Fogyassza felelősséggel!

(Szerző: Fábián András) Meg kell vallanom, ritkán olvasom Ceglédi Zoltán írásait. Ennek mindenféle oka van, leginkább az, hogy sok kérdésben eltér a gondolkodásmódunk. Miközben úgy érzem, hogy az enyém inkább a még önmagamban is kételkedő, addig az övé inkább a tévedhetetlenség, a megmondás, a világbéli dolgok definiálása felé hajlik. Persze lehet, hogy tévedek, és akkor elnézését kérem. Ide valójában egy kedves mosolyt, egy szmájlit kellene most biggyesztenem. (A nyitó kép: Müller Cecília; Békési Joe rajza.)


Tegnap Ceglédi egy Facebook bejegyzésben elbúcsúzott a koronavírustól, mint olyan témától, amely a jövőben nem szerepel abban az érdeklődési körben, amely kitölti az idejét. Érdekes írás, figyelemre méltó érvelés. Sok mindenben tudok vele azonosulni, és vitatkozni is, vagyis érdemes volt elolvasnom, másnak is ajánlom. Közli az Újnépszabadság is.

E szíves ajánlás végett még nem ragadtam volna tollat, sem azért, hogy kalapomat lengessem, végre megint eggyel kevesebben vagyunk, akiket nem riaszt ész nélkül a láthatatlan veszély, az életmentő lélegeztetőgép (kormányzati beszerzés alatt sok ezer darab!) halálos rémképe. Az, hogy úgy mész el ebből a világból, hogy nincs, aki fogja a kezed. Nincs, mert nem lehetnek melletted azok, akik az egész életedben melletted voltak, és akik nélkül már néhány óra múlva is üressé válik a világ. Brutális lelki önkínzás ez. Talán nem tévedek, ha úgy vélem: Ceglédinek elege lett abból, hogy visszaélnek a félelmeinkkel, a rettegésünkkel. Kihasználták és szűnni nem akaró módon gerjesztik az emberi félelem-faktort, ami annál nagyobb, minél kevésbé ismert az, amitől félni kell. Olyan dementoros. Vagyis láthatatlanul jön valami valahonnan és lecsap éppen akkor, amikor a legkevésbé számítanál rá, hogy szörnyű kínok között pusztítson el. Felgyógyult rákbetegek ismerik ezt a semmivel össze nem hasonlítható érzést.
Lélekromboló, embert próbáló a szülőktől, gyerekektől, unokáktól, barátoktól való elszakítottság. Rokkanttá, kiszolgáltatottá tesz, és a kormányzati tömegkommunikáció, az államapparátus minden létező eszközzel igyekszik fenntartani benned ezt az érzést. A csapból is vírus ömlik, a kezed sebessé válik a sok mosakodástól, hátul a tarkód fáj az oxigénhiánytól, mert a maszk már a tested részévé vált. Nincs arcod. Te sem vagy. Egy veszély forrása lettél, amelyhez (már nem is akihez) két méter távolságból vágják hozzá a kávéscsészét.
Így alakult, ilyenné lett az életünk.
Amikor viszont a tényeket nézzük, amikor véletlenül rés keletkezik a mindent titkosító kormányzat titkainak bugyrán, akkor mégiscsak elgondolkodik az ember. Valóban ekkora-e a baj?! Valóban olyan hatalmas-e a veszély?! Higgadt hangú szakemberek magyarázatait hallgatom, és összeszűkül a szemem: lehet, hogy át vagyunk verve? Olvasom a konteót arról, hogy Kína lényegében intakt maradt a járvány hatásaitól. A forrástól, Vuhantól előbb jutott el a vírus a 12 000 kilométerre lévő New Yorkba, vagy a 18 000 kilométerre lévő São Paulóba, mint a viszonylag közeli Sanghajba, vagy Pekingbe.  A világgazdaság összeomlóban van, lényegében soha nem látott válságot él át a gyárak bezárása és a fogyasztás csökkenése, a bankok tőzsdék bezárása miatt. Kína viszont semmiféle visszaesést nem produkál.

Azt is láthatjuk, hogy Dániában 9206 koronavírus-fertőzöttet és 443 áldozatot, Norvégiában 7710 beteget és 207 halottat, Finnországban pedig 4906 megbetegedést és 206 halálesetet jelentettek csütörtökig. Ezzel szemben a svédek már több mint 20 ezer igazolt fertőzöttről és 2462 elhunytról számolnak be. A különbség tehát jól látszik: csak Svédországban közel annyi fertőzött van, mint a másik 3 országban összesen, a svéd áldozatok száma pedig mintegy háromszorosa a szomszéd országok összesített adatának.

