Szlovéniában alig telik el hét anélkül, hogy a hírekben ne számolnának be egy újabb medveészlelésről, faluba tévedt példányról ,vagy heves politikai vitáról a medveállomány kezeléséről. A barnamedvék egyre gyakrabban bukkannak fel lakott területeken, riasztásokat váltanak ki, sőt, az emberek félelmei és az állatvédelmi szempontok politikai törésvonalakat is eredményeznek.

Miközben a szlovénok azon vitatkoznak, mit kezdjenek a túlszaporodott, de védett fajjal, az ország egyes példányokat exportál: Ausztria, Olaszország, Svájc, Franciaország és Spanyolország is átvesz medvéket a szlovén erdőkből, hogy helyreállítsa saját csökkenő populációját. Ez a természetvédelem „túlcsordulási hatása” – amikor egy jól működő ökoszisztéma pozitív hatása túlnyúlik az országhatárokon.

A vadon azonban nemcsak „kifelé” áramlik. Szlovénia például a veszélyeztetett hiúzállományát úgy tudta megmenteni, hogy Romániából hozott be egészséges példányokat. Ez a fajta határokon átnyúló „vadvisszatelepítés” sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Az ökoszisztémák nem állnak meg az országhatároknál: a romániai európai bölényeket például Svédországból szállították be, míg a brit, francia és holland hódállomány újraélesztése német és skandináv eredetű állatokkal történt.

A legtöbben még mindig úgy gondolnak a természetvédelemre, mint helyi feladatra. Valójában azonban Európában csendben kiépült egy „logisztikai rendszer” a vadon újratelepítésére: egyik faj ide repül, másik onnan megy, és mindezt ládák, helikopterek, állatorvosok és természetvédelmi szakértők szövik össze.

Amikor a visszatérő vadon félelmet kelt

Ám van egy furcsa ellentmondás: amikor a természetvédelem sikeres, és az állatok valóban visszatérnek, sokszor pánik a válasz. Szlovákiában például – ahol a Tátrai és Fátrai erdőkben újra megerősödött a medveállomány – egyes hatóságok vadászati engedélyeket adtak ki a barnamedvék kilövésére. Egyes éttermek pedig elkezdték hirdetni a medvehúsból készült különlegességeiket – komoly társadalmi vitákat kiváltva.

Romániában hasonló a helyzet: az ottani Kárpátokban mintegy 6–7 ezer medve élhet, ami az egyik legnagyobb vadon élő populáció Európában. A gyakori ember-medve találkozások miatt az emberek egy része fokozott védelem helyett inkább ritkítást sürget. Az állam vitatott jogszabályokkal próbálja szabályozni a kilövéseket, miközben természetvédők szerint inkább az emberi tevékenység visszaszorítására és megelőző intézkedésekre lenne szükség.

Közös természet – közös felelősség

A vadon visszatérése nemcsak ökológiai, hanem társadalmi kérdés is. A barnamedve vagy a hiúz nem ismeri a határokat, ahogyan a beavatkozás sem lehet egyetlen ország dolga. Európa zöld hálózata – az ökoszisztémák összekapcsolása, a fajok közös kezelése és a határokon átívelő együttműködés – kulcsa lehet a jövő természetvédelmének. A kérdés már csak az: készen állunk-e együtt élni azzal, amit egykor mi űztünk el?

Források: RTV Slovenija, The European Correspondent, Government of Slovenia