Gyászos valóság: hazánk a hetedik az egymillió lakosonkénti elhalálozásban

Az AP amerikai hírügynökség beszámol arról, hogy a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom mintegy ezer támogatója megszegte tegnap a járvány miatti gyülekezési tilalmat, és követelte a korlátozások feloldását, miközben az országban csúcsokat dönt a koronavírus-esetek és a kórházban ápoltak száma.

A tudósítás, amelyet átvett mások közt a The Washington Post, a gazdasági szempontokra is hivatkozó tiltakozás kapcsán kitér arra, hogy egy európai felmérés szerint Magyarországon a dolgozóknak az EU-átlagnál kisebb aránya részesül bérkompenzációban. Idézi emellett a Johns Hopkins egyetem kimutatását, amely szerint Magyarország világviszonylatban a hetedik helyen áll az egymillió lakosonkénti elhalálozásszámot illetően.

Szintén a The Washington Postban bukkantam arra a terjedelmes cikkre, amely az Európai Néppárt és a Fidesz közötti szakításról szól. Európa legnagyobb pártcsaládja végre fellépett a magyarországi autokrácia ellen. Mi tartott ezen ilyen sokág? – kérdi a három társszerző, az exeteri egyetem, a London School of Economics és a Dublini Egyetem egy-egy kutatója. Az Orbán Viktor által Magyarországon a demokratikus állam helyett bevezetett rendszert választásos autokráciának nevezik, amely ellentmond az Európai Unió alapvető értékeinek.

Az elemzés azt vizsgálja, hogy az Európai Néppárt legtöbb tagpártja miért próbálta eddig megbékíteni a szélsőjobbot, és úgy vélekedik, hogy a pártcsalád alighanem továbbra is megosztott az autokrácia kérdésében. A néppárti európai parlamenti képviselők által 2011–19 között különböző alapjogi kérdésekben leadott egyéni szavazatok elemzése alapján egyebek közt arra jutnak, hogy az átlagosnál jobban pártfogolták a Fideszt azok a képviselők, akiknek a pártja éppen kormányon volt a saját hazájában, mint azok, akik ellenzékben levő párthoz tartoztak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jó kormányközi kapcsolatok megőrzésének a szempontja közrejátszhatott az EP-képviselők állásfoglalásának a kialakításakor.

Azt is kimutatták, hogy azokból az uniós tagországokból való néppárti képviselők, ahol viszonylag több gond akad a liberális demokráciával, kevésbé hajlottak a Fidesz elmarasztalására – alighanem azért, hogy amikor saját pártjuk esetleges elmarasztalása kerülne napirendre, akkor számíthassanak a szolidaritásra. Szintén ki lehetett mutatni, hogy a viszonylag euroszkeptikusabb néppártiak erősebben tartózkodtak attól, hogy a Fidesz ellen szavazzanak. Volt emellett egy földrajzi törésvonal is, nevezetesen az, hogy a visegrádi országok néppárti EP-képviselői átlagban kisebb arányban ítélték el a demokrácia hanyatlását tükröző jelenségeket.

A szerzők a jobbközép pártok kollektív önérdekének a változásairól szólva megállapítják, hogy az Európai Néppártot, ha már soraiban nincs ott a Fidesz, nem kötik többé olyan stratégiai megfontolások, amelyek alapján tolerálnák az alapvető értékek elleni támadásokat. Mindemellett azonban a The Washington Post cikkének szerzői szerint az egyes néppárti képviselők továbbra is eltérő ideológiai preferenciák mentén tevékenykednek. Számos jobbközép párt tovább fordul még inkább jobbfelé, és így ez a megosztottság idővel még az eddigiekhez képest is növekedhet. Minél erősebb a jobbra kanyarodás, annál valószínűbb az autokratikus jegyek iránti tolerancia.

Végezetül néhány mondatot arról, hogy holnap tartanak parlamenti választást Hollandiában, és az előjelek azt mutatják, hogy a jobboldali liberális Mark Ruttének jó esélye van a miniszterelnöki tisztség negyedik alkalommal történő elnyerésére. Ha ez így történik, akkor – a londoni Financial Times elemzéséből kiolvashatóan – két magyar vonatkozású dolog is következik majd belőle.

Az egyik, hogy ebben az esetben, Angela Merkel német kancellár ősszel esedékes távozása után Rutte lesz az Európai Unióban a második leghosszabb ideje kormányon levő politikus – mégpedig Orbán Viktor után. Nyilván sokan emlékeznek arra, hogy a magyar miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt egy uniós vita kapcsán „a holland fickóként” aposztrofálta Hollandia kormányfőjét. De persze nem ez a legfontosabb kettőjük viszonyában, hanem az, amit a Financial Times taglal, amikor azt írja, hogy újbóli miniszterelnöki megbízatása esetén Rutte lesz az az európai politikus, aki irányítja a küzdelmet az EU-n belül az illiberális hullámmal szemben, amely elárasztotta Magyar- és Lengyelországot.

A londoni lap emlékeztet arra: Rutte egy tavalyi parlamenti vitában nyíltan spekulált az Európai Unió olyan átalakításának a lehetőségéről, ami már nem számolna a magyar és a lengyel tagsággal, a független intézmények aláásása és a szabad média elnyomása miatt.