Golyóálló vagy gerincerősítő?

A pszichológus, az irodalmár, a kognitív nyelvész szakmája gyakorlásának fontos, izgalmas és felettébb árulkodó pillanataként éli meg, amikor a vizsgált személyiség vagy a költő hasonlatainak, képeinek, metaforáinak elemzésére kerül sor. (A nyitó kép forrása: www.pettitshire.net)

Számukra evidencia ugyanis, hogy a használt képek, hasonlatok, kiváltképp, ha azok spontán beszélgetésben (mondjuk egy rádiós interjúban) vagy a pszichoanalitikus terápia által is alkalmazott „automatikus írásban” (vesd össze pl. József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke) jelennek meg. Rendkívül beszédesek, s sokat elárulnak az őket alkalmazók személyiségéről, tudatáról, gondolkodásáról, környezetéről és környezetéhez való viszonyáról, belső egyensúlyáról, pszichés reakcióiról, mentális zavarairól, ugyanis a képek mögöttes üzenetek hordozói.

A mélylélektan munkaeszköze a metafora, a képi asszociáció terepe. A pszichológus elsősorban a képek belső útját követi, a kognitív nyelvész számára a kép a metafora megfejtésének eszköze. Hatalmas ennek az irodalma: Freudtól és Jungtól kezdve Pléh Csabán át Lakoff munkáiig.

Mindez most csak azért jutott az eszembe, mert nagy meglepetésemre – legalábbis tudtommal – érdemben senki sem foglalkozott azzal a felettébb különös, önmagán messze túlmutató és sokat sejtető miniszterelnöki képzuhataggal, amely valahogy úgy hangzott, hogy eddig védekeztünk, most már támadásban vagyunk (eddig sem rossz, de most jön a lényeg!!!), a vakcina egy golyóálló mellény, s aki megkapta az oltást, arról lepattan a vírus.

Az unalomig megszokott militáns verbalitás, immár gazdagodva ezzel a „golyóálló mellénnyel”, netán gerincerősítővel (???), jó és fontos adalék lehet egy pszichológus vagy egy kremlinológus számára.