Az újságíró archívumából: amikor megnyílt a magyar határ a keletnémet menekültek előtt

A keletnémet menekültek ügyeivel hónapok óta különös részletességgel foglalkozó Magyar Hírlap 1989. szeptember 3-án azt írta, hogy a magyar kormány megerősítette: az országban tartózkodó minden NDK-állampolgárnak, aki ebbéli szándékát hivatalos helyen bejelenti, lehetősége van Magyarországot nyugati irányban elhagyni – vonták le a következtetést nyugati hírközlő szervek az MTI, a lapok – köztük az ügyről részletesen tájékoztató Magyar Hírlap – és a rádió, valamint a Budapesten járt Karsten Voigt nyugatnémet politikus egybehangzó közléseiből.

Becslések szerint 150–200 ezer NDK-állampolgár tartózkodik jelenleg a Magyar Népköztársaság területén; mintegy tizede nem kíván visszatérni az NDK-ba.

Ugyancsak a hétvége híre: szombaton éjjel 25, vasárnap éjjel pedig 50 keletnémet állampolgár – tehát minden eddiginél kevesebb! – ment át a magyar–osztrák zöld határon és jelentkezett a burgenlandi Vöröskeresztnél – közölte a kismartoni rádió. A Kópházával szembeni Deutschkreuz menekülttáborában jelenleg 20 NDK-belit, két román és egy csehszlovák állampolgárt tartanak nyilván.

Annak ellenére, hogy az „egyéni kiutazást” választották, a hétvégén Ausztriában jelentkezett keletnémetek arról számoltak be, hogy Magyarországon folytatódnak az előkészületek a Nyugatra távozni akaró NDK-sok táboraiban. A Vöröskereszt aktívái igyekeznek meggyőzni a keletnémeteket arról, hogy semmi értelme nekivágni a határon át vezető bizonytalan útnak, jelentkezzenek inkább a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat valamelyik táborában, vagy jelentsék be szándékukat a nyugatnémet külképviseleten, ahonnan értesíteni fogják őket a kiutazás időpontjáról és helyéről. Ausztriába átjutott NDK-beliek azt is elmondták, hogy a magyarországi fölvevő táborok már majdnem mind megteltek. Azt viszont nem tudták megerősíteni, hogy ezekben a táborokban náthajárvány lenne; a hétvégi osztrák lapok ugyanis ilyen értesülést is közöltek.

Mind valószínűbbnek látszik az is, hogy szeptember 6-a előtt nem kezdődik meg a Nyugatra távozni szándékozó keletnémetek tömeges elutaztatása a budapesti és Balaton-parti táborokból.

Bajorország osztrák határ menti öt helységében időközben elkészültek az NDK-menekültek számára épített sátortáborok. A passaui egyetem vezetése további 300 keletnémet számára ajánlott föl elhelyezést és ellátást. A nyugatnémet parlament szabaddemokrata frakciójának lakásépítési ügyekben illetékes szóvivője fölszólította a községek, városok, az ország vezetőit: mérjék föl, mely középületekben lenne hely az NDK-ból menekülők, áttelepülők számára. A sátortáborokban ugyanis nem maradhatnak ezek a tömegek – közte több ezer gyerek – a rossz idő beálltával. A nyugat-berlini Morgenpostnak adott interjújában a város egyik szociáldemokrata polgármesternője fölszólította a szenátust és a városkerületek vezetőit: mozgósítsanak minden tartalékot, hogy a Kelet-Berlinből és az NDK más részeiből áttelepülő minél több keletnémetet fogadhassanak be. Emlékeztetett arra, hogy augusztusban már 4000 személyt sikerült Nyugat-Berlinben elhelyezni, és rövidesen további kétezernek kellene helyet találni. Sajnálatos módon a menekültek és áttelepülők ügyében a város nem számíthat a szövetségesek segítségére.

Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár az eddiginél is nagyobb szolidaritásra hívta föl az NSZK állampolgárait az NDK-ból menekültek és általában a Keletről a szövetségi köztársaságba áttelepülők iránt. A kormányfő óva intett attól, hogy a Nyugat-Németországba igyekvőket holmi gazdasági menekültnek könyveljék el. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy alapvető emberi jog a meglévőnél kedvezőbb gazdasági körülményekre törekvés. Nyugatnémet politikusok két, meglehetősen ellentétes véleményt is hangoztattak a hétvégén: az egyik fél szerint évente mintegy 20 milliárd márkával kellene segíteni az NDK-t, hogy megszüntethesse a Nyugathoz mért elmaradottságát – jelentette ki a WDR rádióállomásnak adott interjújában Biedenkopf, a CDU egyik vezető politikusa. A belnémet kapcsolatok minisztériumának államtitkára viszont az NDK-nak nyújtandó Marshall-segély ellen foglalt állást; a Welt am Sonntag című lapnak nyilatkozva leszögezte: Bonn egy fillérrel sem támogathatja a sztálinizmust. Követelte, hogy mielőbb tartsanak valóban szabad választásokat az NDK-ban, és csak azután lehet szó a Nyugat részéről gazdasági segítségnyújtásról.

