Egyre jobban fáj… 

… s nem tenném szóvá, elvégre ő lenne az, aki elsőnek legyintene erre, de mégis mondom, mert kikívánkozik. Orbán Viktor nem önmagának és pártjának, hanem Magyarországnak a miniszterelnöke. Annak az országnak, amely most veszítette el egyik legnagyobb, legismertebb és legelismertebb gondolkodóját.

Azt a Heller Ágnest, akinek könyvei a világ számos nyelvén olvashatók, munkái a világ minden civilizált országában megtalálhatók, aki számtalan országban tanított, előadott, akit mindenhol szerettek és tiszteltek, aki a világ legrangosabb egyetemeinek szeretve látott vendége volt, művei pedig többük tananyagának részét képezik, akit államfők fogadtak és tüntettek ki, akit világhírű tudósok tiszteltek és méltányoltak, s akiről mindenhol tudták, hogy magyar. Magyar zsidó. S aki munkáival és személyiségével, annyi dicsőséget szerzett ennek az országnak, amennyiről a jelenlegi politikai garnitúrának még álmodoznia sem érdemes.

Márpedig, ha Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, s ha tisztességes ember és bölcs politikus volna, akkor tudomásul kéne vennie, hogy Heller Ágnesnek joga volt őt keményen bírálni, joga volt elutasítani a regnáló hatalmat, ám ha Orbán tényleg Magyarország felelős miniszterelnöke volna, akkor kötelessége lenne fejet hajtania a világhírű Heller Ágnes emléke előtt, akit összehasonlíthatatlanul többen tiszteltek és méltányoltak a földkerekségen, mint őt, az ország mai miniszterelnökét.

De persze tényleg tudom: Ági erre csak legyintene. 

És helyesen tenné.