Fideszes ujjgyakorlat

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

A távozó két asszony kisujjában több méltóság van, mint a baloldal összes vezetőjében együtt – ezzel a mondással hárította el Orbán Viktor magától az évértékelő beszédében a pedofilmentegetés felelősségét. Mint annyi orbáni mondás, ez is ellene fordul.

A minap vált ismertté például, hogy egy választási kampány során Bicskén – mily érdekes hely ez, nemdebár? – azt találta mondani, hogy „Ma a szabadságot elsősorban az fenyegeti, hogy megengedhetővé vált Magyarországon, hogy köztörvényes bűnözőket a választások után kihozzanak a börtönből.” Majd eltelt néhány év, és éppen ő maga hozta el e fenyegetést a Magyarok nyilai terrorista csoport tagjainak és a pedofiltámogató Kónya Endrének a kegyelmi döntésével. Nem is beszélve a külföldi embercsempészek elengedéséről. Mindhárom esetben jól pofán vágta az egész magyar igazságszolgáltatást, a bírókat, ügyészeket, ügyvédeket stb.

De visszatérve arra a kisujjra. Igen, kegyelmes miniszterelnök úr, nyilván arra a kisujjra gondolhatott, amit a kegyelmi kérvény megadásakor Novák Katalin és ellenjegyzésekor Varga Judit eltartott a tollától, és talán, ha nem is tudatosan, hanem ösztönösen ez jelezte, van bennük valamennyi méltóságérzet, hogy a mocskos bűnügyek mentegetésekor azért belül megszólal az ember. Mondom: talán. Ennyi, nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de szerintem: ezúttal melléfogott.

Az a nemzeti, keresztényi díszekkel ékesített palást, amit önmaga és rendszere köré tekert, most kissé szétnyílt, s tömegek pillanthattak be rajta, és láthatták az egyáltalán nem nemzeti és egyáltalán nem keresztényi tettek és szándékok nyálkás, bűzös szörnyetegét. Ott mocorgott ez már régen, ki-kidudorodott a paláston amikor szent családokról beszélt, csak éppen több tízezer gyerek él veszélyeztetett és putri színtű körülmények között, és önök mégsem emelik meg a családi pótlékot, és az adókedvezményekkel sem őket, hanem gazdag kegyeltjeiket támogatják. Az árvaházakban pedig nemcsak szemet hunynak, hanem esetenként még támogatják is a pedofil gonosztevőket. A családbarátság persze leginkább ott érhető tetten, amikor önmagáról, mint vagyontalan emberről beszél, de családját szépen kistafírungoztatja, Tiborcz nevű veje így válhatott a semmiből az ország leggazdagabb emberévé, sokszoros milliárdossá egy-két év alatt.

Ez is látszik e szétlebbent palást mögött. Azért, mert a kegyelmi botrány nagyon sokak szemét felnyitotta. Az önét nem.

Megnyugtatom, ne nyugtassa magát azzal, hogy múlt pénteken a Hősök terén tartott tüntetésről a 150 ezer ember hazament, oszt ennyi. Az internetes közvetítések révén legalább egymillióan nézték, hogy valami megmozdult. Nem kisujjnyi történet ez. Azt hiszem, ennek a számnak nagyon örülne, ha a legközelebbi parlamenti választáson maga mögött tudhatná.

Feltételes módban fogalmaztam az Ön bukását, mert egyelőre valóban kisujjnyi reményünk van, de van.