A modern világ építészeti csodáinak alapjai az ősi civilizációkban készültek. Az antik kor legérdekesebb és legbonyolultabb épületei pedig a mai szakemberek látásmódjára is hatással vannak. Gondoljunk csak a piramisokra, a Stonehenge-re, a kínai nagy falra, a Notre Dame-ra vagy a Taj Mahalra… (A nyitó képen az indiai Jaigarh-erőd.)

Ezeket és további rendkívüli építményeket láthatunk az Ősi mérnöki létesítmények című dokumentumsorozatban ma este kilenc órától a Viasat History műsorán elképesztő videók, szakértői beszélgetések és légifelvételek ötvözetével.

Íme néhány olyan csoda, amely talán ma már hétköznapinak számít, de gyökerei évezredekre nyúlnak vissza:

A falak biztonságot nyújtanak, privát teret teremtenek, kívül tartják a hideget, a szelet és az ellenségeket. Az első védelmi célból emelt fal nagyjából egyidős a civilizációval – már a legelső, 12 000 évvel ezelőtt épült városokat is falak vették körbe. Méretek tekintetében ebben is a rómaiak voltak az élenjárók: a Britanniában emelt, 120 km hosszú Hadrianus fala elválasztotta a birodalmat a barbároktól. Ám készült egy másik fal, ami mellett ez viszont eltörpült, és amit kétezer éven át építettek: a kínai nagy fal, amelyet több korszakon át, munkások millióinak közreműködésével emeltek – sivatagokon, folyókon, hegyeken átívelve. Tényleges hosszáról még most is vitatkoznak a szakértők, és a máig új és újabb szakaszait tárják fel. Az időszámításunk előtt épített részei döngölt földből készültek, a Ming-dinasztia idején ezt téglával folytatták, malterként pedig agyag, mész és vízbe mártott rizs ötvözetét használták. Ezek a szakaszok még ma is állnak.

Az ember mindössze három napig tudna létezni ívóvíz nélkül, és korunk nagyvárosai hihetetlen mennyiségű vizet használnak el naponta – New York önmagában csaknem négyezermillió litert. Talán nem meglepő, hogy világszerte több mint kétezermillió embernek nem jut elég víz. Évezredekkel ezelőtt nem az ívóvíz megtalálása jelentette a legnagyobb kihívást, hanem a szállítása: az első városi vízellátó rendszert az ókori görögök építették ki az időszámításunk előtti 7. században; a vízvezetékek igazi nagymesterei a rómaiak voltak.

Ők 500 év alatt 11 akvaduktot építettek ki, és ezek akár 100 km-re is képesek voltak elhordani a vizet. Egy közülük az i.e. 19-ben épített Aqua Virgo még ma is működik, és ez látja el vízzel a római Trevi-kutat.