Fél szemmel a homlokzatot kémlelve

(Kárpáti Iván jegyzete) Az úgy kezdődött, hogy Budapest elszenvedte a II. világháború egyik legdurvább városostromát. Aztán az erőforrások hiányával küzdve újjáépítették, sikerült, ahogy sikerült. Aztán jött 1956 és megint szétlőtték egy részét. Majd jött az ingatlankezelő vállalat és (némi túlzással) felmorzsolta a maradékot.

A rendszerváltás után az önkormányzatok megszabadultak a lakások jórészétől, küzdjenek vele a lakók. Azok meg ott álltak, többségében nem túl acélos anyagi körülmények között, de legalább együttműködni sem tudtak, mint társasház, nem volt meg ennek a kultúrája. Budapesten járva ma is találhatunk repeszek szaggatta házfalakat, egykor fényűző kapubejárókat, ahol a kukákból folyik ki a szemét, csöndesen, egykedvűen hámlik a salétromos fal. A négyzetméterárak viszont még ott is közelítik az 1 millió forintot, ahol amúgy alá van dúcolva a körfolyosó. Szabad telek alig.

Logikus, hogy megjelentek a befektetők, akik azzal kecsegtetnek, hogy a tetőtérért cserébe felújítják az egész házat, még talán liftet is varázsolnak oda, ahol sokan már évek óta nem tudják elhagyni a lakásukat, mert nem bírnak lépcsőzni. Amikor 1960-ban beköltöztek, ez még nem volt probléma. A tulajdonosoknak fogalmuk sincs mivel jár mindez, mire kell figyelni, hol vannak a csapdák, mik a minimális biztosítékok.

Annyit tudnak, hogy nem képesek elővarázsolni a párnacihából, mondjuk, negyed milliárd forintot a legszükségesebb munkákra. A közös képviselő meg vagy képes ezt érdemben felügyelni, vagy nem. Ha nem vágnak bele, lehet, hogy az ősszel elzárják az egész házban a gázt, mert életveszélyes állapotok vannak. A problémák sora végtelen, évtizedeken át elmaradt karbantartásokat nem lehet olcsón és gyorsan elvégezni. Valahol flottul működik a dolog, máshol meg…

A VI. kerületi Jókai utcában nem ment, az eddigi hírek szerint egy ember élete most már örökre megváltozott, olyan súlyos sérüléseket szenvedett a mélybe zuhanó törmeléktől. Ki a felelős? A hatóságok majd eldöntik.

Kényszerhelyzetben ritkán születnek jó döntések, nem tudjuk, hány időzített bomba ketyeg szerte a városban. Fél szemmel a homlokzatot kémlelve nehéz létezni.