A mezőgazdaságban dolgozó nők – függetlenül attól, hogy fejlődő vagy fejlett országban dolgoznak – azt állítják, hogy a nemek közötti megkülönböztetés továbbra is fennáll, és ez akadályozza őket a képességeik kibontakoztatásában – derül ki a Budaörsön honos Dow AgroSciences Hungary Kft., a DowDuPont mezőgazdasági ágazata számára végzett felmérésből.
A felmérés eredményeit a vidéki nők nemzetközi napján (október 15.) hozták nyilvánosságra. A Corteva AgroSciences megbízásából készült, 17 országot fölölelő felmérés célja, hogy hangsúlyozza a nőknek a mezőgazdaságban betöltött szerepe fontosságát, és megmutassa, milyen akadályai vannak teljes értékű és sikeres részvételüknek a mezőgazdaságban.
A felmérést tavaly augusztus–szeptemberben végezték, a kérdésekre 4160-an válaszoltak; a részvevők területi megoszlása: Ázsia csendes-óceáni térsége (24%), Észak-Amerika (21%), Latin-Amerika (21%), Európa (19%) és Afrika (15%).
A megkérdezett nők többsége növénytermesztéssel foglalkozott, mások pedig egyéb gazdálkodási és kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A vizsgált gazdaságok a kis létszámú gazdaságoktól a 300-nál több munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokig terjedtek. A megkérdezettek között egyaránt szerepeltek tulajdonosok, vezetők, alkalmazottak és fizikai munkások.
(Foto: Christoph Peich.)
A megkérdezettek átlagéletkora 34 év volt. A kutatásban részt vevő országok: Kína, India, Indonézia, Ausztrália; Amerikai Egyesült Államok, Kanada; Brazília, Mexikó, Argentína; Francia-, Német-, Olasz-, Spanyolország, Egyesült Királyság; Kenya, Nigéria, Dél-Afrika.
A Corteva AgroSciences Magyarországon 1994 óta van jelen, és ezúttal november 12-re hívott össze konferenciát „Milyen kihívások állnak a mezőgazdaságban dolgozó nők előtt?” címmel. A cég nemrég önálló hazai mezőgazdasági vállalat lett, és meghatározó szerepe van a kiváló minőségű vetőmagvak és modern növényvédelmi eljárások kínálatában. A tavalyi átfogó Corteva-kutatás eredményei nyomán, a hazai viszonyok ismeretében méltán adódik a magyar nők mezőgazdaságban elfoglalt helyének és szerepének vizsgálata.
A konferencián a hazai Corteva bemutatása, a kutatás ismertetése, a külföldi előadók beszámolói – például az amerikai mezőgazdaságban dolgozó lányok, asszonyok körülményeiről, szerepéről, vagy a kutatás nyugat-balkáni és ázsiai tapasztalatiról, mind-mind exponálta a magyar helyzet leírását. Azt, hogy aggasztó munkaerőhiány mutatkozik a mezőgazdaságban, hogy igen alacsony bérszínvonal mellett – bár csökkenő mértékben –, de a nők bére még mindig elmarad a férfiakétól. Elöregednek a mezőgazdaságban dolgozók, nem jönnek a magasan képzett fiatalok. Bár a technológai fejlődés és a látványos változások akár indokolhatnák is, hogy egyre nagyobb területen egyre kevesebb ember, vállalkozás valósítja meg a profi árutermelést, azért azt tudni kell, hogy ebben a munkáskézre és a kreatív elmékre mindig szükség lesz. Ma Magyarországon az ebben az ágazatban dolgozók 21–25 százaléka nő. Az Agrárminisztérium helyettes államtitkára, dr. Juhász Anikó azt is jól érzékeltette, hogy nálunk még vizsgálni sem könnyű, hogy milyen is nőnek lenni a mezőgazdaságban, hiszen vannak a foglalkoztatottak, a részmunkaidős foglalkoztatottak, a vállalkozók, az őstermelők és segítő családtagok és mindazok, akik egyik skatulyában sincsenek, csak megbecsülni lehet kik, hol mennyien gazdálkodnak, művelnek földet, tartanak állatot, és így állítanak elő termékeket maguknak, családjuknak, környezetüknek, vagy a piaci számára.
Videók mutatták be a konferencia részvevőinek különböző lányok, asszonyok vallomásait a munkájukról, helyzetükről, tapasztalataikról az ágazat legkülönfélébb szegmenseiből.
