Mivel „nem létezett korábban amerikai–magyar kapcsolat”, David B. Cornstein munkája egyik legnagyobb eredményének tekinti, hogy most már van, amire utódja a jövőben építhet – mondta búcsúinterjújában az amerikai nagykövet. Szerinte nem tartja Orbán Viktor kezében a külföldi pr-t, s ezért alakulhatott ki róla negatív kép külföldön. Ugyanakkor a magyar médiahelyzetről beszélgetve az amerikaival példálózott, ahol szerinte túlságosan liberális a sajtó. Abban pedig szinte biztos, hogy Trump elnök második mandátuma idején ellátogat Orbán Viktorhoz.
Bámulatos asszony, egy édes tünemény, okos és kiváló anya, akit a feleségemmel együtt jól ismerünk, már vagy 15 éve, amikor ott voltunk az esküvőjén – minősíti a First Ladyt David B. Cornstein, amikor felvezetem a kérdésemet, hogy távozásának bejelentése előtt észrevettem a Fehér Ház honlapján: Melania Trumpnál tette tiszteletét, aki megköszönte az amerikai népért tett szolgálatait.
– Másnap ön ki is írta a Facebookra, hogy távozik nagyköveti posztjáról. Mi állt döntése hátterében?
(A kép forrása: hu.usembassy.gov)
– Nézze, két és fél éve itt vagyok és emellett már 82 éves is. Recsegnek-ropognak a csontjaim, itt-ott néha olajozásra szorulnak. Ráadásul otthon van a családom, vele nagyon szoros a kapcsolatom, nehéz ez a feleségemnek is, hiányzik az unokám, aki a szemem fénye. Bárcsak fiatalabb korban lehettem volna ezen a poszton…
– Munkájának talán legnagyobb érdeme, hogy Orbán Viktor ellátogathatott Trump elnökhöz a Fehér Házba. Ezzel tényleg sokat tett a két kormány közötti kapcsolatokért. De a gyors találkozó után sem jöttek egyhamar az eredmények.
– Tudja, szerintem előtte nem létezett magyar–amerikai kapcsolat (sic!). Az előző elnök és kormánya csak bírálta a magyar kormányt. Márpedig: ha nincs kapcsolat, akkor nem is tudsz egyről kettőre jutni. Szerintem a védelmi területen nagy eredményt értünk el a „katonai együttműködési egyezmény” aláírásával. A nemrég tető alá hozott légvédelmi rakétavásárlásról szóló megállapodással is. És abban is erősen bízom, hogy ez az utóbbi üzlet alapul szolgál további katonai beruházásokhoz. Ahhoz, hogy egyre inkább NATO-kompatibilis eszközök legyenek Magyarországon. Emellett nagy érdem az is, hogy az ENSZ-ben is olyan kapcsolatot sikerült kialakítanunk a magyar kormánnyal, amelynek köszönhetően, ha bíráltak minket, a magyar képviselet mindig megvédte a szervezeten belül az amerikai érdekeket, kiállt értünk. Ugyanezt elmondhatom az Eurói Unió esetében is. Szijjártó Péterrel együtt nyitottuk meg az első európai kereskedelmi irodát Jeruzsálemben. Szerintem ez jó alapot ad az utódomnak ahhoz, hogy ezeken a területeken tovább építse a két ország közti együttműködést. És amúgy pedig mindig kettőn áll a vásár. Értem ezen a két vezetőt.
– Az vitathatatlan, hogy Trump elnök és Orbán szemmel láthatóan nagyon jó barátok…
– Amikor néhány hete elvittem lemondó levelemet a First Ladyhez (sic!), akivel hosszasan beszélgettem, akkor egyszer csak bekopogtatnak, hogy menjek csak le az ovális irodába, mert vár ott engem valaki. És valóban, az elnök fogadott, vagy egy órán át beszélgettünk és persze rögtön rákérdezett, na, mi újság Viktorral? S akkor nyomban fel is hívta az elnök őt. Pedig hát tudvalevő, hogy ha Amerikában két vezető beszélgetni akar, akkor a Nemzetbiztonsági Tanácson keresztül a témát – meg ezt-azt – egyeztetni kell. De ahogy ön is mondta, ők valóban barátok, úgyhogy erre nem volt szükség. És amikor a telefon kicsengett, akkor Viktor épp a konyhában volt. S ha ezt el tudod intézni, akkor tényleg tettél valamit kapcsolatokért, amit én eredménynek tartok. Kiválóak most az amerikai–magyar kapcsolatok.
– És Orbán Viktor meg is hívta az elnököt Magyarországra.
– Igen, és én biztos vagyok abban, hogy második terminusában felbukkan majd Magyarországon. Az lepne meg, ha nem így történnék, mert nagyon szereti Magyarországot és a magyarokat is. Ezt ő mondta nekem.
– Tudja, hogy Orbán Viktor imázsa nem a legjobb szerte a világban, kivéve például Oroszországot, Törökországot és ide sorolnám az Egyesült Államokat is.
– Igen, igen.
– Mindez pedig az általa meghirdetett illiberális demokráciával van összefüggésben. Ön számára milyen olvasata van az illiberális demokráciának?
– Az átlagamerikai általában negatívan reagál Orbán Viktorra az Egyesült Államokban. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy van ez Törökországban vagy Oroszországban. A píárját nem tartja kézben. Mert amit írnak Magyarországról vagy Orbán Viktorról, az mindig negatív. Aminek az az oka, hogy a sajtó az Egyesült Államokban alapvetően nagyon liberális.
– Nem mellesleg maga is bírálta, amikor időkeret nélküli felhatalmazást kért a rendeleti kormányzásra a Covid-19 első szakaszában.
