Biztosan bennem a hiba, öregségére az ember szeme romlik, nem látja, amit kell(ene), vagy ami még rosszabb, azt pillantja meg, ami nincs. Én például korábban a lakásomban egereket vizionáltam, csapdákat helyeztem el a konyhába, de azok semmit sem fogtak, a végén nekem kellett felmosnom a padlót.
Miután beletörődtem, hogy nincs rágcsáló, akkor fedeztem fel a munkásőröket, esküdnék rá, hogy a süllyesztőből másztak elő. A mostanában született nemzedéknek mondom, hogy a munkásőrök a szocializmusban védték – másodállásban – a proletárdiktatúrát. Civil foglalkozásuk mellett jártak kiképzésre, árvíznél mentettek, tűzvésznél oltottak, rendőrökkel körözött bűnözőket kerestek, és ha valaki nagyon szájaskodott, abba pofán keresztül nyomták vissza a hangot.
Én szeretem a retrót, a tévé gyermekkorunk kedvelt játékait hirdeti, a munkásőrökkel sincs már bajom, úgy láttam, kicsit pocakosan, kicsit megkopaszodva térnek vissza, munka közben már fújtatnak, de gondolom, majd belejönnek a verésbe, nem nagy dolog, szinte rutin, Ahogy látom, lehet, hogy rosszul, a munkásőrök nem sokat változtak, az idő vasfoga beléjük törhetett, a vörös csillagot narancsra cserélhették, már nem a munkáshatalmat, hanem a NER-t védelmezik, a régi módon, szakszerűen, elhivatottan. A mostanában születettek nem tudhatják, hogy a munkásőrök rendszerváltáskor, utolsó bástyaként álltak a változás útjába, Németh Miklós, egykori miniszterelnök magyarázta el nekik, hogy igazodni kell, és nem a fegyver után kapkodni.
A munkásőrök mindig hűségesek voltak a hatalomhoz, parancsra mozdultak, nem kérdeztek feleslegesen, ha megmondták nekik, hogy ki az ellenség, tudták a dolgukat. Lassan 30 esztendeje, hogy leszereltek, egyenruhájukat nosztalgiából megtarthatták, abba bújva permetezhették a gyümölcsfákat, keverhették a maltert, de a lelkük ott maradhatott a harcmezőn, ahogy a kezük is a fegyver ravaszán.
Ha tényleg az, aminek látszik, akkor a munkásőr nem személy, hanem lelki állapot, késztetés, járvány, olyan, mint a kommunizmus, a besúgás vagy a seggnyalás, izolálni lehet, kiirtani nem. A mai munkásőrség, ha jól látom, most biztonsági szolgálatként működik, kicsit emlékeztetve szomszédunk udvari illemhelyére. Felállításakor ráírták, hogy budi, aztán a nyugati kultúra beköszöntekor azt, hogy toalett, pedig a szippantók a tanúim, hogy ott alul, a tartalom, nem változott.
Mindez, így nem igaz, talán a munkásőrség sem. A régiek még arról nótáztak, hogy ha három életük lenne, akkor az egyiket a párt, a másikat a párjuk kapná, a harmadik pedig maga a fegyverük. A mostani munkásőrök, nem énekelnek, csak „rendet tesznek”, felnőttet, gyereket, férfit, nőt, hajléktalant, országgyűlési képviselőt egzecíroznak, én pedig csak ámulok, és nem tudom, hogy a csapdát kell-e elővennem, esetleg máris kezdhetem felmosni a padlót