Ma még meglehetősen kevesen tudják, ki az a Horváth Béla. Magyarországon. A nagyvilágban jól ismerik a nevét és a művészetét. Háromévesen már hegedült, négyévesen nemzetközi díjat nyert. Nagyapja volt az első tanára. Felnőttként Pinchas Zukermantól tanult, s ma már asszisztense a New York-i Manhattan School of Music-nál. Nem akármilyen tehetség kellett ehhez! Játszott a világ legremekebb művészeivel, köztük Pauk Györggyel és Ruggiero Riccivel. Fellépett többször a Carnegie Hallban is. Egyik interjújában némi szomorúsággal jelezte, hogy egyszer szeretne már Budapesten is játszani.
A 16 éves Horváth Béla hangversenye a Zeneakadémián (1. rész); tessék kattintani.
Most itt volt. A Müpában. Nem lehetett nem észrevenni az izgalmát. De még inkább azt, ahogy elvarázsolta a zene, és a zene a közönséget. Csajkovszkij hegedűversenye hálás mű. Szinte betéve lehet tudni, olyan világklasszisok előadásából, mint David Ojsztrah vagy Yehudi Menuhin. Nehéz utánuk varázslatot művelni.
Most sikerült.
A zeneakadémiai hangverseny folytatása, a ráadás (tessék kattintani).
A zenekarral és az egykor csak klarinétosként ismert karmesterrel, Berkes Kálmánnal, aki nemcsak a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője és a japán Misashino Akadémia zenekarának is a karmestere.
Voltak pillanatok, amikor az ifjú hegedűs szinte kiélvezve a zene és az est szépségét, derűs mosollyal pillantott a karmesterre. Finom, egymást becsülő, támogató légkör lengte be a Müpa nagy termét. Ezt a közönség is érezte, átérezte és köszönte.
Nem sűrűn vannak mostanában ilyen pillanatok.
Hitvallás a hivatásról (angolul).