Felrémlik Kim Ir Szen alakja

(Forrás: Újnépszabadság) Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? címmel Petschnig Mária Zita cikket írt az ÉS-be. Az írást többen megosztották az Újnépszabadság Facebook-oldalán, ezért vállalkozunk az írás ismertetésére. ( Nyitó kép: a fonáklap pályázatából. Orbán és a járvány, Marabu rajza a HVG-ből.)

Orbán Viktor tudhatta, mit jelent a koronavírus járvány, mert az tavaly decemberben és januárban már tombolt Délkelet-Ázsiában – állapította meg a szerző.  Tudhatta, hogy a feltartóztatásához milyen védekezési eszközökre van szükség: maszkokra, tesztekre, fertőtlenítőszerekre, védőruházatra, immunerősítő gyógyszerekre. Tudhatta, hogy a gyógykezeléshez oxigénpalackok és lélegeztetőgépek kellenek, és kórházi ágykapacitások – megfelelő személyzettel. Tudhatta, hogy a járvány januárban átjutott Európába is, és tudhatta, hogy előbb-utóbb minket is el fog érni. Tudhatta, hogy a vírus egyik országból a másikba behurcolással kerül át, tudhatta, hogy ennek esélyét miként lehet mérsékelni: szűréssel, szűréssel valamennyi külföldről belépő esetében. És azt is tudhatta, hogy milyen állapotban éri el a járvány a hazai egészségügyet: orvosok, egészségügyi kiszolgálószemélyzet hiányában és leromlott eszközállománnyal.