Ám az élet maga mégis a Farmer lánya kiselőadásával lopódzott be a terembe. Tóth Diána, aki a Farmer lánya blog és a Nők a mezőgazdaságban Facebook-csoport elindítója és gazdája nem grafikonokat és számokat, nem a gender-kutatások rejtelmeit, vagy a nők különös képességeit és adottságait mutatta fel, hanem a pőre valóságot.
Tóth Diána kicsit izgulva, de nagyon szerethetően állt a pulpitusra, hogy elmondja a blog keletkezését, és a saját történetét, illetve a közösségi média révén azóta nála összefutott sok-sok személyes történet, tapasztalat, kudarc és siker élményét. Amikor saját sztorijait kezdte közzé tenni, az első azonnal az Index címlapjára került, néhány óra alatt ezrek olvasták. Ebből arra következtetett, hogy sokan járnak hasonló cipőben, mint ő, aki immár 15 éve mezőgazdasági termelő.
„Hálás vagyok, hogy gyerekkorom óta végigkísér a mezőgazdaság. Az én világom a természet közelsége, a frissen munkált föld illata, a hajnali fények megcsillanása a vetésen, vagy épp a lenyugvó nap nyugalma a határban.
A mezőgazdaságot, minden egyes feladatával együtt, vagy szereted, vagy hallani sem akarsz róla. Nincs köztes lehetőség, számba kell venned, hogy ez a szakma az életed is egyben.
Nőként az elvárások ugyanazok, attól, hogy más a személyi számod – a feladat adott. Pont ez adja a kihívást, a maga szépségével és nehézségeivel együtt.
Kitűztem egy célt, egy olyan támogató női agrárközösséget hozzunk létre, ahol kendőzetlenül tudjuk egymással megosztani a tapasztalatainkat, véleményünket, előttünk álló feladatokat, büszkeségünket.”
A farmer lánya szerint „A termelőszövetkezetek a téeszek privatizálása óta most jött el a következő generációváltás időszaka. Szüleink, az akkori fiatalság most kezdenek kiöregedni, most szeretnék átadni az életük munkáját a következő nemzedéknek. Nyugaton a családi vállalkozás gerincét maga a család adja, náluk nem okoz problémát a generációváltás, hiszen már több évtizedes tapasztalat van a hátuk mögött. Magyarországon azonban gyerekcipőben jár, nincs tapasztalat, hogyan is kellene ezt csinálni, mi a jó megoldás arra, hogy átadjuk a meglévő tudásunkat, és a legfőbb kérdés, hogy kinek? Egy biztos, hogy a fiatalításra szükség van.
Hogyan lehetséges ez? Saját példámat figyelembe véve a mi esetünkben sikerült áthidalnunk a kommunikációs és generációs szakadékot. Hozzáteszem, folyamatosan tanuljuk ennek a folyamatát, nem egy-két évünk, hanem már 10 évünk is benne van, hogy most itt legyünk és ebben a formában tudjunk működni. Mára már kialakultak a feladatkörök, maga a működésünk felépítése, ami természetesen napról napra változik, de megtettük az első lépéseket együtt közösen, és ez a legfontosabb.
Úgy gondolom, hogy jelenleg egy földműves, vagy másképp: egy mezőgazdász élete, munkája teljesen ellentétes a valóságban, mint ahogyan azt a kívülállók elképzelik. Az írásaimmal szeretném bemutatni, hogyan is telnek a napjaink, mi az, ami előre visz, mi az, ami motivál a mindennapjaink során. Mezőgazdasággal foglalkozni csodálatos érzés, rengeteg energiát, és erőt tud adni bármilyen nehézséggel, találjuk szemben magunkat. Jelenleg vidéken nagyon kevés fiatal él, nagyvárosokba telepedtek le, mert nem volt kilátásuk. A jövő viszont rengeteg lehetőséget rejt számukra, szükség van a fiatalokra. Ezért is tartom fontosnak, hogy megmutassam egy mezőgazdász élete napjait, bízva abban, hogy felkeltem az érdeklődést a következő generációban.” A konferencia ismét hozott Diána számára új tapasztalatokat, kapcsolatokat és tanulságokat. Például: „….és a következő feladatom is megvan: angoltanulás! 10 éve nem beszéltem, mert eddig nem kellett, ma nagyon éreztem a hiányát.”