Volt uniós vezetőket szólaltatott meg a Politico arról, milyennek értékelik az múlt években a magyar autokrata rendszerrel szembeni intézkedéseket. Ennek hátterében az áll, hogy hamarosan megjelenik az első jogállami uniós jelentés. Alapvetően az Európai Néppárt (EPP) volt az a visszatartó erő, amelyik önző hatalmi ambíció okán szemet hunyt a magyar uniós jogsértések és visszásságok felett.
Két évvel ezelőtt az EBEESZ-megfigyelők is megállapították, hogy nagy erő- és forrásfölényre tett szert a kormányzópárt, így a választási erőharcban nem voltak biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek – jelzi a Politico cikke mintegy felvezetésként a szeptember 30-ára ígért uniós jogállami jelentéshez, amiről egyébként kevesen feltételezik, hogy meg tudná állítani Orbán autokrata rendszerét.
Viviane Reding bizottsági alelnök már 2014-ben így fogalmazott: a maximumot hozta ki az Európai Bizottság az akkori jelentésből. Nos, az uniónak azóta sem sikerült eredményt elérnie:
Orbán továbbra is annyira kiüresíti a demokratikus intézményrendszert, úgyhogy közben az uniós pénzek segítségével Brüsszelben kihasználja a jogi és politikai rendszer gyengeségeit anélkül, hogy ennek bármilyen következménye lenne.
A szókimondó francia zöldpárti képviselő Daniel Cohn-Bendit a bajok kezdetekor úgy fogalmazott, hogy Orbánból pillanatok alatt Európa Cháveze lesz. Az Európai Néppárt – élén Joseph Daullal – viszont tárt karokkal fogadta Orbánt, mert így sikerült az EPP-nek vezető erővé válnia az Európai Parlamentben. Cserében szemet hunytak a magyarországi botrányok felett. De nem tett másként Angela Merkel pártja, a CDU sem – erre maga Viviane Reding figyelmeztetett. Noha a német párttársak meg-megdorgálták, az eredmény gyászos: egy lépés előre, kettő hátra.
Neelie Kroes, szintén bizottsági alelnök nem rejtette véka alá, keményebb lehetett volna Orbánnal szemben, ha nem lett volna az EPP tagja – nyilatkozta a Politicónak. Azonban az akkori bizottsági elnök, Barroso még most is úgy vélekedett, hogy objektív mércével mérték az Orbán-kormányt, az EPP-hez tartozása nem befolyásolta őket a jogállami helyzet aktuális megítélésében.
A médiatörvénnyel kezdődött minden, és most megint a sajtószabadság ügye van terítéken. A Nemzetközi Sajtóintézet igazgatóhelyettese, Scott Griffen szerint a Klubrádió frekvencia-meghosszabbításának a megvonása azt jelzi, hogy Orbán a maradék független sajtót is el akarja törölni a föld felszínéről.
Orbán migrációs ellenkezése kezdte megtörni az EPP-ben az addigi egységet, s ezzel egy időben Orbán a szélsőjobbnak – Matteo Salvininek, Geert Wildersnek – is kezet nyújtott. Az igazi törés a Jean-Claude Junkerrel való konfliktus idején következett be, amikor Juncker „Hello, diktátor!”-ral fogadta Orbánt az egyik uniós csúcson. Legutóbbi választási kampányában pedig Orbán Jean-Claude Junker bizottsági elnököt támadta meg óriásplakátokon. Ez viszont már minden határon túl ment – fogalmazott az újságnak a volt uniós biztos, Günther Oettinger, aki viszont – távozva Brüsszelből – most el fogja fogadni a Magyar Tudományos Tanács társelnöki pozícióját.
A cikk arra is kitér, hogy az Európai Bíróság – még ha elítélte is az orbáni intézkedéseket – „szépen lezajlott” a bírák kiebrudalása, a bírói rendszer átalakítása. A CEU ügyében is hasonló történik: még nincs ugyan verdikt, de a CEU már rég nincs Budapesten, mert kényszerű módon Bécsbe költözött.
A 7-es cikkely alkalmazásától pedig ódzkodnak az uniós vezetők, mert a Brexithez hasonló lépéshez vezethet. Ugyanakkor egyre több tagországban ágállnak az ellen, hogy saját adófizetői pénzüket pocsékolják az autokrata magyar rendszerre. S most csaknem 20 000 000 000 millió euró a tét, ami az unió sorsát határozza meg hosszú távon.
Ha a rendszerkritika eredménytelen lesz – Magyar-, Lengyelország, Bugária, Málta együtt ássa alá az unió jövőjét, akkor nincs ok az optimizmusra. Ezzel Judit Sargentini, a Magyarországról szóló jogállami jelentés egykori meghatározó figurája is így van: szerinte most már minden késő, és a történelmi tapasztalatok azt mutatják, nincs miben bizakodni.