Tudhatta, hogy a magyar gazdaság a maga extra nyitottságával a legveszélyeztetettebbek közt van a világjárvány kiváltotta világgazdasági védekezés következményeit illetően.  Tudhatta, hogy az uniós forrásokat a 2014–20-as ciklus vége előtt már túlszívatta, hogy több ingyen pénz Brüsszeltől nem tud jönni, vagyis az extra növekedési erő is elgyengül. Mindennek tudatában nem az országot, az országlakókat védte, hanem a költségvetési forrásokat a járványtól. Azokat a költségvetési forrásokat, amelyekkel úgy bánik, mintha a sajátjai volnának, meg akarta menteni a koronavírustól. Nem vett idejében, a válság kitörése előtti kegyelmi időben védőfelszereléseket, maszkokat, teszteket, fertőtlenítőszereket, lélegeztetőgépeket. Helyette törzsfőnök asszonya azt bírta állítani, hogy arcmaszkot egészséges embernek nem kell hordania.
A tesztelés tekintetében még ma is hihetetlenül gyenge arányt mutatunk a lakosság lélekszámához képest. Ausztriában például a mienknek több mint négyszerese ez a mutató. Orbán tudta, hogy Kínában kórházakat kellett építeni, tudta, hogy milyen áldatlan állapotok hatalmasodtak el Olaszországban a felkészületlenség miatt. Tudta, hogy milyen figyelmeztetést tett le az asztalra március elején a Magyar Orvosi Kamara, de azt politikai akciónak minősítve lesöpörte.
Mire mentek a pénzek?
Átnézve ez év februárjától a Magyar Közlönyökben megjelent kormányzati döntéseket, március 11-ig, a vészhelyzet fennállásának kihirdetéséig, nyoma sem lelhető a világjárványra felkészülésnek. Ehelyett folytatódtak a költségvetésen belüli átcsoportosítások. Mire is? Minisztériumok igazgatásai kaptak milliárdokat, a határon túliakról gondoskodó Bethlen Gábor Alapot is rendesen töltögették amellett, hogy mintegy 3300 millió forintot osztogattak szét a világ magyarjainak a “nemzeti összetartás évének” címe alatt. Ugyanerre hivatkozva juttattak 7000 milliót a NER-hez közelálló intézményeknek (Irodalmi Múzeum, Közép- és Kelet-európai Történelmi és Társadalmi Kutatások Közalapítvány, Trianon Múzeum Alapítvány, Veritas Történelmi Kutató Intézet, Nemzeti Színház stb.), amelyektől vélhetően elvárható a megfelelő felkészülés Trianon századik évfordulójára. Olyan sportrendezvények kaptak szintén ezermilliókat, amelyek azután rendre mind elmaradtak, mint például a labdarúgó Eb (3800 millió forint). A február 18-i közlöny szerint csak sportberuházásokra 14 400 millió forintot csoportosítottak át. A Puskás Aréna ez évi fenntartására is ekkor engedélyeztek 1900 millió forintot a következő indoklással: „A kormány egyetért azzal, hogy a Puskás Arénának mint a nemzet stadionjának üzemeltetése és működtetése zavartalanul magas szinten történjen” (1049/2020. II.18. Kormányhatározat). Néhány héttel később az arénát be kellett zárni.  De mindez eltörpült a tömeges bevándorlás elleni védekezésre engedélyezett további 38 000 millió forinthoz képest.
Ha jól számoltam – írja Pzschnig Mária Zita –, két és fél hónap alatt sportcélokra 29 200 millióról, egyházi intézményeknek 10 600 millióról, a határon túliaknak 5700 millióról döntöttek, és a nemzet lelkületének gondozására is jutott majdnem 10 000 millió forint. Mindezek ismeretében értékelhető, hogy ugyanezen idő alatt az egészségügyre megszavazott összegek 44 000 millió forintot tettek ki. De nem feledkezhetünk meg a kormány szociális érzékenységéről sem, hiszen a nagycsaládosok autóvásárlásának támogatására 7000 millió forintos keretet nyitottak.
Orbán tudta, mit kellett volna csinálni a járvány feltartóztatására, de nem tette, mert nem ez a prioritás volt a fejében. Továbbra is politikai-hatalmi szempontból volt képes gondolkodni: védeni és erősíteni a klientúra pozícióit, revansot venni az önkormányzati választásokon elvesztett pozíciókért, megvágni az ellenfeleket (költségvetési párttámogatások megfelezése), előkapni a régi módszereket (különadók) a régóta bögyében lévők megszorongatására (nagy kereskedőcégek és bankok), s nem utolsósorban a 2022-i választások megnyerésére fókuszálni. A koronavírus belezavart a terveibe, azt gyorsan és olcsón meg akarta úszni. Olcsón, mert fogytán a költségvetési pénz, és nem akar sem idegenek rabláncára felfűzve eladósodni, sem pedig a választások előtti években esetleg kikényszerülő megszorításokat alkalmazni. Ezért olyan megkésettek, vérszegények, elégtelenek a gazdaságvédelmi akció keretében meghirdetett intézkedések, ezért kímélik a költségvetést, és a likviditásteremtés nagyobb részét (pénzellátást) ezért terhelték ki a bankokra. Ez utóbbi viszont bezárt üzleteknél, üzemeknél nem működik. Mint ahogy a munkaalapú társadalom ideológiája sem, amire hivatkozva elutasítja a munka nélkül maradtak bármiféle megsegítését. Egy magát keresztyénnek valló ember a magát hívőnek tartó kormányával együtt! Aki ma nem dolgozik, az nem a lustasága miatt nem jár be a munkahelyére, hanem mert megszűnt a munkahelye. Elfogadhatatlan és megalázó ezeket az embereket naplopónak minősíteni, mint teszi ezt Orbán a munkaalapú társadalomépítésről való lamentálása mögé bújva. Nem igaz, hogy nem tudja, a magyar lakosság harmadának semmiféle tartaléka sincs, a másik harmadnak pedig csak rövid távra szólóan van.
Ámbár… az is lehet, hogy az eddig felsoroltak közül már semmivel sincsen tisztában – írja az Élet és Irodalom cikke. – Tízévnyi, egyre korlátlanabb hatalmi állapot borzalmas erővel kezdheti ki még a legerősebb személyiség alapszerkezetét is. Hát még az olyanét, aki mindig is az aktuális hatalmi kihívásnak szeret megfelelni. Ma már csak úgy tesz, mintha tudná mindezt, de már régen elvesztette egykoron legendás szimatát, s csak látványosnak szánt helyszíni szemlékkel próbálja meg ő és a körülötte lebzselő siserahad pótolni a tényleges társadalomismeretet. Nézi az ember a kényszeredett, udvarhű tévék mindennapos lihegéseit, és az idősebb generáció tagjainak (mint e sorok írójának is) felrémlik a joggal elfeledett múlt ködéből a Kedves Vezető, Kim Ir Szen alakja, aki helyszíni útmutatásokkal próbálta országa ügyes-bajos dolgait megoldani. Meg is lett az eredménye.