A mai negyvenesektől felfelé ki ne hallgatta volna a Magyar Rádiót? (Mármint azt, amelyik még valódi Magyar Rádió volt.) A Miska bácsi levelesládáját, a Ki nyer ma? című komolyzenei vetélkedő élő közvetítéseit az Astoria szálló halljából…

…Komjáthy György könnyűzenei műsorait, Szepesi György, Szél Júlia, Rangos Katalin, Havas Henrik riportjait, a Pintér Dezső vezette Reggeli Krónikákat, szombat délutánonként a 168 órát, a Bőzsöny Ferenc felolvasta híreket? És még hosszan sorolhatnánk…

„Hanyas vagyok?…Hatvannyolcas. Az én rádióm nem az egykori Bródy Sándor utcai épület, hanem a hallgatók, akiknek – kollégáimmal és barátaimmal együtt – mindig igyekeztem a lényeget, a fontosat, és lehetőségek szerint az igazat elmondani. Szóval ’68-as vagyok, és maradtam, annak a nemzedéknek a tagja, amely akkoriban abban reménykedett, hogy mégiscsak kitárul a világ Magyarország előtt, szabadabban, több lehetőséggel élhetünk. És amikor az ajtók záródtak, úgy éreztem, különböző kulcsokkal kell próbálkoznunk, hogy az ajtók előbb-utóbb megint kinyíljanak. ’68-as vagyok 2020-ban is a kapuját újra magára záró Magyarországon.” (Részlet Bolgár György emlékező gondolataiból.)

Az egykori rádiós, Orosz József, aki ma kanadai egyetemeken tanít újságírást. rádiózást, online (vagy hogy stílszerűbbek legyünk: az éter hullámain át) összegyűjtötte még élő kollégáinak visszaemlékezéseit arról, hogyan lettek rádiósok, milyen emlékeik vannak a Bródy Sándor utcáról, a stúdiókról, a legendás Pagodáról. Ezeknek a visszaemlékezéseknek a gyűjteménye lesz a „Hogyan lettem rádiós” című kötet (a cím után persze nem ártott volna egy kérdőjel, bár ez mit sem von le értékéből), amely már a nyomdában van és heteken belül a könyvesboltokban, az olvasók-hallgatók kezében lesz. 

Felejthetetlen nevek, személyiségek, kimagasló, életükben legendává-legendássá vált rádiós/tévés kollégák írásait gyűjtötte össze Orosz József, hogy átnyújthassa azoknak, akik még rádiót hallgathattak, és azoknak, akik ebből a kötetből megtudhatják, mi és milyen volt a rádió, a rádiózás.

Hiteles, friss, érdekes, tanító, szórakoztató – minden percében mestermű.