a társadalom? Érzékenyebbé, fogékonyabbá válik. Megismeri és megérti ezt a betegséget, hiszen kevésbé látványos, mint bármely más, testi tünettel járó betegség. Segíti a beteget, hogy minél előbb szakemberhez jusson és megkapja a szükséges terápiát.
A mostani vírushelyzet csak rontja a mentális betegséggel küszködők állapotát. A bezártság, a bizonytalanság, a munkahely elvesztése miatti szorongás az egészséges embereknél is okoz panaszokat, a depresszióra egyébként is hajlamos betegek tüneteit pedig felerősíti. Mindezt tetézi az általános tapasztalat (és gyakorlat!), hogy mind nehezebb és drágább a hozzáférés az orvosi ellátáshoz. A major depresszió sokáig nem kíván sürgős beavatkozást, így emiatt a jelenlegi egészségügyi körülmények között nem élvez elsőséget. Szakemberek szerint még túl rövid idő telt el a járvány kitörése óta, hogy értékelhető adatok legyenek, de az USA-ban végzett felmérések már most azt jelzik, hogy az eddigiek négyszeresére nőtt a betegek száma5. Jócskán nőtt az alkohollal és a gyógyszerrel visszaélők, függők száma, és a családon belüli erőszaké is.
A COVID-járvány is erősíti az eddig talán ki nem mondott igényt: az eddiginél jóval nagyobb szükség van az ellátórendszer korszerűsítésére, a betegutak rövidítésére. A pszichiátriai ellátásban dolgozók nemcsak hazánkban, hanem egész Európában rosszul fizetettek, orvosok elismertsége sem megfelelő.
Növelni kell tehát a pszichiátria presztízsét, ha azt akarjuk, hogy az egyre növekvő számú beteget idejében és szakszerűen elláthassuk. A mostaninál több, alaposan képezett szakemberre van szükség – szögezte le dr. Szekeres György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense.
1 World Health Organization (WHO). Depression and Other Common Mental Disorders: Global Health Estimates. Elérhető: https://apps.who.int/iris/ bitstream/handle/10665/254610/WHO-MSD-MER-2017.2 eng.pdf. Elérés: 2019. június
2Medical Tribune, 2019.dec. Az MPT elkötelezett a szakma presztízsének javítása mellett
3https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001c.html
4Rihmer Zoltán and Blazsek Péter: Az affektív betegségek társadalmi jelentősége, különös tekintettel az auto- és heteroagresszív megnyilvánulásokra. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 2017. XIX. évf.(1. szám).
5Ettman CK, Abdalla SM, Cohen GH et al: Prevalence of Depression Symptoms in US Adults Before and During the COVID-19 Pandemic. JAMA Netw Open. 2020;3(9):e2019686.).
6Magyar Pszichiátriai Társaság XVIII. Vándorgyűlése – Győr, 2013. január 23–26. Közösségi alapú depresszió felismerési és öngyilkosság megelõzõ programok – A Gotland Study-tól a hazai vizsgálatokig dr. Rihmer Zoltán
Rihmer Zoltán, Döme Péter, Gonda Xénia – 330 év az öngyilkosság ellen: Munkacsoportunk depresszió és szuicid-prevenciós kutatásainak összefoglalása – 1985–2015. Neuropsychopharmacologia Hungarica 2015. XVII. évf. 3. szám
7https://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0003/325947/New-Preventing-depression.pdf