Sunderland, amíg csak élek (Sunderland’ Til I Die eredeti) címmel másfél éve fut a Netfliexen egy 8+6 epizódból álló filmsorozat. Eredeti angol nyelven, felirattal elérhető. Az interjúk hitelessége, a megszólalók attitűdje így tűpontosan levehető.

IMDB-értékelését 7–8 pont közöttire adják; méltán. Közel 600 percnyi élményanyagot egy jegyzetben visszaadni reménytelen volna. Tömören annyit érdemes tudni: Észak-Kelet-Anglia „rozsdaövezetében” van egy város, amely immár csak a lejtmenetbe kényszerült futball-csapatáról híres.

(Munkanélküliség, szegénység az általános jellemző; hol van már a sikeres hajógyártás, a jól működő bánya?) A csapat az 50 ezres Fény stadionjában játszik, mégsem túl fényesen. Bő egy év alatt 2 osztálynyit zuhant lefelé, majd’ minden tekintetben válságban lézeng.

A dokumentum-sorozat kevés meccsrészlettel, rengeteg interjúval és kiscsoportos beszélgetés révén mutatja be a kiesést, majd a feljutásért való küzdelem hullámvasutazását. Mégsem sima futball-krónikát látunk; szocio-drámát sokkal inkább.

Mesterien összerendezett kockák tárulnak elénk az angol foci szellemiségéről, erényeiről és üzleti világának kihívásairól; mindebben a néző, a játékos és főleg a pénz szerepéről. Annyira korrekt ez a látnivaló, hogy szinte kényszerít a magyar viszonyokkal történő egybevetésre. Nem a futball színvonalát illetően; hanem a miliő lényegét ott és itt adó fő tényezők tekintetében. Nyúlfarknyi jegyzetem mindebből – talán önkényesen, mégis döntő ismérvekre összpontosítva – három mozzanatot emel ki.

1.Az angol futball legfelső három osztályában profi a foci, üzleti modellben működik. Így pl. a Sunderland esetében a játékos bére a Premier League-ben 64 ezer, egy szinttel lejjebb 14 ezer, még lejjebb csak 2 ezer font (volt). Olyasmi, hogy kiesik a csapat, de a gázsi marad; azután, hogy válságba jutnak, de nincs fizetés-csökkenés, elbocsátás: ott kizárt. Vessük egybe ezt a vírusjárvány idején itthon mutatkozó stabil, illetve kínnal is alig(ha) mérséklődő futballista sztárfizetések (?!) számaival. Gólöröm híján csókoltatom azokat, akik kiállnak a „nihil novi”- közállapotaink mellett.

2. A lenyűgöző szó kevés annak illusztrálására, ahogyan a város kiáll még a bukdácsoló csapata mellett is. /Egy évbe telt, míg a gárda otthoni mérkőzést tudott nyerni; csak mondom!/ Mégis kis tábla biztat: Higgy abban, hogy menni fog!! Azt énekli a meccsen sok ezer torok: Sunderland, míg meghalok, nektek szurkolok! Meg ezt is: Sunderland, Sunderland, Sunderland, mi vagyunk a legjobbak messze a világon! Talán még hisznek is ebben; a harmadik osztályban!

A (vak)hitük tettekben nyilvánul meg; a nézők segítik a stadion üléseinek megújítását (el tudnák ezt képzelni Felcsúton?). A legfényesebb karácsonyi ajándék ott Sunderland foci-relikvia: mez, bérlet csecsebecse. Karácsonykor a 20 ezresre megszokott nézőszámot – még helyben is hihetetlen módon – felviszik a 46 ezres csúcsra. Igen, a harmadik divízióban, egy lepukkant város Fény-stadionjában! Semmi nem stimmel itthon ebből.

3. Egy korábbi sunderlandi klubfilozófia abból állt, hogy a tetemes számlákat automatikusan elküldték a távoli tulajdonosnak, aki zokszó nélkül fizetett. Kényelmes homokozónak tetszett ez nekik is; csakhogy elmúlt. Az egész mentalitásnak: a klubfilozófiának kellett (volna) mihamarább megváltoznia, kreativitással, aktivitással, önálló problémamegoldó készséggel megtelnie. Felvenni az üzleti világ ritmusát, stílusát, olykor kíméletlen versenyszellemét. Ezt a filmben Stuart Donald új tulajdonos, és még inkább Charlie Methven új sportigazgató intézményesíti, személyesíti meg. Utóbbi kimondottan agresszív és arrogáns stílusban, az apparátusát felrázva teszi ezt; kimozdítva a kényelmes karosszékeikből az elnehezült, eleinte tamáskodó alkalmazottakat. Methven nem pusztán ráteszi az életét a klub gatyába rázására, de szövetségeseket is keres, s talál: elsősorban a fizető nézőkben, a neki hinni hajlandó médiában, és a hitelesség láttán önbizalmukat visszanyerő focista szakszemélyzetben.

Szeretni a labdarúgást, áldozni a futballra talán itthon is sokan (lennének) képesek. Ám ha nem jutnak túl a drukkernívó adta majom-szereteten; ha nem felkészült és kipróbált válságmenedzserek; ha csak szórják, költik más pénzét: akkor irányítóként, vezérürüként kártékony dilettánsok.

Ősi angol bonmot a futballról: a futball élet-halál kérdése volna? Nem; sokkal több annál. Sunderlandban mindenképpen, mely bukásai ellenére is példázat a krízisből való kilábalásra; arra például, hogy a feladat kiválasztja az arra alkalmas és méltó emberét. Aki – Charlie Methven – a filmben őszinte, alázatos mosollyal dekázik párat, és közben vall elvetélt, nívótlan focista előéletéről; viszont bizonyítja, hogy a közösséget hozzáértően magával ragadva majd’ minden elérhető.

Pár kiemelt mondat: Ha Sunderlandbe jövök, büszkeséget, szenvedélyt, hűséget látok. Egy futballklub fenntarthatósága egy egész város közérzetére kihat. Emiatt nem sírnak a templomban az emberek.

Made in England! Bezzeg Extra Hungariam non est vita?!

Sunderland, míg csak élek című brit dokumentum-sorozat fut feliratos változatban a Netflixen. 14 epizódból áll, 2018 decemberétől adják; milliók nézik.