Botrányos a rendezés, a szervezés is ezer sebből vérzik. Ezt kommunikálja a kormányhoz közeli magyar média, és leszámítva néhány magyar versenyző kiemelkedő teljesítményét, szinte semmi sem jó, ami a párizsi olimpiához kapcsolódik. Az indulat nem menthető, de legalább magyarázható: korábban Orbán Viktor is szemet vetett a 2024-es ötkarikás játékokra, ám a kormány végül nem állt bele a Momentum által kezdeményezett – nem mellesleg az összes ellenzéki párt által támogatott – népszavazásba, hanem megfutamodott a megmérettetés elől.
Most tehát, minden rossz. A Szajna vize – minden erőfeszítés és mintegy 1,4 milliárd euróba kerülő víztisztítás ellenére – amúgy tényleg alkalmatlan a sportolásra, de van baj enélkül is elég. Már a megnyitó is kiverte a biztosítékot a kormányhoz közeli szentfazekaknál, akik a keresztény kultúra meggyalázását látták a látványos képekben és jelenetekben. Ezeknek a franciáknak semmi sem szent, üzente a magyar embereknek a kormányhoz közeli sajtó, még Leonardo Utolsó vacsora című festményéből is képesek voltak gúnyt űzni.
Arról nem is szólva, hogy a versenyzők panaszait is felerősítik: kevés és rossz minőségű az olimpiai faluban kapható étel, a szobák úgyszólván lakhatatlanok, nem csoda, ha több versenyző saját, vagy a sportszövetségük költségén valamelyik környező hotelben húzza meg magát.
„A szervezés és az egész, ami mögötte van, kérem, ne bántsanak érte: százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is. Ebben teljesen magabiztos vagyok” – nyilatkozta Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke Orbán Viktor kedvenc újságjának, a Nemzeti Sportnak.
Vagyis, van baj bőven. A legnagyobb baj persze az, hogy ezt a mostani olimpiát nem mi, magyarok rendeztük. Pedig Orbán Viktornak ez volt az álma, és amikor – Budapest nevében – a kormány végül visszalépett az olimpiai jelentkezéstől, a miniszterelnök álomgyilkosságról beszélt a Kossuth Rádióban. Merthogy 2017-ben, a 2024-i olimpiára jelentkezésének évében, belerondítottak Orbán álmába. A Momentum az ellenzéki pártok segédletével, népszavazást kezdeményezett a budapesti olimpia megrendezéséről. Már ez is szokatlan volt, nyilván valami porszem kerülhetett a gépezetbe, valaki nagyon figyelmetlen lehetett a NER-társak közül, mert a népszavazási kezdeményezés legyőzött minden akadályt. A szükségesnél és a vártnál több – 266 151 – aláírás jött össze, s ennek hatására a kormány visszavonta a jelentkezését. Pedig, a népszavazási kérdés nem arról szólt, hogy nem akarunk olimpiát Budapesten, hanem arról, hogy legyen-e olimpia a magyar fővárosban? Vagyis, lehetett volna érvelni az olimpia mellett, ám a magát utcai harcosként definiáló miniszterelnök nem állt bele a küzdelembe, hanem meghátrált. (Tőle tudjuk, hogy minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. Ez a meccs viszont úgy végződött vereséggel, hogy el sem kezdődött.)
„Álomgyilkosság történt a budapesti olimpia ügyében”, mondta nem sokkal ezután Orbán a Kossuth Rádióban szokásos péntek reggeli igehirdetésén.
Ezért van most az olimpiával kapcsolatban az indulat, amely egyébként szervesen illeszkedik az évek óta hallott nyugatellenes propagandába. A magyar polgár mást sem hall, minthogy a háborúpárti Nyugat haldoklik, a nyugati városok a keresztény fehér emberek számára lakhatatlanok, néhány éve pedig Schmidt Mária, a miniszterelnök egyik legközelebbi bizalmasa még azt a gondolatkísérletet is képes volt elővezetni, hogy Németország már nem is létezik.
Amikor mi, magyarok rendeztünk vizes világbajnokságot akkor másról sem lehetett hallani, mint hogy minden nagyon jó. A versenyzőknek tetszett az új uszoda, és ezt a legtöbben maguktól is elmondták. Akinek netán magától nem jutottak eszébe ilyen magasztos gondolatok, annak a riporterek segítettek. Ha valaki nem mondta magától, attól megkérdezték: ugye, hogy milyen jó ilyen szép uszodában versenyezni?
– Igen, nagyon jó – jött a válasz.
Mintha csak ki lett volna adva a versenyzőket kérdező sajtómunkásoknak, hogy rákérdezzenek a közönségre és az uszodára. Létezhetett egy belső utasítás a köztévénél, amely arról szól, hogy tessék rávezetni a versenyzőket: mondják el, mennyire jó az uszoda, ahol versenyeznek. Mert akkor a néző, aki tudja, hogy ez a csodaszép uszoda milyen rettentően sok pénzbe került, és sejtései is vannak arról, hogy az eredeti összeghez képest nagyságrendekkel drágábbra sikeredett, ettől majd valamennyire lenyugszik. És ebben a lenyugodott állapotában már nem az jár a fejében, hogy egyesek – nem a versenyzőkre gondolunk – milyen sokat kerestek ezen a világbajnokságon.
Visszatérve a párizsi olimpiára, ami Orbán álmai szerint budapesti olimpia is lehetett volna: gazdasági szakértők szerint nagy szerencse, hogy elálltunk a jelentkezéstől. Ismerve a gazdaság mostani állapotát, az országot biztosan hazavágta volna a milliárdokba kerülő, feltehetőleg soha meg nem térülő beruházás. Ezért kell most a kormányhoz közeli sajtónak fanyalogni és fikázni a párizsi rendezést, valamint felnagyítani a valóban létező problémákat.