A magyar kormány 1989. szeptember 9-én úgy döntött: ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar–NDK-megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. (Ezek közül az egyik úgy rendelkezett, hogy a felek nem engedik tovább egymás állampolgárait olyan harmadik országba, ahová nincs érvényes úti okmányuk. Egy másik pont szerint az érintett országok kiutasítják a másik állampolgárait, ha azok vétenek a fennálló rendelkezések ellen, azaz tiltott határátlépést kísérelnek meg.) Ezzel elhárult a jogi akadály, s az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amelyek engedélyezték be- vagy átutazásukat.

A következőkben a Magyar Hírlap tudósításaiból közlünk eredeti (facsimile-) tudósításokat az Országos Széchényi Könyvtár munkatársnője, Tokaji Nagy Erzsébet készséges közreműködésének köszönhetően.

 

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 1.:

 

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 1. (folytatás):

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 4.:

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 4. (folytatás):

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6.:

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6. (folytatás):

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 11.:

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 12.:

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 15.:

 

Magyar Hírlap, 1989. szeptember 15.:

 

 A Magyar Külügyminisztérium jegyzéke

1989. szeptember 14., csütörtök

A Magyar Külügyminisztérium jegyzékben válaszolt az NDK külügyminisztériumának 1989. szeptember 12-ei jegyzékére, amelyben tiltakozott a Magyarországon tartózkodó NDK-állampolgárok harmadik országba kiutazásával kapcsolatos magyar döntés ellen. A válaszjegyzéket csütörtökön a Külügyminisztériumban Kovács László államtitkár adta át Gerd Vehresnek, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetének.    

 x x x

A Magyar Népköztársaság Kormánya sajnálattal vette tudomásul, hogy a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya megütközéssel fogadta döntését a Magyar Népköztársaságban tartózkodó, és hazatérni nem kívánó NDK állampolgárok számának növekedése miatt előállt és tarthatatlanná vált helyzet feloldására. A Magyar Népköztársaság Kormánya előzetesen, kellő időben jelezte, hogy ez a lépés elkerülhetetlenné vállik, ha a kérdésben mindenekelőtt érintett Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásai, illetve a Német Demokratikus Köztársságnak az állampolgárai hazatérését szolgáló erőfeszítései nem vezetnek eredményre.

A Magyar Népköztársaság Kormányának döntése azt követően született meg, hogy meggyőződött az említett tárgyalások és erőfeszítések eredénytelenségéről. Nyilvánvaló vált: az NDK vezetése nincs abban a helyzetben, hogy ilyen nagyszámu NDK állampolgár ügyének megoldására alkalmas javaslatot tegyen. A döntés egy olyan helyzet következménye, amely a Magyar Népköztársaság szándékától és cselekvési lehetőségeitől függetlenűl alakult ki. Ezért minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy a lépésért a magyar felet terheli a felelősség.

A Magyar Népköztársaság Kormánya a vízummentes utazásról szóló egyezmény egyes pontjai és az egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyv alkalmazá


 

A magyar-NDK jegyzékváltás egyik főszereplője a Német Demokratikus Köztársaság magyarul kitűnően beszélő, utolsó nagykövete, Gerd Vehres volt. A keletnémet diplomáciai misszó vezetője az NDK végóráiban a Magyar Hírlap külpolitikai munkatársának adta pályafutása utolsó, összegzésnek is szánt interjúját, amelyetKözép-Európa, 1989 „A magyar határnyitást sosem felejtjük el” – szögezte le Németország budapesti új nagykövete


(MTI, 17:55) Az 1989. szeptemberi határnyitás mindig különös jelentőségű marad Németországnak, a magyar döntést soha nem felejti el – hangsúlyozta az MTI-nek adott interjújában szerdán Lieselore Cyrus új budapesti német nagykövet. Magyarország huszonöt évvel ezelőtt nyitotta meg nyugati határát az NDK-menekültek előtt, és a nagykövet alig néhány nappal az évforduló előtt foglalta el állomáshelyét.

