Győri városháza: borkaiság a neved

Jelentem, kedves Olvasó, hogy a Borkai-botrány meg sem kottyant a győri városháza tisztségben maradt urainak és az ő beosztottaiknak. (A nyitó képen az összeomlás előtt még álló, győri, Radó-szigeti műemlék csónakház. Vállalati tulajdonosának nincs pénze a helyreállítására.)

Itt szögezem le: minden bizonnyal vannak anti-borkaista kivételek is, csak ők meg sem mernek mukkanni. Miért? Féltik a saját állásukat, meg a családtagjaik állását – mert manapság Magyarországon nagyon sokan nem mernek mást tenni. Olyan ez, kérem szépen, mint az 1950-es évek Rákosi-rendszere. Ellenszegülsz? Küldjük a fekete autót, aztán legjobb esetben is irány Recsk.

Manapság csak a minielnök meg a többi főkorifeus jár mesés (áru) fekete autóval, és Recsket is bezárták, remény szerint: örökre.

Ennél sokkal jobb sorsra érdemes lakóház: Győr, Teleki utca 13.
A ház falán az utca névadójának emléktáblája.

Van azonban a megfélemlítésnek, elhallgattatásnak számos egyéb módszere. Például a képviselők botrányos, tömegverekedés-forma kiebrudálása a közmédia közpénzen fönntartott székházából. Az (állítólag) titkos választáson mandátumot nyert képviselők előtt is titkosított iratok elzárása. Vannak, sokasodnak az álhírek és lejáratások, helyreigazítás (ha sikerül kiharcolni) már csak akkor jelenik meg, amikor a kutya sem emlékszik az eredetire.

És van évek óta tartó macska–egér-harc (a többi között) Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának hivatalnokaival, élükön Sándorfi Róberttal, a városháza kulturális, sport és városmarketing főosztály-vezetőjével. Az ő, illetve beosztottainak lenne a dolga, hogy az újságírók munkáját segítsék. Nem önzetlenül, hanem azért, hogy jó fényben-színben tüntessék föl a négy folyó városát.

Egy a felújításra megérett győri házak közül: Apáca utca 17.

Az ám, a fenti képről ide kell írnunk, hogy van egy érdekessége. A Google által 2014 májusában készített felvételen is csaknem ilyen ez a sarokház (észak-déli irányban Teleki utca 7.),

csak éppen hiányoznak róla az utcanévtáblák. (Minden bizonnyal ez is az oka annak, hogy a Google StreetView Teleki utca 9. számként hitelesítette az épületet.) Az Infovilág fotoriporterének tavaly őszi képén viszont rajta vannak mindkét oldalról. A saroképület állaga ugyanakkor látszólag nem változott, továbbra is a barokk Győr városképének egyik sebe.

A Borkai-érában nem sikerült sem Sándorfi úrral, sem beosztottaival, sem a győri városháza más potentátjával dűlőre jutni, azaz használható információforrást tisztelni bennük. Talán csak egyetlen alkalommal, véletlenül [?], igaz, a válaszok többsége ekként festett: „nincs információm róla”.

Aztán jött az adriázás, Borkai ment (nyilatkozata az Infovilágnak: „Végleg megcsömörlöttem a politikától”), ám a Borkai-éra 13 éve alatt kialakított gyakorlat maradt: a sajtó csak szépet, kedveset, fölemelőt közölhet Győrről, a városházáról – meg egyáltalán. Aki nem ekként cselekszik, annak megnehezítik a dolgát, azaz nem kaphat információt. A városháza urai és hölgyei inkább elviselik, hogy havonta fejükre olvassa (a többi között) Infovilág a dölyfjüket, meg azt, hogy „ellenségnek” tartják azt az újságírót, lapszerkesztőséget, amelyik az általuk kényesnek tartott ügyekben kérdezni merészel, netán megírja, fényképpel illusztrálja is azt, ami kifogásolható.

Baross út 28.: az utcafonton juj, de szép, az udvar felől meg ilyen.

Az Infovilággal is ez történt. Még az is megpróbálta lerázni munkatársunkat, aki hivatalosan nem a városháza alkalmazottja, ám kapcsolatai a városházával vitathatatlanok. Nevezetesen dr. Rákosfalvy Zoltán. Tőle nem egyszer próbáltuk megtudni, mi a szándéka a birtokában lévő (egyik) ikonikus győri épülettel, sokáig válaszra sem méltatott bennünket, aztán csodák csodájára, az adriázás nyilvánosságra kerülése után nem sokkal már udvarias válaszban nyilvánította ki tájékoztatási készségét.

Ezen fölbuzdulva gondolta szerkesztőségünk: mégis csak változik Győr, ez a régi polgárváros. Sajnos, nagyot tévedtünk. Sándorfi úrnak írt újabb levelünk után az együttműködés legcsekélyebb jelét sem tanúsította, válaszra sem méltatta. Bizonyára még nem vette észre, hogy nem az őt a főosztályvezetői székében jóváhagyó Borkai Zsolt a polgármester.

Miként a főnökei sem! Mert a Borkai novemberi botrányos leköszönte után hivatalba emelt egykori (és ismételten) vezető munkatársainak, dr. Fekete Dávid és Radnóti Ákos alpolgármesternek írt, a város érdekeit szolgáló együttműködést ajánló 2019. december 15-i levelünkre (bár mindkét főhivatalnok titkársága többször is nyugtázta a levél átvételét, mi több, első nekifutásra dr. Fekete személyesen küldött nyugtát az e-mail megérkeztéről) e cikkünk megjelenéséig nem jött válasz.

Egyikük titkárnője (aki jó ideig kedvesnek és udvariasnak mutatta magát) legutóbbi érdeklődésünkre már indignálódva (mintegy kioktatási hangsúllyal) közölte telefonon: nem tudja, mikor válaszol az alpolgármester úr, sőt azt sem, hogy egyáltalán válaszol-e.

Mit tehet ilyenkor az újságíró? Kénytelen nyugtázni: Győr ilyen. Azaz nem Győr, nem a győriek tízezrei, hanem a város néhány vezetője, aki azt hiszi, hogy párnázott ajtajú irodája följogosítja az ilyetén viselkedésre, és arra számít, hogy az ilyen magatartással belopja magát a választói szívébe-lelkébe. Megjátssza a megközelíthetetlent, „a kiemelten fontos elvtársat”, feltehetően megcélozván az adriázó, ám pártja által végül is vállalhatatlanná vált egykori főnök dicsőségét.

Alpolgármester urak, ne feledjék, a dölyf nagyon rossz tanácsadó! Győr az ilyesminél sokkal többet érdemel!