Forgatókönyvek a magyar uniós elnökség blokkolására

Mohammed Shia Al-Sudani iraki kormányfő köszönetet mondott a bagdadi magyar nagykövetnek, Tar Attilának, hogy a magyar cégek felajánlották részvételüket az iraki úthálózat-fejlesztésben, ami befektetési lehetőséget is teremt a vállalkozások számára – olvashatjuk az Iraqi News portálon.

Mint kiderült, ez a munka a kínai „Egy út – egy övezet” beruházás részeként valósulna meg. Tar Attila előtt egy héttel tárgyalt az iraki miniszterelnök a kínai nagykövettel, és a részleteket egyeztették. Két hete pedig nagyszabású nemzetközi konferenciát rendezett Irak, amelyen Szaúd-Arábia, Törökország, Szíria, Jordánia, Kuvait, Bahrain, Quatar, az Egyesült Arab Emírségek, Oman és Irán vett részt. Az Irakból induló és Törökországig húzódó 1200 km-es útfejlesztésben vasútvonalak és kőolajat, földgázt szállító vezetékek építése is szerepel. Azt, hogy a magyar részvételnek az üzleti nyereségen kívül esetleg politikai indoka is lehet, a cikk nem részletezi.

A „Bukaresti Kilencek” kedden Pozsonyban tartott tanácskozásán a közép- és kelet-európai szövetségesek megállapodtak Ukrajna további és még intenzívebb támogatásában, hogy NATO-tagságát segíthessék; a javaslatot a júliusi NATO-csúcson júliusban terjesztik elő Vilniusban – olvasható az amerikai ABC News tévécsatorna hírei között az AP hírügynökség tudósításra hivatkozással. A kilencek még szorosabban együttműködnek az orosz agresszió visszaverésében, és evégett növelik Ukrajna katonai képességeit. Közös közleményükben úgy fogalmaztak, hogy a NATO-csúcson a NATO–ukrán kapcsolatok remélhetőleg új szintre emelkednek, ám hangsúlyozták, hogy egyelőre csak politikai tekintetben, ami előbb-utóbb lehetővé teszi Ukrajna számára a szövetségbe belépés feltételeinek teljesítését. A „Bukaresti Kilencek” (B9) Magyarország is beletartozik Bulgáriával, Cseh-, Észt-, Lett-, Lengyelországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával egyetemben. Az írás nem tér ki arra, hogy a pozsonyi találkozón – amelyen egyébként Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is részt vett – ezúttal Magyarország is maradéktalanul egyetértett-e mindennel.

Erről néhány részletet Novák Katalin Facebook-bejegyzéseiből tudhatunk meg: az államfőnő egyeztetett a NATO főtitkárával, aki megköszönte a magyar katonák koszovói helytállását. Az elnök asszony elmondta: Magyarország érdeke az erős észak-atlanti szövetség, továbbá, hogy Ukrajnában mihamarabb sikerüljön igazságos békét elérni. Novák Katalin tett közzé, ám más források kitérnek arra is, hogy Ukrajna NATO- és EU-tagságát is támogatja Magyarország. Mindebből némi disszonanciát hallhatunk ki a magyar kormány sokszor hangoztatott álláspontjához képest. Sőt, állítólag az is elhangzott, hogy a B9-ek részt vesznek Ukrajna újjáépítésében is.

Zelenszkij elnök egyébként videóüzenetet küldött Pozsonyba a B9-ek számára. Az AP hírügynökségi jelentése emlékeztet arra, hogy az oroszok Ukrajna elleni támadásának első évfordulóján még Biden elnök is részt vett a NATO bukaresti kilenceinek varsói tanácskozásán, ahol minden jel szerint szintén nagy egyetértésben születtek meg a NATO kelet-európai csapaterősítésére vonatkozó közös döntések – magyar vétó vagy kifogások nélkül.

A Politico cikkében Alberto Alemanno, az uniós jogban jártas egyetemi professzor szerint, ha mégsem tölti be Magyarország 2024 júliusától az EU soros elnökségi pozícióját, miután az Európai Parlament többsége leszavazta a magyar elnökség esélyét, három forgatókönyv is létezik a megoldásra.

Mindaddig halasztják és kitolják a magyar elnökséget, amíg az nem teljesíti a 7. cikkelyben megfogalmazott és az egyéb jogállamisági kritériumokhoz kötött feltételeket.

A második verzióban betöltheti ugyan az elnökségi posztját, de nem vezethet olyan üléseket, amiken épp azokról a jogállami kérdésekről esik szó, amelyeknek teljesítésével még tartozik hazánk. Ebben az esetben az előttünk és az utánunk következő elnökségek, azaz Belgium és Spanyolország vennék át az irányítást. A harmadik variációban pedig fele-fele arányban osztanák meg e félév elnökségi feladatait a belga és az azt követő spanyol elnökség között. Ugyanakkor bizonytalan a cikk, mert nagy valószínűséggel ezek a tervek ilyen rövid határidőn belül nem kivitelezhetőek. Már csak azért sem, mert Brüsszel nyakán a lengyel EU-s elnökség is, ami ellen nincs annyi kifogás, mint a magyar ellen, legfőképpen a következetes ukránbarát politikája okán.

A professzor megállapítja azt is, hogy a magyar elnökség blokkolása nem mindenekelőtt Orbán szankcionálását jelentené, hanem az Európai Unió biztonságos működésének a megőrzését. Viszont ez önmagában is egy olyan fenyegetés, amely véget vethetne végre annak a vitának, hogy meddig tolerálhatóak az olyan tagállamok, amelyek megkérdőjelezik annak joghatóságát, miközben hasznot húznak belőle a pénzügyi támogatásoknak köszönhetően.