Apró kecskegidák tömege fogadja a látogatókat a Fővárosi Állat- és Növénykert állatsimogatójában. A mekegő háziállatok épp a húsvéti ünnepeket megelőző napokra időzítették a tömeges ellést: április eleje óta 25 gida született, közülük a legfiatalabb csütörtökön. A néhány napos törpekecskegidák mindannyian vidáman hancúroznak, hiszen ezeknél az állatoknál – a patások többségéhez hasonlóan – az újszülöttek néhány órával a világra jövetelük után már lábra is állnak, egy-két naposan pedig olyan fürgén szaladgálnak, hogy akármelyik felnőtt állat megirigyelhetné. A törpekecskék mellett a szintén az állatsimogatóban látható kameruni juhoknál is szaporulat volt.

Az állatsimogató aprócska lakói mellett a szomszédos Dél-Amerika-kifutóban is láthatóak állatkölykök. Az év elejétől megtekinthető ifjú vízidisznók mellett mostanra a nagy mara (kisbetűvel!) rágcsálóknál is vannak utódok. Ez utóbbi állatfaj Dél-Amerika déli felének füves területein, a pampákon őshonos, külsejét tekintve pedig olyan, mintha átmenetet képezne a kenguruk, a nyulak és az őzek között. A faj valójában a tengerimalacokkal áll közelebbi rokonságban. A kicsik itt március közepén születtek, ám a nagy marák rendszerint a számukra kialakított üregekben ellenek, így az újszülöttekből kezdetben nem sokat láthatott a közönség. Mostanra viszont ők is a Dél-Amerika-kifutó jól látható, könnyen megfigyelhető apróságai.

Az állatsimogató

Az állatsimogató célja, hogy az állatkerti látogatók – különösen a gyerekek – egyes állatokkal testközelből is megismerkedhessenek, illetve kockázatmentesen simogathassák őket. Az első állatkerti állatsimogatókat az 1930-as években létesítették, Lipcsében, Münchenben, illetve Londonban. A Fővárosi Állat- és Növénykertben először 1989-ben létesült ilyen kifutó. Az Állatkert mostani állatsimogatója jelenlegi formájában 1996 óta létezik. Az állatsimogatók kialakításánál fontos szempont, hogy az állatoknak és az embereknek egyaránt megfelelő legyen. Rendszerint szelíd, kezes háziállatok, többnyire kecskék és juhok kapnak benne helyet. A közönség legtöbbször felügyelettel látogathatja, és a színvonalasabb állatsimogatókban olyan hátsó udvart is kialakítanak, ahová az állatok bemehetnek, a látogatók azonban nem. Így azok az állatok, amelyek elunják a simogatást, nyugodtan visszavonulhatnak a védett hátsó kifutórészbe.