Az új évezred elejét még a bizakodás jellemezte. 2004-ben tíz új tagország lépett be az unióba, s a 2010-re kitűzött becsvágyó tervek látszólag elérhető közelségbe kerültek. „Dőlt a pénz” – azaz könnyű volt hitelt kapni, s el is adósodott rendesen csaknem mindenki. 2007-ben kezdett megtörni a lendület, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az évtized elején bevezetett új fizetőeszköz, az euró, illetve a valutaunió nem igazolja a hozzáfűzött reményeket. 2008-ban pedig bankválság, illetve pénzügyi válság söpört végig az egész világon, ami gazdasági visszaeséssel párosult. Így jellemzi Andor László a 2010-re kialakult helyzetet, és hozzáfűzi: a jelek szerint átmenetileg sikerült kilábalni a mélypontról, majd egy újabb zuhanást követően most a W jelű válság felszálló ágán kapaszkodunk.

Könyvében a 47 éves közgazdász, aki az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosa, arra vállalkozik, hogy az uniós választások előtt egy évvel összegezze tapasztalatait. Az „Erősödő Európa” című karcsú kötet, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, azokat a cikkeit, előadásait tartalmazza összefésült formában, amelyeket a szerző az adott témában a múlt években közreadott.

Földrészünk zsugorodó mértékben járul hozzá a világon termelt javakhoz, súlya érzékelhetően csökken, és a válságon sem sikerül úgy úrrá lennie, mint a nagy vetélytársnak, az Egyesült Államoknak. A könyvcím mégis a földrész erősödésére utal, ami egyelőre inkább vágyálom és bizakodás. 2011 októberében a brüsszeli döntéshozók „Útitervet” fogadtak el, s bár az eurózónában sikerült is elkerülni az összeomlást, a meghozott intézkedésekkel csupán a tüneteket enyhítették. A kiigazítások alig hoztak fellendülést, az eurózónában tartósnak látszik az instabilitás és a kettészakadás. A centrum országai (főként Németország) a közös fizetőeszköz haszonélvezői, míg a déli országok és a baltiak – minden látszateredmény ellenére – tovább vergődnek. Változatlanul magas a munkanélküliség, nő az elszegényedés, és a szociálpolitika egyre nehezebben kezeli a feszültségeket. E jelenségek láttán a közgazdászok egy másik csoportja – Andorral ellentétben – nem W, hanem L alakú válságról beszél. Azaz arról, hogy az újabb visszaesést elhúzódó válság követi.

A közös Európa megálmodóinak szeme előtt az USA lebeg, ám hajlamosak elfeledni a makacs tényeket. Ugyanakkor az Erősödő Európa szerzője is beismeri: „könnyű” az Egyesült Államoknak. Szinte egynyelvű a hatalmas ország, s emiatt is nagyobb a mobilitási hajlandóság. Míg sok munkanélkülivé vált európai polgár inkább otthon marad, igyekszik megélni a segélyből és saját hazájában akar elhelyezkedni, addig az amerikai hamar összecsomagol, és átköltözik abba az államba, ahol számítanak szakképzettségére. Ami pedig a közös valutát illeti, történelmi tény: hozzájárulását a német egység megteremtéséhez Mitterand francia elnök attól tette függővé, hogy Kohl kancellár áldását adja-e a közös európai fizetőeszköz bevezetésére. Tehát nem gazdasági szükségszerűség kényszerítette ki az euró bevezetését, ellentétben a dollárral. Az elkapkodott és felemás európai valutaunió mára odavezetett, hogy a kívül maradtak igyekeznek minél tovább halogatni belépésüket, míg az euróval rendelkező tagországok egy része a közös fizetőeszközt okolja a bajokért, főként a csekélyebb versenyképességért.

A Bizottságban betöltött funkciójához méltóan Andor kötete a legrészletesebben a foglalkoztatási stratégiával, a szegénységgel és a felzárkóztatással foglalkozik. Miközben méltatja a magyar elnökség 2011-ben végzett munkáját, egyebek mellett a romastratégia előmozdítása terén, nem feledkezik meg azokról a vitákról sem, amelyek beárnyékolták/beárnyékolják Budapest és Brüsszel viszonyát (médiatörvény, magánnyugdíj-pénztás, alkotmányozás stb.) Az uniós biztosok ugyanis nem hazájukat képviselik az integrációs szervezet központjában, hanem a brüsszeli „kormány” tagjaként az egész EU érdekét kell szem előtt tartaniuk, hiszen az Európai Bizottság az unió szerződéseinek őre. A magyar biztos mindamellett igyekezett segíteni abban, hogy Brüsszel és Budapest olykor feszült viszonya oldódjék. Ám azt a véleményét sem rejti véka alá, hogy az Orbán-kormány „modellváltása” 2010-től nem egy ponton ütközik az európai normákkal. „Nem üres szólam, hogy az Európai Unió értékközösség is” – figyelmeztet Andor László.

„Erős Európa” – ez volt a jelszava a magyar elnökségnek 2011 első felében. Ettől még messze vagyunk, s alighanem Andor László is ezzel vitázik könyvének címével. Földrészünk talán-talán erősödik, de még sokat kell tenni azért – például egy „rendes” valutaunió utólagos megalkotásával, nagyobb politikai integrációval –, hogy valóban erősödő Európáról beszélhessünk. Olyan földrészről, amely lépést tud tartani az Egyesült Államokkal és a bolygó más, dinamikusan fejlődő térségeivel.