Nem volt hajlandó közölni az MTI a Momentum közleményét, amIben azt írták, hogy Tompos Márton, a párt országgyűlési frakcióvezető-helyettese az igazságot és a tüntető diákok hangját vitte el a közmédiába. A közlés megtagadását azzal indokolták, hogy a szöveg sérti a közmédia jó hírnevét.
Már csak azért is különös ez a magyarázat, mert a momentumosok egyetlen szóval sem állították, hogy a közmédiában csúnya, rosszarcú, gonosz emberek dolgoznak, a hírolvasók dadognak és selypítenek, ráadásul még kövérek is. Az MTI azonban gondosan őrködik a közmédia jó hírnevén, és sértőnek érzi, ha valaki arról ír, hogy az igazság és a tüntető diákok hangja hallatszott ki a köztévé reggeli műsorából.
Az ügy előzménye, hogy a köztévé reggeli műsorába meghívták Tompos Mártont. Ez sem mindennapi dolog, ellenzéki politikus ritkán kap meghívást, ha szó esik is az ellenzékről, az szinte kivétel nélkül mindig negatív összefüggésben történik. Ezúttal az Európai Unió és az Orbán-kormány viszonyáról kívántak beszélgetni Tompossal, ám ő az oktatás helyzetére terelte a szót, és felolvasta a pedagógusok kilencpontos követelését, valamint a kirúgott tanárok nevét.
Erre utalt a Momentum, amikor azt írta a közleménynek szánt, ám az MTI által nem közölt szövegben, hogy Tompos képviselő az igazság és a tüntető diákok hangját vitte el a köztévébe. Ez verte ki a biztosítékot az MTI szerkesztőinél, merthogy a közmédia, aminek a Magyar Távirati Iroda is oszlopos hadosztálya, úgy szabályozta a saját működését, hogy a jó hírnevét sértő közleményeket nem teheti közzé. Vagyis, ha közölték volna a Momentum közleményét, azzal – legalábbis a magukra érvényes szabályaik szerint – megsértették volna a saját jó hírnevüket.
Nem mindenki ért egyet ezzel a gyakorlattal, mert sokan úgy gondolják, hogy a közmédia jó hírnevét leginkább maga a közmédia szokta megsérteni. Nem egy alkalommal, hanem rendszeresen, mondhatni, szakmányban. Ha volna a közmédiának jó hírneve, arra legjobban maga a közmédia tudna vigyázni, elsősorban azzal, hogy szakítana az eddigi gyakorlattal, vagyis nem hallgatna el az állampolgárok elől fontos, az életüket jelentősen befolyásoló információkat. Nem beszélne mellé, nem ködösítene, és ferdítések helyett igazat mondana.
Hogy mást ne mondjunk: részletesen és elfogulatlanul tudósítana a tanárok, a velük szolidáris diákok és szülők hónapok óta tartó tiltakozásáról, valamint arról, hogy a hatalom nem áll szóba velük. Ezek konkrét tények, amiket nem muszáj minősíteni, mint ahogyan arról is be lehetett volna számolni elfogulatlanul és részrehajlás nélkül, hogy – amint azt az adásban Tompos Márton is elmondta – az oktatást felügyelő belügyminisztérium érdemi vita és együttműködés helyett fenyegetéssel, kirúgásokkal reagált. Ez ugyanis nem vélemény, hanem konkrétum, a megtörtént események ismertetése, aminek közlését az adófizetők pénzéből fenntartott közmédiának nem mérlegelnie kellene, hanem az kötelessége lenne.
Azért is nehéz volna megsérteni a közmédia jó hírnevét, mert nem nagyon van neki jó hírneve. Egyre többen gondolják ugyanis azt, hogy a közmédia nem teljesíti a feladatát, mely nagy vonalakban abból állna, hogy az állam polgárait tisztességesen, hitelesen és pártatanul tájékoztassa Magyarország és a világ fontos eseményeiről. Ne Putyinék propagandáját tolja a magyar emberek képébe az orosz–ukrán háború kapcsán, ne az oroszok elleni szankciókat okolja az gyenge forint és az elszabadult infláció miatt, ne hergelje az Európai Unió ellen a magyarokat. Ha ennek megértése túlságosan bonyolult, akkor egyszerűbben is megfogalmazzuk: ne mondja a feketéről, hogy fehér, a kevésről, hogy sok, a rosszról azt, hogy jó.
Mindennek azért is van jelentősége, mert a jó hírnév a tisztelethez hasonló: nem követelni kell, hanem kiérdemelni.