A nagykövet utalt arra: nehéz elképzelni, miként alakultak volna az események akkor, ha Magyarország nem teszi meg ezt a lépést. Lieselore Cyrus szerint ebben az esetben Németország, illetve Európa megosztottsága aligha ért volna ilyen gyorsan véget. „Hálával és örömmel emlékezünk a magyar szerepvállalásra, és ez az oka annak, hogy a német egység napját Magyarországon ebben az évben nem október 3-án, hanem szeptember 11-én ünnepeljük” – jelentette ki.


A negyedszázaddal ezelőtti eseményekre visszatekintve elmondta, hogy 1989. szeptemberi határnyitást Bonnban élte meg. Diplomataként akkor hivatalosan nem foglalkozott ugyan a menekültek kérdésével, de nagyon jól emlékszik arra, hogy németek milliói minden este a televízió előtt ültek, és nagy izgalommal figyelték, hogy miként alakulnak az események – tette hozzá.


Magyarország – mint elmondta – ismeretlen ország számára, személyes, illetve hivatalos kapcsolatok korábban nem fűzték sem Budapesthez, sem az országhoz. „De biztos vagyok abban, hogy három rendkívül izgalmas évet töltök majd itt el, örülök annak, hogy megismerhetem az országot és az embereket”.


Főbb céljairól szólva hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatok számos területén sok a kihívás. Arra törekszik, hogy segítse a kapcsolatok további erősödését, a társadalom valamennyi csoportjával párbeszédet kíván folytatni, és lehetőség szerint minél gyakrabban akar utazni az országban.


A kapcsolatok jelenlegi helyzetét illetően utalt arra, hogy a két országot több évszázados barátság fűzi össze. Utalt arra is, hogy Szent István király felesége, Gizella bajor hercegnő volt, azaz – mint fogalmazott – „még messzebb lehet visszamenni”. A jelenről szólva kiemelte, hogy a két ország között állandó a párbeszéd. Németország és Magyarország szoros szövetséges és partner az Európai Unióban és a NATO-ban, mindketten elkötelezettek a demokratikus alapjogok védelme iránt.


A nagykövet szerint szorosak a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok is. „Németország büszke arra, hogy több ezer német vállalat tevékenykedik Magyarországon, Németország a legnagyobb külföldi beruházó az országban, és hasonlóan jelentős a kétoldalú kereskedelmi forgalom is” – mondta, utalva arra, hogy a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara a német és a magyar partnervállalatokat támogatva rendkívül fontos szerepet játszik.


A diplomata a kulturális és a tudományos kapcsolatokról szólva mindenekelőtt az egyetemek szoros együttműködését, ezen belül a mindkét ország diákjait érintő gazdag ösztöndíjprogramokat emelte ki. „Ennek különösen örülök, mert a fiatal generációk sokoldalú kapcsolata a két ország jövőbeni együttműködésének is garanciája” – mondta, emlékeztetve a többi között a Sziget-fesztiválra, amelyre immár hagyományosan német fiatalok ezrei érkeznek Budapestre.


A két ország közötti vitás kérdésekkel kapcsolatban Lieselore Cyrus mindenekelőtt a párbeszéd fontosságára utalt. A kétoldalú kapcsolatoknak szilárdak az alapjai, ami „lehetőséget nyújt arra, hogy valamennyi kérdésről nyíltan és baráti szellemben tárgyaljunk. Ezt is tesszük” – tette hozzá. Emlékeztetett, hogy jövő héten Budapesten tartják a 24. Német–Magyar Fórumot, amely kiváló alkalom azoknak a kérdéseknek a megvitatására is, amelyekkel kapcsolatban eltérnek a vélemények.


Az új német nagykövet úgy értékelte, hogy a jelenlegi Magyarország-képet nagyon sok német számára még mindig az 1989-i „élmények” határozzák meg, ami azt jelenti, hogy az országot pozitív érzelmekkel közelítik meg. „A Magyarország-kép ebből kiindulva Németországban alapvetően kedvező” – jelentette ki. Utalt ugyanakkor arra, hogy a magyar kormánynak az elmúlt években volt néhány olyan döntése, amely vitához vezetett, „ezért arra kell törekednie, hogy mindez ne okozzon kárt az országról kialakított képnek” – jelentette ki.


A magyarországi német kisebbséggel kapcsolatban a nagykövet arra emlékeztetett, hogy ez a kisebbség mindig is fontos partner volt a kétoldalú kapcsolatok mélyítéséhez, egyfajta hídszerepet tölt be, évszázadok óta a német kultúra és a nyelv ápolásán dolgozik Magyarországon, és hozzájárul a magyar kulturális sokszínűség erősítéséhez. A német nagykövetség szorosan együttműködik a német kisebbséggel, és ezt kívánja tenni a jövőben is – jelentette ki.


