A 19–20. századi folyószabályozások során Európában az árterek 70%-át, Magyarországon a 95%-át elválasztották a folyóktól. Az árterek helyreállítása együttesen ad megoldást az árvízkockázat csökkentésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, valamint számos társadalmi szolgáltatás fenntartására. A végéhez közeledő Interreg Danube Floodplain elnevezésű nemzetközi felmérés azt a célt tűzte ki, hogy a Duna vízgyűjtőjén lévő árterületek helyreállításának vizsgálatával hozzájáruljon ezen együttes előnyök legjobb kihasználásához. (A nyitó kép forrása: www.wikipedia.org.)
Az egykori árterek zöme a folyószabályozások után az árvízvédelmi töltéseken kívülre került, ezért ugyanannak a vízmennyiségnek a töltésekkel beszűkített folyón kell lefolynia. Ilyen módon a rekord árvizek elleni védekezés és a kisebb árvizek hasznosítása is egyre nagyobb akadályokba ütközik. Nem használjuk ki azokat a gazdasági lehetőségeket sem, amelyek a többletvizek hasznosításából keletkeznének, és amelyek megélhetést nyújthatnának a helyi lakosságnak. A többletvizek hasznosítása egyúttal az ökológiai állapotnak is kedvezne, mert ha olyan, tájba illő gazdálkodási módokat választunk (pl. ártéri gazdálkodás), amelyeket nem a természet ellenében kell megvalósítanunk, hanem annak segítségével, akkor sokkal kisebb befektetéssel érhetők el jó eredmények – úgy, hogy közben az ökoszisztéma állapota javul. A helyreállított árterek továbbá pihenésre és rekreációra is alkalmasak. Animációs film a Danube Floodplain projektről.
A Danube Floodplain tanulmány készítői azt vizsgálták, hogyan és hol lehetne az ártereket újra alkalmassá tenni az időjárási szélsőségek mérséklésére, javítva az élőhelyek állapotát és a velük összhangban kivitelezhető gazdálkodási módokat is. Számos, erre alkalmas területet jelöltek ki, egy-egy mintaterületen megvizsgálták, helyreállítható-e az ártér, milyen előnyökkel jár az ott élők számára.
A vizsgálatok kiterjedtek az árvízi védekezés kínálta előnyöket is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elöntött terület nagyságának növekedése – a töltések áthelyezésével – növeli a tározható vízmennyiséget, valamint csökkenti az árvízvízszintet. Ha a rekord-árvízhozamban akár csak időbeli eltolódást sikerül elérni, azzal már idő nyerhető a védekezésre. Az ártereken tározott vízmennyiség az árvizek levonulása után mérsékli az aszályt és növeli a terméshozamokat.
Mivel azonban a helyreállítás hatása az árvízkockázat csökkentésében főként helyileg érzékelhető, a hatékonyság végett minél több ártér helyreállítására van szükség.
A Magyarországon kijelölt mintaterület, Fokorúpuszta a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, Besenyszög közelében. Ott megvalósult az ártér-helyreállítás, ami figyelembe veszi az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizesélőhely-kialakítás és tájrehabilitáció is történt. Kiemelt figyelmet kapott a terület fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása. Az előirányzott ártér-helyreállítás még tart. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizes élőhely és az új területhasználat (rét/legelő) kialakítása is. Az ottani beavatkozások jó alapul szolgálhatnak a következő évek hasonló jellegű ártér-visszacsatolásához, valamint a tapasztalatok felhasználhatók más, hasonló jellegű folyószakaszok helyreállítására.
„Magyarországon a világátlagnál is több vizes élőhelyet vesztettünk az elmúlt mintegy száz év során. Pedig ezeknek a fajban gazdag élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepe is van. Különösen hazánkban, ahol klimatikus okok miatt több víz párolog el, mint amennyi csapadék formájában lehullik. Ahol lehet, vissza kell adnunk a folyóknak az ártereiket. Mindez nemcsak a természetnek, hanem a társadalomnak és a gazdálkodóknak is előnyös” – mondta Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.