A világ talán legnagyobb természetvédelmi szervezete, a WWF 13 év óta készíti el nagyszabású, a szakma által elismert tanulmányát, az Élő bolygó jelentést. A szervezetnek egyik fő célja a biológiai sokféleség megőrzése. A kétévente megjelenő jelentés három fő mutató segítéségével igyekszik érthető és mérhető adatokkal bemutatni ökológiai környezetünk helyzetét.

A tanulmány az idén először a szervezet hazai csapata által hitelesített magyar fordításban is elérhető. A legfrissebb, azaz 2010-i jelentés lesújtó képet fest a bolygó egészségi állapotáról. A jelentésből megtudhatjuk: annak ellenére, hogy világszerte 133 ezer védett területe van Földünknek, évente 13 millió hektárral csökken a bolygó erdőterülete. Fény derül továbbá arra is, hogyan változott Magyarország helye a világ lábnyom-rangsorában.

„A jelentés üzenete és riasztó adatai a magyarok számára is egyértelműek, Ezekkel a globális problémákkal viszont csak közösen vehetjük fel sikerrel a harcot” – mondta Figeczky Gábor a WWF Magyarország megbízott igazgatója.
A WWF részletes és szemléletes, grafikonokban bővelkedő jelentésének legfőbb mutatója az «élőbolygó-index», mely a Föld biológiai sokféleségét méri, valamint az ökológiai lábnyom és a vízlábnyom, mely az emberiség természeti erőforrások iránti igényeit mutatják. A jelentés kitér arra is, hogy az ökoszisztémák és az emberiség természeti erőforrások iránti igénye hogyan változott az idők során és e változások hogyan hatnak a jövőben az emberi egészségre, gazdagságra és jólétre.

Sajnos, szinte mindegyik index riasztó értékeket mutat, a figyelmeztetést komolyan kell vennünk, ha nem akarjuk végleg tönkretenni bolygónkat.  Az Élőbolygó-jelentés első – 1998-i – publikálása óta az élőbolygó-index nagymértékű romlást mutat, értéke 1970– 2007 között 30%-kal esett vissza, egyszerűbben fogalmazva az élővilág sokfélesége 30%-kal csökkent. Az index összesen 2544 emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj 7953 populációjának megfigyelésén alapul. Ráadásul ez az értékcsökkenés éppen a legsérülékenyebb területeken, a trópusi, valamint a legszegényebb országokban a legnagyobb: 60%-kal esett vissza 1970 óta. 

Ugyanakkor a mérsékelt égöveken ez az érték nőtt 29%-kal, de ez részben annak is köszönhető, hogy ezen területek már az első felmérés előtt (1998) nagy pusztításokon mentek át, így a kiinduló pont már egy degradált állapotot tükröz. A fejlett országoknak tehát segíteniük kell a szegényebbeket, pénzügyileg és technológiailag egyaránt, hogy a károkat helyreállítsuk, és megőrizzük a megmaradt természeti értékeket. A fejlődő gazdaságokat egy zöld, szénmentes fejlődési pályára kell átállítani. 

Mindeközben természetesen a fejlett országok fogyasztását és kibocsátását is erőteljesen csökkenteni kell. „Nem maradhatunk tehát tétlenek, napi szokásainkon is változtatnunk kell!” – fogalmaz az igazgató. A tengeri élőbolygó-index is csökkent 24%-kal, és a mérsékelt égövekre jellemző javulás, valamint a trópusi területeken megfigyelt 60%-os romlás itt is tapasztalható. 

Az ökológiai lábnyomadatok is megdöbbentőek: globális lábnyomunk 1966 óta megduplázódott, így jelenleg másfél Földnek megfelelő erőforrást használunk el, azaz bőven túlléptünk megengedett kereteinken. Ezt már a 2008-i adatok szerint is túlléptük, akkor 1,3 Földnek megfelelő területet használtunk. A jelenlegi 1,5-es adat, vagyis a növekedés nemcsak a lakosság egy főre jutó felhasználás-növekedésének köszönhető, hanem a népesség nagymértékű gyarapodásának is. 

A lábnyom növekedésének egyik fontos eleme a szénlábnyom növekedése, amely 30%-kal nőtt 1998 óta. Ha az erőforrások felhasználásának tempója nem csökken, 2030-ban már két Földre lesz szükségünk. Ez az ütem tarthatatlan. Ha túl akarunk élni, a Föld eltartóképessége és az emberiség lábnyoma közötti szakadék mélyülését azonnal meg kell állítanunk. 

Sajnos a nemzetenként felhasznált édesvíz mennyiségét megmutató vízlábnyomot illetően sem állunk jobban. Hetvenegy ország már ma is túlzottan használja természetes vizeit, az élővizek kétharmada pedig komoly emberi hatásoknak van kitéve. Naponta kétmillió tonna szennyvizet engedünk bele a világ vizeibe. Ez azután nemcsak az ökológiai rendszerek állapotát rontja jelentősen, hanem az élelemtermelési lehetőségeket is.

„Bízunk benne, hogy a jelentés mindenkit ráébreszt arra, hogy oda kell figyelnünk az életmódunkra és tudatosan kell használnunk a meglévő erőforrásainkat. Ez világszerte minden földlakó kötelessége, a magyaroknak is ezt kell tenniük” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Magyarország az ökológiai lábnyomot tekintve az országok között az 55. helyen áll, ami a 2008-i 40. helyhez képest nagy lépés, ez azonban nem a fogyasztásunk csökkenése, hanem a többi ország fogyasztásának gyors ütemű növekedése. Az egy személyre jutó hazai lábnyom egyébként majdnem akkora, mint Brazíliáé, ott viszont az egy személyre jutó eltartóképesség sokkal nagyobb. Így a hazai adottságokat tekintve nincs okunk a büszkeségre.
A jelentés letölthető innen.