Az elképesztően lehangoló győri városképről az utóbbi jó négy évben az Infovilágon megjelent írások egyikére, a találomra kiemelt 2018. január 2-i cikkre szeretnénk ez alkalommal fölhívni olvasóink figyelmét. Akkor a többi között arról írtunk, hogy különleges betegség támadta meg Győr épületeit, a vakolathullás egy bizonyos magasságig. Mondjuk: vállmagasságig. Vagy még följebb, akár az ereszig, bár ez ritkább, mint a vállmagasságban elváló, az épület tégláit feltáró vakolathámlás. (Nyitó képünk a Zechmeister utca/Jókai utca sarki háztömbről készült. Jó másfél évtizede rohasztja a szigeteletlenség.)
Győrnek nem csupán 2018 eleje, hanem sokkal régebb óta jellegzetes „romháza” a Bécsi-kapu tér 1-3. számú iker-saroképület. Időközben kiderült, hogy az ingatlant megvásárolta a dr. Rákosfalvy Zoltán (igen, ő az, aki az ex-polgármester Borkai Zsolttal adriázott, miközben itthon kaszinókirály) nevével fémjelzett Püspökvár Kft. Dr. Rákosfalvy egy alkalommal (évekkel ezelőtt) úgy nyilatkozott az Infovilágnak, hogy fölújítja a kft. az ikonikus lakóházat (éppen szemben áll a karmeliták szépséges barokk templomával), ám azóta is mélységes csönd van róla. Csupán az Infovilág veszi elő időről időre abban a reményben, hogy mégis csak „megesik rajta” Rákosfalvy Kft.-jének a szíve, és végre hozzálát a rendbe tételéhez. Mostanáig egyébként semmi jele az igyekezetnek.
A patyomkin-lepellel eltakart Bécsi-kapu tér 1-3. számú saroképület ma is ilyen, legföljebb még sebzettebb.
A vakolathullás-betegség érdekessége, hogy viszonylag gyorsan terjed és áldozatait nem válogatja, bárhol megjelenhet, ezt képeink is bizonyítják. A legszembetűnőbbről – 2017 végéig – kétszer (utána még jó néhányszor) is írtunk lapunkban a Bécsi-kapu tér (régebbi nevein: Erzsébet tér, Köztársaság tér, Egység tér) sarkán álló Schäffer-ház okán, továbbá a „Győr többet érdemel(ne) – a Bécsi kapu tértől a Káptalandombon át” című cikkünkben.
Nem kell messzire menni, hogy újabb betegségfoltokkal szembesüljön a városát szerető helybéli és a város szépségét csodáló vendég: omlik a vakolat (például) a Rába-szer (Zechmeister utca) palotasoráról, a négy folyó városa közúti főtengelyének számító Szt. István útnak a Honvéd liget keleti és nyugati csücskén álló házairól éppen úgy, mint az Aradi Vértanúk útja (egykori Deák Ferenc utca) és az Árpád út sarkán álló ikonikus épület (valamikori ifjúsági ház, úttörőház, ma generációk háza) mindkét oldali homlokzatáról. Itt jegezzük meg, hogy a Honvéd liget bal oldali (keleti) végét lezáró Szt. István úti sarokpalotát éppen a lapunkban megjelent cikk hatására úgy-ahogy rendbe tették, a főútvonali homlokzat megszépült. A park felőli oldalon tábla figyelmeztet: „Vigyázat, vakolatomlás!” (Gratulálni ehhez aligha lehet.) A keleti homlokzattal is baj van: egy év óta fából ácsolt alagúton át közelíthető meg a vasútállomás. Ugyan, mi lehet a prbléma? Ott is omlik a vakolat?
A Honvéd liget nyugati végében álló másik „ügyvédház” is gyalázatos állapotban leledzik, kívülről is látszik: jórészt (vagy talán már teljesen?) lakatlan, vakolata omlik, feltehetően belülről sem különb. Bezzeg a Jókai utca másik oldalán a bírósági épület! Szépen fölújítotva várja a klienseket…
Kikezdte az idő Győr talán legszebb késő reneszánszkori (csakhogy minden bizonnyal hanyagul „szigetelt”) lakóházát, az 1657-ben épült Fejérvári házat (írtuk négy évvel ezelőtt, ám azóta sem változott a helyzet, legföljebb tovább omlik), amelyet jó másfél évtizeddel ezelőtt csodálatosan fölújítottak, ám mára ilyen az Apáca utca 9. alatti épület kevésbé látszó, Szappanos közi homlokzatának lábazata:
Melyik generáció háza az, amelyik ennyire igyekszik megválni a vakolatától? Nos, annyi erkölcsi elégtételt nyugtázhat az Infovilág szerkesztősége, hogy a múlt év végén végre hozzáláttak az egykori ifjúság házából „végső stádiumú öregek házává” változott épület fölújításához. Hja, kérem, az oka alighanem az, hogy látszik a méltőságos városháza ablakaiból…
Mindezek alapján ismét csak ezt írhatja a szemlélődő krónikás: Győr többet érdemel(ne). A kereken egyhetes, idei (de rég volt már!) nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) mintegy 50 milliárd forintba került. A földrészünk sok országából Győrbe sereglett fiatalok és kísérőik, továbbá az eseményről tudósító újságírók minden bizonnyal szomorúan szemlélték a gyönyörűséges barokk nagyváros történelmi emlékeinek megannyi sebét, amelyet (legyünk nagyvonalúak!) 100 millió forintból minden bizonnyal el lehetett volna tüntetni.
Az alábbi képek elkészítéséhez nem kellett sokat gyalogolnia a fotósnak, csak a valamikori Húspiactól (ma Virágpiac) nyugat felé. Sír az ember szíve a Rába mentén jó másfélszáz esztendővel ezelőtt emelt “palotasor” láttán:
Persze itt, a Kazinczy utca és Baross út sarkán sem változott ám a helyzet! Továbbra is penész marja az épületet a város egyik reprezentatív pontján:
Azt a csodálatos házat már évek óta hanyagolja a város, amelyben a dicstelen kismegyeri csata idején megszállt Napóleon:
Király utca 4., ma a múzeum képtára. Ilyen külsővel várja a látogatót. Szégyen!
Az elvárható gyógyítás máig késik. Holott Győr és lakói többet, sokkal többet érdemelnének, már csak azért is, mert a város adóbevételei bizton megengedték volna sok-sok éven át a nagyvonalú közcélú költekezést.
Kommentár nélkül tesszük közzé, hogy a Rába-parti sétány egyik sarki házán áll ez az emléktábla:
Hihetetlen, hogy az ország talán legszebb barokk városának nincs annyi önbecsülése, hogy a tucatjával éktelenkedő ilyen és hasonló sebeket megszüntesse. Ha az ingatlanok tulajdonosai nem hajlandók is az éktelenségek eltávolítására, a város a tartalékalapjából is költhetne rá azzal a fölkiáltással, hogy a költségeket ráterheli a telekkönyvi hivatalban az ingatlanra.