(Szerző: Demeter Áron/Amnesty International Magyarország) Az idei nyár a 2022-ben megindított teljes körű orosz invázió óta az egyik legtöbb civil áldozattal járó időszak lehetett. Márpedig ahol a civil áldozatok száma növekszik, ott a háborúnak a gyermekekre gyakorolt hatása is súlyosbodik. (A nyitó kép forrása: telex.hu.)

Az idén 17 olyan esetet dokumentáltunk, amelyben gyerekek estek áldozatul orosz légicsapásoknak. Emellett arra utaló bizonyítékokat is találtunk, hogy a fegyveres erők válogatás nélkül – egyes esetekben pedig szándékosan – civileket céloztak a frontvonaltól távoli városokban, például a nyugat-ukrajnai Lvivben. 

Az alábbi három tragikus eseten keresztül bemutatjuk, milyen szörnyű hatással van a háború az ukrán civilekre és gyermekekre. 

2024. május 2.: Találatot kap egy derhacsi sportklub tele gyerekekkel 

Egy májusi napon, Harkiv városától nem messze, Derhacsiban karateórát tartottak fiataloknak egy kis sportklubban, amikor rakéta csapódott az épületbe. 

„Edzettünk, karatéztunk. Aztán egy nagyon hangos robbanást hallottunk, majd repeszek repültek felénk az ablakon keresztül. A földre hasaltam, aztán pár másodperc múlva mindenki sikoltozott és futott. A lábamon sérültem meg. Nagyon fájt. Három napig nem tudtam járni” – mondta el a 10 éves Artem az Amnesty International munkatársainak. 

A támadásban hat gyerek sérült meg. Az Amnesty által is ellenőrzött fotókon és videókon látható: a robbanás következtében az épület súlyosan megrongálódott, a teremben pedig mindent vér borított. A helyszínen a hatóságok egy precíziós bomba maradványait találták meg, ami arra utalhat, hogy szándékos volt a támadás a gyerekkel teli sportklub ellen. Az orosz hatóságok nem kommentálták az esetet. 

2024. július 8.: Könyörtelen támadás egy gyermekkórház ellen 

Július 8-án több találat is érte a kijevi Okhmatdyt Gyermekórházat és környékét. 

„A robbanás olyan erős volt, hogy azonnal a földön találtam magam. Por és üveg borította a testemet. A mennyezet és a szekrények mindenhol összeomlottak. Amikor magamhoz tértem, rájöttem, hogy minden romokban hever körülöttem. Én is megsérültem – melegséget éreztem az egész testemen, és láttam, hogy vérzem. De a karom és a lábam működött, és lélegeztem. Kúsztam a földön, és megkönnyebbülésemre láttam, hogy bár a felszerelések tönkrementek, a gyerekek jól vannak” – mondta el a kórház egyik orvosa, Oleg Golubcsenko. 

A robbanás két ember halálát okozta, és több százan megsérültek, köztük gyerekek is. A sérülések miatt evakuálni kellett a kórházban tartózkodókat, köztük a 10 éves Darinát, aki aznap esett át egy kemoterápiás kezelésen. 

„Az evakuálás során teljes volt a káosz. Vér folyt mindenhol, ahogy futottunk le a lépcsőn. A rákos gyerekek kénytelenek voltak összezsúfolódni a többiekkel az alagsorban. Az egész kórház ott volt. Elviselhetetlen volt” – mesélte Darina keresztanyja. 

Augusztusban meglátogattuk a kórházat, és saját szemünkkel láthattuk a rombolás mértékét, valamint öt, ott dolgozó történetén keresztül ismerhettük meg a közelebbről a történéseket. Nem találtunk semmilyen arra utaló bizonyítékot, hogy a támadás napján bármilyen katonai tevékenység zajlott volna a kórházban. Márpedig a kórház mérete és a támadásnál használt precíziós fegyver pontossága miatt szinte biztos, hogy ez is szándékos támadás volt – mondta el az Amnesty International munkatársa. 

2024. szeptember 4.: A Lviv elleni támadások 8 civil életét követelték 

Korán reggel Oroszország széles körű légitámadást indított Lviv ellen. Bár a város messze van a frontvonaltól, a helyi hatóságok adatai szerint az idén már 21 alkalommal érte csapás, sok esetben lakóépületeket és iskolákat. 

Amikor szeptember 4-én megszólaltak a szirénák, Jaroslav Bazilevicsés családja pontosan tudta, mit kell tennie: elbújtak a lépcsőházban. Az első csapást követően öt perccel érkezett a második. Jaroslav felesége, Jevhénia kétségbeesetten kiáltott férjének, hogy jöjjön vissza a biztonságosabbnak ítélt lépcsőházba. 

„Abban a pillanatban, amikor kiáltotta, hogy menjek le” – mondta Jaroslav – „újabb robbanás történt. Nem láttam semmit, szédültem, nem találtam a telefonomat. Annyira örültem, hogy a családom lement a földszintre, biztonságos helyre. Legalábbis azt hittem.” 

A robbanás azonban olyan erejű volt, hogy a lépcsőház ráomlott az ott meghúzódókra. Jaroslav családjából senki sem élte túl: három gyermeke és felesége holttestét a romok között találták meg. 

Az orosz vezetés szerint a szeptember 4-i támadások precíziós fegyverekkel történtek, és csak katonai célpontokra mértek csapásokat. Jaroslav családjának tragikus története azonban cáfolja az oroszok állításait.  

Azonnal felelősségre kell vonni az elkövetőket 

Ezek sajnos nem elszigetelt esetek. Az orosz megszállás kezdete óta Oroszország sok tízezer civilt sebesített és ölt már meg. Bár a háború kezdeti szakasza volt a leghalálosabb, az utóbbi időben egyre szaporodnak a válogatás nélküli támadások, illetve a kifejezetten a civileket célzó támadások, még a frontvonaltól olyan távol eső vidékeken is, mint Lviv. 

A civilek vagy polgári objektumok elleni közvetlen támadások háborús bűncselekmények. A válogatás nélküli támadások, beleértve a lakott területek ellen robbanófegyverekkel elkövetett támadásokat is, a nemzetközi humanitárius jog megsértését jelentik. A polgári lakosság elleni válogatás nélküli csapások háborús bűncselekménynek minősülnek. 

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által kiadott elfogatóparancsok és a nemzetközi közösség felháborodásának ellenére az orosz erők továbbra is civil célpontokat támadnak, ami elkerülhetetlenül gyermekek halálával is jár.

Az egész nemzetközi közösség, köztük a magyar kormány, kötelessége, hogy élesen elhatárolódjék az orosz agressziótól, és hogy minden háborús és emberiesség ellen bűncselekmény elkövetőjét az első adandó alakalommal felelősségre vonja.