(Írta: Laczkó Ilona Adél) A felnőttek között is sokaknak okoz gondot, hogy j vagy ly betűvel kell-e írni az azonos hanggal ejtett szavakat. Nem csoda, hiszen nem szabályszerűség diktálja az írásformát, csak a hagyomány által alakított szokás. Onnan ered a kétféle írásmód, hogy valamikor kétféleképpen ejtették eleink ezt a hangot. Ma már egyféleképp ejtjük, és ha az alsó tagozatban nem gyakoroljuk kellőképpen, hogyan írjuk helyesen, akkor bizony – jobb esetben − fejtörést okozhat, hogy muszáj vagy muszály, papagáj vagy papagály-e a megfelelő.

Kínos, kellemetlen e szavakat hibásan írva látni. Akinek fontos, hogy jól válasszon a j és az ly között, annak azért kínálkozik segítség, ám idővel elhalványulhat az emlékezet homályában. Pedig pofonegyszerű. Csupán egyetlen szavunk, a lyuk és változatai kezdőbetűjét írjuk ly-nal, az összes többit j-vel. Az egyszótagos szavak végén (néhány kivétellel: boly, moly, hely stb.) j-t írunk, az ennél több szótagúaknál ly-t (itt is vannak kivételek: lakáj, muszáj, papagáj). A névmásokban (amely, olyan stb.) mindig ly-t írunk. A -lya, -lye végű szavaknál (boglya, ibolya) ly-t, az -aj, -ej végűeknél (szilaj, tolvaj) pedig j-t írunk. Kivéve persze a kivételeket. Talán emlékszünk rá: gyermekként azt tanultuk, hogy a testrészek és a tejtermékek többnyire j betűvel, a madarak pedig általában ly-nal írandók. Kivéve…

Egy kisiskolásnak mindez azonban rettenetesen unalmas és nemigen segíti őt abban, hogy mindig helyesen döntsön, ha a borzasztónak gondolt betűhöz ér az írásban.

Kovács Attila könyvecskéje, a Háztáji nyomozás pontosan nekik készült. A legelső meglepetés gyermekeinknek az, hogy milyen sok szavunkban fordul elő a j vagy ly betű. A könyvben félkövér betűkkel emelték ki ezeket a szavakat, így végiglapozván a kötetet, már nem lehet vitatni gyakoriságukat. Az a korosztály, amelyik nyelvtanórán e két betű helyes alkalmazásával bíbelődik, az állatokat felvonultató olvasmányokat olvassa szívesebben, szereti az izgalmat és a rejtvényeket (rejtélyeket). Cserébe (talán) hajlandó úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy mindez oktatási célzattal kerül a kezébe. És ha még mindeközben kedves rajzokat is kiszínezhet, akkor – remélem – elnézően megbocsát mindent.

A könyv elsősorban a mindennapok szókincsére épít, olykor azonban régies kifejezéseket is közéjük kever, és nagyon korszerű abban a tekintetben, hogy beleépültek a diák-szleng egyes elemei is. Bekeretezett szópárokkal hívja fel a figyelmet azokra a szavakra, ahol a kétféle írásmóddal még a szó jelentése is megváltozik (fojt/folyt).

Külön örömöt okozott, hogy a szöveg szinte észrevétlenül kitér a gyermekek világára jellemző erkölcsi, társadalmi problémákra is, mint például az azonosság−másság, szótlanság−szószátyárság, gyengébb−erősebb, a megítélés és előítéletesség kérdései. A történetdarabokat kellemes humor, néhol önirónia fűszerezi – igaz, egynéhány ponton kissé erőltetetté válik a kétféle írásmód szavainak beleszorítása a tartalomba. (Persze lehet, hogy ez csupán a jó helyesíró felnőtt akadékoskodása…) De talán ez nem akadályozza meg a gyerek-nyomozókat abban, hogy megtalálják az eltűnt Bojtos kutyust, aki − ahogy az egy jó detektívtörténettől elvárható − váratlan csavarral végül ott bukkan fel, ahol senki sem számít rá.

Ha esetleg nem is sikerül az eltűnés rejtelmeit kibogozni, az mindenképpen siker, hogy jó sok j/ly-t tartalmazó szó kerül a történetbe, a kis szürke agysejtek megdolgoztatására – és az adatok kellően hatékony, végleges tárolásra.

Kovács Attila: Háztáji nyomozás. Játék és kaland a j és ly útvesztőjében. (N)agykaland-sorozat. Illusztrációk: Szabó-Nyulász Melinda. Móra Kiadó, Budapest, 2023.