– Igen, a két és fél év alatt ez volt az egyetlen nyilvános kritikám. El is mentem a kormányhoz, és elmondtam a véleményemet, amivel ők nem értettek egyet, de ehhez persze megvan a joguk. Pedig csak azt kértem, legyen a rendeleti kormányzásnak időkerete – hat hónap, egy év, mindegy, de így nem lehet. De végül is jól csinálták, mert – ó, bárcsak most is olyan lenne a járványhelyzet, mint akkor! S amikor ellenőrzésük alatt tudták a járványt, akkor nem éltek vissza a rendeleti kormányzással, és visszavonták a rendelkezést.
– A rendeleti kormányzás idején viszont hoztak számos olyan intézkedést, amelynek semmi köze sem volt a járványhoz. Az ellenzékkel szembeni háború része volt ez.
– De nem voltak ezek igazán súlyos intézkedések. Gyönyörűen tették a dolgukat, és idejében visszaadták a felhatalmazást. Bárcsak most is ilyen szép számok lennének a járványról!
– Ön az első interjúi egyikében, mandátuma elején azt mondta, nem találkozott olyanokkal, akik bírálták volna Orbán Viktor antidemokratikus intézkedéseit. Találkozott azóta ilyen véleményekkel?
– Hogyne. Budapest főpolgármesterével. Jó párszor beszéltünk telefonon, és lesz még egy búcsúbeszélgetésünk. NGO-kal, kormánnyal kritikus civil szervezetekkel is találkoztam. Ugyanakkor mindig mondom nekik, ahogy tettem ezt az üzleti életben is, hogy legyen konstruktív ez a kritika. A kormánnyal szemben alternatívát kell mutatni. Ha egyetértenék a kritikával, el is mennék vele a kormányhoz, és javasolnám, mit és hogyan kellene jobban csinálni.
– A Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió volt elnökével, Jamie Fly-jal a múlt héten beszélgettem arról, hogy az Orbán-kormány megint szorított a média torkán. Ön is így látja?
– Amikor Jamie Fly itt járt, akkor arról beszélgettünk, hogy az Amerika Hangjához hasonló új Szabad Európa Rádióra van szükség. Ahol a mi értékrendünket szembeállítják, mondjuk a kínai kommunista vagy az orosz értékrenddel, amibe például a Krím bekebelezése sem fér bele. Azt mondtam neki, ha találtok a kormánnyal szemben kritikus ügyeket, a szabadságjogokkal való visszaélést, akkor azzal szembesíteni kell a kormányt. Azonban: ha jó ügyet szolgál a vezetés, azt is ugyanúgy meg kell írni.
– Csalódott volt Jamie Fly, mert egyelőre nem látja nyomát annak, hogy a kormány nyilatkozna nekik.
– Ha ez így van, akkor az nem jó. Ezt mindenképpen másképp kellene tenni – véleményem szerint.
– Említette az eredmények között az amerikai fegyvervásárlást, aminek szeptember 30-a volt a határideje. Nyélbe ütötték, ahogy tervezték az üzletet?
– Igen, idejében és rendben megtörtént.
– A németekkel megvalósult üzlet értéke egy kicsit nagyobb lett. Mintegy a felével…
– A német üzlet számaival nem vagyok tisztában, de azt tudom, hogy ez az egymilliárd dolláros eszközbeszerzés az eddigi legnagyobb a maga nemében. Azt gondolom, aki felügyelte a vásárlást, Maróth Gáspár, nagyon alapos munkát végzett, körbejárta, mit érdemes most megvenni, mire van elsősorban szükség. Elmondta, hogy tízéves tervet dolgoztak ki az alapján, hol tartanak most a katonai fejlesztésben, mi a hosszú távú cél, és azt hogyan akarják végigvinni. Szerintem kiválóan végzi a munkáját, bevonja a tábornokokat, Benkő miniszter urat, szóval rengeteg energiát fektettek bele. Remélem, így közelebb jut Magyarország is a NATO-kompatibilitás elvárásaihoz. Az is szempont, hogy országonként más és más képességeket fejlesszenek ki a tagországok, de egységes legyen a rendszer.
– Számos kritikát hallunk ugyanakkor, nem éppen a legújabb modelleket sikerül beszerezni…
– Ezt most hallom először.
– Visszatekintve az elmúlt időszakra, mit tenne ma másként?
– Az emberek fejében sokáig két Európa élt: Kelet- és Nyugat-Európa. Aztán hirtelen mindenki felfedezte magának Közép-Európát. S amikor ideérkeztem, akkor bármilyen kérdés felvetődött, akkor Magyarországgal kapcsolatban mindig elhangzott, hogy ez egy kicsiny ország. Ma már nem ez a helyzet. Ezt nem hallom. Közép-Európához tartozik 120–140 millió ember. Nagy szükség lenne egységessé tenni ezt a térséget. Hogy ne csak a Visegrádi Négyekről beszéljünk! Ki kell szélesíteni ezt a kört. S ha már így szóba került, akkor az utódomnak ezt is tanácsolnám. A közép-európai amerikai nagyköveteknek sokkal jobban össze kellene hangolniuk a munkájukat. Nem volt példa erre az itt töltött időszakom alatt. Az energia-diverzifikációban, az orosz gáztól függést tekintve, a Fekete-tengertől Románián át Ausztriáig vagy bárhol máshol – a gázvezeték építésében is egyeztetni kellene. Az amerikai nagyköveteknek külön munkacsoportot kellene létrehozniuk.
Ha ezt átláttam volna az elején, biztos megcsináltam volna – nyilatkozta David B. Cornstein távozó amerikai nagykövet.