Hőség és szárazság: egyre közelebb a katasztrófa – Magyarország különösen veszélyeztetett

Nem tagadható: megérkezett hozzánk is az éghajlatváltozás és egyre erősebben érezteti hatását. A nagy aszályok, árvizek és hőhullámok mára megszokott jelenségekké váltak. A WWF új jelentése feltárja, hogy az EU tagállamainak helytelen vízgazdálkodási gyakorlata tovább rontja a hosszú, pusztító szárazságok egyébként is súlyos hatásait.

Az utóbbi időben Európa-szerte súlyos aszályok nehezítik meg az emberek életét. Az idén nyáron Francia- és Németországban a kormányok már vészhelyzeti intézkedéseket vezettek be a rendkívüli szárazságok kezelésére. Az aszálykárokat azonban kizárólag a vízben bőséges időszakok idején, megelőzéssel lehet csak érdemben csökkenteni.

Folyóinkért, tavainkért, vizes élőhelyeinkért és felszín alatti vizeinkért is mi, emberek vagyunk felelősök. A WWF új jelentése szerint azonban az EU-s országok nem megfelelő vízgazdálkodása tovább súlyosbítja az aszályok okozta károkat. A túlszabályozott, szennyezett vagy az ember növekvő vízfelhasználása miatt apadó vízkészletű folyók, tavak élővilágának változatossága csökken, ez pedig még sebezhetőbbé teszi őket. A tagállamok ráadásul továbbra is gyengíteni szeretnék a Víz-keretirányelvet – amely uniós jogszabályként vizeink védelmét célozza.

A rossz vízgazdálkodási gyakorlatok következtében veszélybe sodródik a jövőbeli vízellátásunk, és a vízi ökoszisztémák is sokkal nehezebben fognak megbirkózni az éghajlat-változással. A WWF jelentése rámutat: ha az egyes tagállamok átültetnék a saját gyakorlatukba a Víz-keretirányelvet, az a helytelen vízgazdálkodást is javíthatná. A jogszabály egyik fő feladata az aszályok hatásainak mérséklése, valamint az, hogy az édesvízi ökoszisztémák kellően tudjanak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és száraz időszakokban is jó minőségű vizet adjanak.

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy már kontinensünk legészakibb országai – például a Baltikum államai vagy Svédország – is ki vannak szolgáltatva a szárazság pusztításának. Ennek ellenére Európa vízkészleteire nem vigyázunk kellőképp: 60%-uk jelenleg sincs jó ökológiai állapotban, ráadásul nincs olyan európai folyó, amelyet ne szabdalnának fel duzzasztógátak. Pedig az aszályok és hőhullámok azokat az édesvízi ökoszisztémákat sújtják leginkább, amelyek nem egészségesek. A Víz-keretirányelvnek megfelelően 2027-re minden víztestnek jó ökológiai állapotba kellene kerülnie, de a tagállamok jelenlegi magatartása ehhez kevés. Kulcsfontosságú, hogy végre kellő komolysággal és felelősséggel kezeljük a feladatot, és megfelelő erőforrásokat fordítsunk folyóink, tavaink és vizes élőhelyeink a védelmére.

Magyarországon az aszálygyakoriság növekedésének kockázata igen nagy, a jövőben tehát gyakoribb és hosszabb száraz periódusokra számíthatunk. Extrém példája az aszályosodásnak és az erre adott helytelen reakcióknak a Duna–Tisza-közi Homokhátság. Ott az 1970-es évek óta 2–5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, és van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot már a félsivatagos övezetbe sorolta.

Az aszálykárok csökkentésére azonnali és hatékony intézkedésekre van szükség. Az öntözés vagy a mesterséges víztározók építése ma már nem bizonyulnak elégséges megoldásnak: tavaly több nemzetközi példából is láthattuk, hogy tartós aszály esetén a legkomolyabb víztározók is kiszáradhatnak.

„Valódi megoldást az aszályra felkészülésben az hozhat, ha megőrizzük vizes élőhelyeink jó állapotát. Az árvizek, belvizek azonnali elvezetésére törekvő gyakorlatot vissza kell szorítani, ehelyett a csapadékosabb időszakokban az árvizekkel érkező többletvizet élő rendszerekben kell visszatartanunk. A vizet akkor kell elraktározni, amikor bőségesen rendelkezésre áll. Egyre több olyan helyet kell tehát kialakítanunk, ahol kisebb-nagyob tavak, vizes élőhelyek, erdők, gyepek szivacsként szívhatják magukba a többletvizet. Ezzel csökkenthetjük az aszályok súlyosságát, miközben új életet adhatunk tájainknak és új gazdasági lehetőségeket fedezhetünk fel” – mondta el a megoldás kapcsán Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

A szabályozatlan folyók globális állapotáról

A WWF „Valuing Rivers” című jelentése

A Duna és vízgyűjtőterülete ökoszisztémáiban néhány jó gyakorlatnak köszönhetően számos pozitív változás várható – az ezzel kapcsolatos cikk ide kattintva érhető el.