Ma reggel megnéztem és elolvastam Macron tegnapi televíziós beszédét, aztán összevetettem a mi miniszterelnökünk mai rádiós nyilatkozatával.
Macron – most csak röviden – a felnőtt, központilag nem infantilizált francia polgárokhoz beszélt. Egységre szólított fel, egyéni és kollektív odafigyelést kért. Világossá tette, hogy a krízishelyzetet semmilyen politikai célokra nem óhajtja felhasználni, a járványt nem tekinti politikai lehetőségnek, s ezért a vasárnapi önkormányzati választásokat – jóllehet Macronék nem állnak fényesen – megtartják.
Az iskolákat bezárják, de regionálisan gondoskodni fognak a rászoruló gyermekek felügyeletéről, s mindazoknak a gyermekeiről, akik a krízis leküzdésében szerepet vállalnak. (Itt nemcsak az egészségügyi dolgozók jönnek szóba, hanem például egy telefonügyeletet ellátó személyek is.)
A távmunkát támogatják és javasolják, s Macron aláhúzta, hogy a franciák számára minden elképzelhető módon biztosítja az állam a szükséges egészségügyi ellátást, bármibe is kerüljön. Akiket kényszerszabadságra küldenek, azoknak az esetében az állam kötelezi magát arra, hogy bérüket megkapják.
Az adókat átütemezik, s a vállalkozók befizetési kötelezettségeinek akadályoztatását nem kell igazolni, formális módon kérvényezni. A befizetési határidőket és a különböző járulékfizetési határidőket újragondolják. (Megjegyzem, az olaszoknál ugyanígy átütemezik az adókat, s kidolgozzák azt, hogy milyen adókedvezményekben részesülhetnek a krízisben érintett vállalatok és magánszemélyek.) Macron „populista lepráról” beszél, ebben a helyzetben kiváltképp elutasítja a nacionalizmus minden formáját, s hangsúlyozza, hogy a francia állam a vállalkozások és a munkavállalók megvédését elsőrendűen fontosnak tekinti.
Orbán ezenközben az ország egészségügyi felkészültségéről szónokol, arról, hogy elegen vagyunk. Fontosnak tartja elmondani, hogy a járványt Magyarországra a külföldiek hozták be. Világossá teszi, hogy a tanároknak – ha bezárják az iskolákat – fizetés nélküli szabadságra kell menniük, s a szülőknek maguknak kell gondoskodniuk a gyerekek elhelyezéséről. (Csak megjegyzem, hogy a tanárok fizetés nélküli szabadsága teljesen indokolt, hiszen – tudvalevően – hatalmas felhalmozott tőketartalékokkal rendelkezik egy matek-fizika, egy biológia-földrajz, egy magyar-történelem vagy egy ének-testnevelés szakos általános iskolai vagy középiskolai tanár.) Orbán kétfrontos háborúról is beszélt, az egyik a koronavírus, a másik a migráció ellenében zajlik, miközben komoly argumentumként hozott szóba nemzetkarakterológiai elemeket, hogyaszongya, mi magyarok rendes emberek vagyunk.
Macron tehát a polgárokhoz szólt (vesd össze citoyen), Orbán az infantilizált alattvalókhoz.
Ami pedig az iskolák bezárását illeti, Orbán álláspontja maga az állatorvosi ló. Ne feledjük, az autoriter berendezkedésből következően mindenben Orbán dönt, így ebben is. Orbán autoriter, tekintélyelvű személyisége, amelyre – egyebek mellett – a teljes rugalmatlanság, a konvencionalizmus, az agresszivitás, merev gondolkodás, a hatalom és erő szükségszerű párosítása, a fegyelem prioritása és az innovatív meggondolásoktól való beteges irtózás, valamint a cinizmus stb. jellemző.
Nos, ez az autoriter személyiség az oktatásnak semmilyen más formáját sem tudja elképzelni, csak azt, amiben ő szocializálódott egykoron, a késő-kádári korban. Neki az iskola az a hely, ahol kiosztanak néhány kokit és sallert, ha a büdös kölke nem tanulta meg a kémiát vagy a matekot, vagy ahol megalázhatják és röhejessé tehetik azt, aki nem tud kötélre mászni. S ha rossz érdemjegyet visz haza a nebuló, akkor otthon az apuka újabb nyaklevesekkel és seggbe rúgásokkal honorálja az iskolai munka látható eredményét.
Ugyanez az ótvaros-poroszos, autoriter szemlélet hozta létre a NAT-ot, Orbán szellemi főfelügyelete mellett, a Takaró Mihályokhoz hasonló, remekebbnél remekebb és felülmúlhatatlanul korszerű szemléletmóddal bíró szakemberek közreműködésével.
Mert közben már a legtöbb országban működik az internetes távoktatás. Az alternatív kommunikációs lehetőségek adottak (a skype, hogy a legegyszerűbbet említsem, már vagy tizenöt éve), a távoktatást jól bejáratott módon már a világ sok helyén sikerrel gyakorolják, s – ha a vírusos időben illik ilyet írni – most lehetne tesztelni és teljes üzemmódban kipróbálni a működését. Tanárként meggyőződéssel mondom: a dolog kiválóan funkcionálhatna. Ami már most jó benne, az továbbfejlesztendő, ahol még sántikál, ott újabb és újabb módszereket lehetne kikísérletezni, átgondolni, megvalósítani: isten hozott mindenkit a XXI. században.
A távoktatásnak amúgy is hatalmas perspektívái vannak, s millió más helyzetben is szükség lehet (és már szükség is van) rá (időjárási körülmények, földrajzi távolság, betegség, személyes (oktatói) akadályoztatás stb.), horribile dictu, ki is derülhet, hogy sok vonatkozásban a távoktatás még hatékonyabb is lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha nem csupa szolgalelkű, cinikus, megfelelni akaró pártszolgálatos bértollnok ülne a közszolgálati médiánál, akkor nem azon törnék a fejüket, hogy miként tudnának Semjén Zsolt megrendeléseinek és ötletdiaréjainak maximálisan eleget tenni, s a közvetített szentmisék számát továbbemelni, hanem – mondjuk délelőttönként – iskolai órákat, fejlesztő tananyagokat közvetíthetnének.
Igaz, a távoktatás egy dologra egészen biztosan alkalmatlan: a miniszterelnökünk számára nélkülözhetetlen kokik, sallerek vagy a seggbe rúgások kiosztására.