Janit elkapta a vírus, köpni, nyelni, és beszélni sem tud. Az ellenzék persze sürgeti, hogy szólaljon meg, nem kell viccelődnie, esetleg méltathatná elődjét, még a plagizálást is megbocsájtanák, csak mondjon valamit.
Az ember persze tudja, hogy Jani horgász, a vízparton, kapásra várva nincs duma, meg aztán ő már 2015-ben megüzente, hogy az egészségügy nem a hatásköre, neki panaszkodhatnak az orvosok és a nővérek, akár fel is vonulhatnak a rezidenciája előtt, a munkakörülmények javításáról, béremelésről szó sem lehet, majd, ha egyszer a Lőrincnek kórháza lesz, akkor esetleg elmegy felavatni, de addig ne nyaggassák ilyen kicsinységekkel.
Szerencsére, a kormányzópárt képviselői következetesek, ők tudják, hogy macera az egészségügy, az ott dolgozók rossz példát mutatnak, bejárnak a munkahelyükre, foglalkoznak a rászorulókkal, nem lopják el betegeik nyugdíját, nem árulnak gyanús pofáknak letelepedési kötvényt, külföldről sem hozatnak be fertőző szennyiszapot, nem is olvasható a nevük a 200 leggazdagabb magyar között.
Az egészségügyi dolgozók maszk nélkül is a jó arcukat mutatják, ráadásul nemcsak gyógyítani, hanem levelezni is szeretnek, írtak már Balog Zoltán és Kásler Miklós minisztereknek, aztán Orbán Viktornak is, ígéretet mindig kaptak, abból élhettek éveken át.
Mostanában esténként lakóparkokban, családi házas övezetekben nekik szól a taps és a zene, a taxisok hálából szállítják őket, de a parlamentben csak az ellenzéki politikusok álltak fel a tiszteletükre. A Fidesz-KDNP képviselői nem azért maradtak ülve, mert a túloldalról javasolták az egészségügyi dolgozók elismerését, hanem azért mert ők eddig sem szerették az egészségügyi dolgozókat, és vélhetően ezután sem fogják.
Nem véletlenül írta az öngyilkosságát túlélő, de a közügyektől visszavonuló Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér”, hogy szégyelli magát, mert olyan országban kell élnie, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart az embernél…