Amikor felgyógyult napjaink nyavalyájából, David Hare dühösen vélekedett miniszterelnöke, Boris Johnson járványkezeléséről. Azt mondta, hogy a kormány korrupt, elpazarolt 37 milliárd fontot, látszólag tesztelésre és a betegség nyomon követésre, de valójában a barátait jutalmazta, következmények nélkül. Ez van, és az emberek nem háborognak.
David Hare egyébként angol, 1998-ban lovaggá ütötték, jobb helyeken Sir-nek szólítják, mégis állandóan kekeckedik. Azt hiszi, hogy köze van a világpolitikához, a privatizációhoz, a kultúrához, az erkölcshöz, a sporthoz, a középosztály képmutatásához és a hatalom szánalmasan motyogó szóvivőihez.
Forgatókönyveiért Oscar-díjra is jelölték, mániája a közélet tisztasága, és a társadalmi béke. Ő egy kicsit a britek Puzsér Róbertje, nála a szöveg gépfegyver, a betűk, a hangok puskagolyók, íróként, drámaszerzőként, színészként, rendezőként tüzel, jaj, az eltaláltaknak.
Budapestre érkező színműve, Amy világa, látszólag családi dráma, kibogozhatatlan szálakkal, nem kívánt terhességgel, manipulációval, befogadással, kirekesztéssel, és ha a néző még bírja türelemmel, akkor szembesülhet egy művészeti vitával a színházak, illetve a mozgóképes tartalmak értékeiről. De tévedés, Hare ismerői tudhatják, hogy mindez álca, a címszereplő, Amy nemcsak a család gyermeke, hanem a megosztottság, a gyűlölet ellenszere is, úgy, ahogyan a Moderna vagy a Pfizer a covidnak.
Amy megformálója, Gombó Viola ismerheti a lázadó, az igazságot kereső emberek hangját, társaival valamikor ő is ott állt a szabad oktatást követelő egyetemi diákok között, ezért is furcsa kezdeti bizonytalansága. Az első felvonásban néha érthetetlen is, de lehet, hogy ez tudatos manír, annak érzékeltetése, hogy széllel szemben minden nehéz, főként megértést találni a gyűlölködésben. Aligha valószínű, hogy Hare ismerné a NER-konzultációt, a magyar kormány közbeszerzéseit, a pápa, Soros György, és az Európai Unió becsmérlését, Hare forrásai Amerikától Kínáig bugyognak, ezért amikor Amy hátrálást kér a gyűlölködőktől, az egész világtól várja a visszalépést.
A dráma kezdetén a leendő anyós találkozik leendő vejével, meglátni, és megutálni egy pillanat műve, ebből lesz több évnyi, olykor csendes, máskor hangos háború, a fegyverletétel reménye nélkül.
Hernádi Judit és Dékány Barnabás vegytisztán hozzák az intellektuális acsarkodókat, pontosan érzékeltetik, hogy ők nem egy füstös kocsma mélyén anyázzák egymást, ők ennél különbek, párosuk annyira tökéletes, hogy lehetetlen győztest hirdetni közöttük. De rendben van a titokzatosság és a csalárdság között lavírozó Kardos Róbert karaktere is, az pedig külön öröm, amikor néhány szép pillanatra Hámori Ildikó feltűnik a színen.
Patikamérlegen sem méricskélhető, hogy Amy világában mennyire keveredik David Hare angolsága Valló Péter belvárosi magyarságával, de a néző benne érzi magát a történetben, és ez a rendező érdeme.
David Hare: Amy világa; Belvárosi Színház. Szereplők: Hernádi Judit, Gombó Viola, Hámori Ildikó, Dékány Barnabás, Kardos Róbert, Zakariás Máté. Dramaturg: Kovács Krisztina. Díszlet: Valló Péter. Jelmez: Kiss Julcsi. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Művészeti vezető: Zöldi Gergely. Rendező: Valló Péter. Producer: Orlai Tibor.