Svédországról viszont tudjuk, hogy semmiféle drasztikus korlátozást nem volt hajlandó bevezetni. Ott baloldali kormányzás van. Érdemes elolvasni és ebből a szempontból értékelni az Origo és a Magyar Nemzet kirohanásait (Saját állampolgárain végez emberkísérletet a svéd kormány, A svéd kormány passzívan szemléli a vírus terjedését…).
Ugyanakkor Magyarországon kívül egyetlen más európai országról sem tudunk, amely a járvány apropóján kikiáltotta volna a diktatúrát. Pontosabban a Magyar Parlament uralkodó párti kétharmada diktátort választott magának. A kétes értékű „Operatív Törzs” sem tétlenkedik. Gyártja, vagy inkább csak kommunikálja az adatokat. Prognózisokat produkál, amelyek elsődleges feladata valójában a rendkívüli állapot igazolása és fenntartása. Tegnap például a hivatalos várakozásoknak (nem) megfelelően (nem) tetőzött a járvány. Ilyen alacsony számú új megbetegedést régóta nem jelentettek. Talán mert ma kezdődnek az érettségi vizsgák, és hát olyan nagy volt a felháborodás, hogy muszáj volt hozzáigazítani a számokat a vezetői elvárásokhoz. Rögtön kiderült, és a bölcs törzs be is jelentette, amit a járványtani szakértők már korábban többször, több helyen elmondtak, hogy a „tetőzés” időszaka csak a járvány lezajlását követően állapítható meg. Mi azonban a diktátortól már tudjuk, hogy az év végén újabb tetőzés várható, vagyis addig az ő egyszemélyi hatalmára, rettenthetetlenségére a hazának feltétlenül szüksége van.
Magyarországon vasárnapig összesen 340-en haltak meg az új koronavírussal összefüggésben, miközben 2 eset híján 3000 diagnosztizált fertőzöttet regisztráltak. Világrekord! Ilyen magas kumulált halálozási számot ilyen alacsony esetszám mellett egy országban sem regisztráltak. A 340-ben nincs benne azoknak az ismeretlen számú áldozatoknak a száma, akiknek azért kellett meghalnia, mert sehol máshol nem tapasztalt módon, a világ szégyenére kizsuppolták őket, az orvosi felügyeletre szorulókat, a betegágyukból.
Ennyit ért nekünk az, hogy 133 bátor ember megszavazta Orbán egyeduralmát, a rendeleti kormányzás bevezetését. Igaz, annyi eredménye valóban volt, hogy azóta senki nem szólhat bele a szűkebb és tágabb családi üzletmenetbe, ami rendületlenül prosperál. Hogy is írta Teleki Pál a búcsúlevelében Horthy Miklósnak? Szavai a múltból a mai Fidesz-képviselőknek is szólnak: „Szószegők lettünk – gyávaságból… A gazemberek oldalára álltunk… Hullarablók leszünk.”
Kihasználták, kihasználják a félelmeinket az idegentől, a rettenetes láthatatlan ellenségtől.
Ebből van elege Ceglédi Zoltánnak. Mondjuk nekem is. És talán nem állok túl távol a valóságtól, ha azt mondom, rajtunk kívül még sokaknak. Ceglédi még ehhez felveti az ellenzék komoly felelősségét is, bár én azért az ő ekézésükkel csínján bánnék. Attól a madártól, amelyiknek levágják az összes szárnya tollát, még ha nem is tiltakozott ez ellen elég határozottan, nem várható, hogy magasra repüljön. Megkapja tőle a beosztást Karácsony Gergely is, aki – lássuk be – a legkevésbé felelős a kialakult helyzetért, mégis a legkeményebb támadásokat kell kiállnia. Én azt gondolom, hogy óvatosan bánjunk a bántással. Nem véletlenül telepített Orbán katonákat az összes stratégiai pontra. Ez vélhetőleg a hadsereg, a fegyveres erők és testületek teljes készültségét is jelenti, ha nem is tájékoztatták róla a közvéleményt. A kormány rohamléptekben fegyverkezik is eközben, és mivel külső támadás az országot nem fenyegeti, ez csak egyet jelenthet. Felkészülnek az elkerülhetetlenre.
Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy sötét képet vetítek előre, izgatok vagy ne adj’ Isten, a diktatúra megdöntésére toborzok híveket, gyorsan ideidézem a bülbül szavú Parteigenosse, Kövér László szavait a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című pártatlan tömegtájékoztató műsorából:


„A politikában is egyfajta totális verseny, polgárháború kezd kibontakozni Amerikától Nyugat-Európán át egészen Közép-Európáig, mindenhol, ahol demokráciáról egyáltalán beszélni lehet, meg érdemes; a szemben álló felek nem válogatnak az eszközökben.” https://hvg.hu/itthon/20200503_Polgarhaborut_vizional_es_anarchiat_josol_Kover_Laszlo

Itt én be is fejezném. Mindenki értékelje ezeket a mondatokat élettapasztalatainak és politikai felkészültségének megfelelően. Vagy, ahogy azt a bódító szeszesitalokra újabban fel szokták írni: Fogyassza felelősséggel!