Ma késő délelőtt ismét összeülnek Brüsszelben az EU tagországainak állam-, illetve kormányfői, hogy eldöntsék, kik vezessék a következő öt évben a legfőbb uniós intézményeket. A tagállami csúcsvezetők vasárnap estétől tegnap délig összesen 18 órán keresztül próbáltak megállapodásra jutni, mígnem a végkimerültség határára jutott politikusoknak Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke kiadósabb alvásszünetet írt elő.
A Politico című amerikai hírportál európai kiadása terjedelmes írásban tekinti át, hogyan manőverezte be magát Angela Merkel német kancellár – Martin Schulz szociáldemokrata német politikus ihletésére – abba a helyzetbe, ami a dolgok pillanatnyi, kedd reggeli állása szerint legalábbis zsákutcának látszik.
A májusi európai parlamenti választások eredményeként meggyengült, de továbbra is a legtöbb képviselőt adó pártcsalád maradt a jobbközép irányzatú Európai Néppárt. Szintén sok mandátumot vesztettek, de megőrizték második helyüket a szociáldemokraták. E két pártcsalád együttes ereje eddig elég volt ahhoz, hogy eldöntsék az alapvető személyi kérdéseket. Most már nem elég, a többséghez szükségük van az Emmanuel Macron centrista pártjával kiegészült liberálisok támogatására is.
A kiosztandó csúcspozíciók közül a legfontosabbnak az uniós központi javaslattevő-végrehajtó intézmény, az Európai Bizottság elnöki posztját tartják. Ezt eddig a luxemburgi Jean-Claude Juncker töltötte be: öt évvel ezelőtt ő volt a néppárt jelöltje a tisztségre. A néppárt most a bajor Manfred Webert indította, aki – eltérően az eddigi bizottsági elnököktől – sosem szerzett gyakorlatot egy ország irányításában, nem volt kormányfő, de még miniszter sem. Előállt az a helyzet, hogy egy meggyengült néppárt csúcsjelöltje olyan személy, akit nem tartanak elég fajsúlyosnak, és óriási az ellenállás vele szemben.
Angela Merkel kénytelen volt belátni, hogy ha ragaszkodik Weberhez, akkor a bajornak be kell érnie valamilyen kevésbé jelentős poszttal, ha viszont ahhoz ragaszkodik, hogy néppárti legyen az Európai Bizottság elnöke, akkor más valakit kell jelölni.
A Politico szerint Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke, aki most csupán „mezei” német parlamenti képviselő, de a kapcsolati tőkéje még mindig hatalmas, António Costa szocialista párti portugál miniszterelnökkel együtt olyan tervet vázolt fel Merkelnek, hogy Weber helyett legyen a bizottsági elnök a holland szocialista Frans Timmermans, a többi pozíció elosztásakor pedig vegyék figyelembe a liberálisokat is. Merkel ebbe belement, amiatt is, hogy megszilárdítsa saját kormányát, hiszen a szociáldemokratákkal koalícióban vezeti Németországot.
Számos európai néppárti politikus azonban felháborodott Merkel azon indítványán, hogy a néppárt engedje át a bizottsági elnöki tisztet a szociáldemokratáknak. Amikor a néppárti vezetők vasárnap délután összegyűltek Brüsszelben, hogy felkészüljenek az este kezdődő EU-csúcsra, olyan ellenségesen fogadták a kancellár által vázolt elképzeléseket, hogy a nemzetközi média néppárti lázadásról kezdett beszélni. Merkel a Politico szerint nem számított ekkora ellenkezésre, a csúcsvezetői testület elnöke, a lengyel Donald Tusk pedig abban a hiszemben lehetett, hogy a kancellár ezt a békát már lenyelette a többi néppárti vezetővel. Az EU-csúcson aztán kiderült, hogy nem csupán néppártiaknak, hanem több, más pártállású politikusnak is elfogadhatatlan az előterjesztett döntéscsomag.
A Politico helyzetelemzésével egybevág a nagy példányszámú, konzervatív szemléletű, hamburgi Die Welt kommentárja, amely szerint Merkel hagyja Webert elesni, és eközben eljátssza saját hitelét az unióban. A kommentár ugyanakkor nem kíméli magát az EU-t sem. Felhívja a figyelmet arra, hogy már háromszor találkoztak a tagállami vezetők, és mindhárom alkalommal üres kézzel tértek vissza. A Die Welt szerzőjének költői kérdése: miként lehet bárkinek is megmagyarázni ekkora kompromisszumképtelenséget, valamint azt is, hogy mifajta döntéshozatalra képes még egyáltalán az unió nagy horderejű kérdésekben, ha már a posztok elosztásakor is kudarcot vall.
A müncheni liberális Süddeutsche Zeitung szintén azt írja, hogy Merkel elszámította magát. A lap már csak abban reménykedik, hogy egy kis alvás most jótékony hatással lesz a döntéshozókra.