Lieselore Cyrus legutóbb Etiópiában volt nagykövet, és Addisz-Abebából érkezett Budapestre. Most mindenekelőtt meg kell szoknia új állomáshelyét. Etiópia a világ egyik legszegényebb országa, ezért az Európába történt visszatérés mindenekelőtt alkalmazkodást kíván. „Mindezt megkönnyíti az a szívélyes fogadtatás, amelyben részesültem” – jelentette ki az MTI-nek adott interjúban Németország budapesti új nagykövete.

 

 

Köszönjük, Magyarország! – Német plakátok a határnyitás évfordulóján

Németország budapesti nagykövetségének Danke Ungarn (Köszönjük, Magyarország!) feliratú plakátja a diplomáciai képviselet épületének falán a határnyitás 25. évfordulóján, 2014. szeptember 11-én. (MTI Fotó: Soós Lajos)

(MTI, 2014. 089. 11., 14:46) Köszönjük, Magyarország! címmel nyílt plakátkiállítás csütörtökön a budapesti német nagykövetségen. A rendezvénnyel Lieselore Cyrus nagykövet szavai szerint a nagykövetség és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara közösen kívánta háláját kifejezni azért, hogy Magyarország 25 évvel ezelőtt megnyitotta határait az NDK-i menekültek előtt.

A budai, Úri utcai nagykövetség falán, továbbá ezzel egy időben Budapest több más pontján, valamint Sopronban, Szombathelyen, Kecskeméten, Veszprémben, Pécsett, Hatvanban és Miskolcon kezdődött, több héten át tartó, egyedülálló plakátakció célja a hála kinyilvánítása mellett az emlékezés. A nagykövet szavai szerint a világban és itt, Európában is zajló erőszakos cselekmények láttán különösen fontos, hogy a fiatal nemzedékek számára megőrizzék a negyedszázaddal ezelőtti békés történelmi események emlékét. Az egykori keletnémet menekültek magyarországi befogadását, ellátását és végül a kiengedésüket bemutató plakátok ezt az emlékezést segítik – mutatott rá a nagykövet, aki 1989-et a „csodák évének” nevezte.


A diplomata emlékeztetett arra, hogy a berlini fal leomlásához, a német egység megvalósulásához és Európa megosztottságának felszámolásához vezető úton „sok mérföldkő” volt. Ezzel kapcsolatban utalt a vasfüggöny lebontására, a páneurópai piknikre és végül a magyar kormány döntésére, amely lehetővé tette az NDK-polgároknak, hogy kiutazzanak Ausztriába.


”A magyarok ezeknél ez eseményeknél nagy bátorságról és nagy szívről tettek tanúbizonyságot. Erről ismertek ők, és így is cselekedtek” – hangsúlyozta Lieselore Cyrus.


Az évfordulós plakátakciót támogató Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és egyben a Siemens Magyarország elnök-vezérigazgatója, Dale A. Martin hangsúlyozta: 1989. szeptember 11. mindenekelőtt a magyarok és a keletnémetek szabadságszeretetének győzelme volt. Szavai szerint ezen a napon kezdődtek azok a hatalmas társadalmi átalakulások is, amelyek az azóta eltelt 25 évben megvalósultak az egykori keleti tömb országaiban.

A DUIHK tagjai számára nem valamiféle formális kötelezettség, hanem szívből jövő késztetés volt, hogy köszönetet mondjanak a magyaroknak a 25 évvel ezelőtt tanúsított bátorságukért – jelentette ki a kamarai elnök. Elmondta: a DUIHK egyes tagvállalatai – köztük a Siemens, a Mercedes és az Audi – nem csupán a budapesti rendezvényhez járultak hozzá, hanem lehetővé tették, hogy más városokban is kihelyezzenek közterületen vagy a saját gyárépületeken plakátokat. „Ezek a legékesebb bizonyítékát jelentik annak is, hogy ma milyen szorosan kötődnek ezek a vállalatok Magyarországhoz” – jelentette ki Dale A. Martin, egyben meggyőződését fejezte ki, hogy a magyarok és a németek közötti rokonszenv a jövőben is fennmarad.


A Budapesten és a többi városban szervezett plakátkampány alapmotívuma az egyik legelső fénykép, amelyen 1989. szeptember 11-én Sopronnál keletnémet állampolgárok átlépik a határt. A soproni fotoriporter, a fiatalon elhunyt Lobenwein Tamás felvételének – és a többi plakát –sarkában jól látható a kommunista rendszer ellen küzdő NDK-s polgárok hármas követelése: „Egység, szabadság, demokrácia”.