Gyógyítandó népbetegség az elhízás

Amikor nemrégiben „a nemzet Norbija” megmondta a tutit, olyan botrány kerekedett, mint amilyent hosszú ideje nem hallottunk, pedig nem ő volt az első megmondó a témában.

Az elhízott, vagy csak testesebb emberek stigmatizálása hosszú ideje termeli a pszichés és fizikai problémákkal küzdőket. Persze a túlsúly önmagában is eléggé sok egészségügyi kockázatot rejt. Ám az a divathullám, amely évtizedek óta sulykolja a nagyon vékony testalkatot, mint szépségideált, tömegével termeli a testképzavaros fiatalokat, az önmagukkal kórosan elégedetlen embereket. Schobert úr meglehetősen tahó megnyilvánulása határozott felháborodásra késztette a megsértett nőket, és minden jóérzésű embert.

A nemzetközi divatvilág már évekkel előbb lépett a csontkollekció, betegesen sovány modellek ellen. Ma már nem a sovány a szép, hanem a nőies formák, férfiak esetében is előnyös a normális alkat.

A hétköznapi élet azonban nem olyan, mint a médiában, vagy divat-showk világában. A munkahelyeken, az iskolákban, a járműveken, az utcán, ahol simán lezsírdisznózzák egymást emberek, vagy az orvosi rendelőben, ahol a testesebb betegnek még az orvos is az arcába vágja, hogy ne panaszkodjék, hanem fogyjon le (miközben nem egy orvos azt hiszi, hogy ha pocakos, akkor tekintélyes is), ott nem könnyű túlsúlyosnak lenni.

Az elhízás világnapjához (március 4.) kapcsolódóan a Magyar Elhízás-tudományi Társaság sajtótájékoztatót tartott a többi között arról, hogy napjainkban új jelenség a testsúlyhoz kötődő, egyre erősödő megbélyegzés.

A másikra mutogatás azon a tévhiten alapul, hogy a túlsúlyosok akaratgyenge, önkontroll nélküli személyek, akik nem gondolkodnak felelősen egészségükről, de ez a nézet téves hiszen a genetikai és környezeti okok együttes hatására alakul ki az elhízás kórfolyamata. A testsúllyal kapcsolatos társadalmi stigma az elhízásban szenvedő, azaz obez betegek megkülönböztetéséhez vezet egészségügyi ellátásuk megítélésében is. Az elhízás korszerű, tudományos alapokon nyugvó ismeretei alapján elítélendő ez a szemlélet, és a közhelyes véleményeknek nem szabad teret engednünk.

Az elhízás sok okú, összetett, krónikus, visszatérő, idővonalon súlyosbodó betegség, ennek megfelelő kezelést követel. Átfogó, fenntartható stratégiára és átgondolt, teljességre törekvő szemléletű, jól koordinált cselekvésre van szükség a megelőzésben, a korai diagnózis és kezelés területén.

Az egészségügyi rendszer bizonyítékokon alapuló szakmai és strukturális fejlesztése elkerülhetetlen az elhízott betegek megkülönböztetés nélküli ellátása végett.

A világ összes országának polgárait érintheti az elhízás: öt éven belül minden ötödik ember elhízott (BMI > 30 kg/m2) lesz a Földön. Kevés az esély arra, hogy megálljon ez a folyamat. Hazánkban jelenleg minden harmadik felnőtt és a gyermekek ötöde elhízott.

Az alacsonyan és közepesen fejlett országok (Vietnam, Indonézia, Banglades) mutatják a legintenzívebb növekedést és legmagasabb előfordulást, sok helyütt az éhezéssel párosuló súlyhiány is tapasztalható. Hazánkban a jó hír az, hogy a túlsúlyosság, amely az elhízást megelőző állapot, 2010–17 között nem nőtt, de az elhízás és különösen annak egyre súlyosabb formái viszont igen.

Az elhízás minden szervrendszerünkre kihat, meghatározza az életminőséget, számos további krónikus betegség kialakulásának kockázataként növeli a népbetegségek, így a cukorbaj, egyes daganatos és szívbetegségek előfordulását is.

Az elhízás évente mintegy 990 ezer millió dollár egészségügyi többletköltséget okoz, ez a világ egészségügyi alapjainak 13, a GDP 3,3 százaléka. A legtöbbet Amerika és a Közel-Kelet országaiban fordítanak a elhízás csökkentésére (Mexikóban a GDP 5,3, Brazíliában 5%-át). Hazánkban az egészségügyre fordított összes kiadás 11,6%-a, illetve a GDP mintegy 1%-a köthető az elhízáshoz. Az elhízás miatti halálozás világméretekben az összes halálozás 10–13 százalékára tehető.

A felsorolt okok miatt a Magyar Elhízás-tudományi Társaság közös cselekvésre szólít fel; öt pontba foglalt üzenete:

1. Ismerjük fel, és ismertessük el, hogy az elhízás korunk különféle tényezőkkel magyarázható népbetegsége, amely beavatkozás nélkül csak egyre súlyosbodik!

2. A társadalmi megítélésben, valamint az egészségügyi ellátásban meg kell szüntetni a megbélyegzést és a megkülönböztetést!

3. Föl kell tárni az elhízás előfordulásának okait, alkalmazandók az új tudományos eredmények, és csak hiteles információkat közöljünk a súlyosbodás kivédésének, illetve korai megelőzésének a lehetőségeiről!

4. Illesszük be az egészségügyi alap- és szakellátó rendszerbe az egyértelmű szakmai útmutatásokon alapuló, korszerű, sokoldalú kezelést. Továbbá: támogatásra szorulnak az önsegítő betegklubok!

5. Kezdeményezzünk társadalmi összefogást és együttműködést az elhízás kedvező, környezeti, társadalmi és gazdasági okainak feltárására a gyógyítás és szemléletváltás céljából.

A cél nem kevesebb: a közgondolkodásban ne bélyegezzük meg, az orvosi ellátásban pedig ne részesítsük káros megkülönböztetésben az elhízott betegeket!