(Szijártó Zsolt berlini tudósítása) Már a színdarab címe is jól példázza a rendezvénynek helyet adó, Pompéry Judit, az Infovilág berlini állandó munkatársa által megálmodott és sikeresen vezetett Berlini Szalon legfontosabb elveit: a láthatóságot és az áttekinthetőséget, azt, ahogyan a mindennapi élet privát tere egy-egy estére átváltozik nyilvános színtérré – beszélgetések, találkozások barátságos helyszínévé. (A nyitó képen: Simon Kornél és Gryllus Dorka a Dobray-mű előadása közben a Berlini Szalonban.
Ebben az évben negyedik alkalommal – s az idén utoljára – hirdetett meg a Berlini Szalon egy kulturális programot: a közéleti-politikai kérdést (a közoktatás problémáját) körbejáró kerekasztal, az irodalmi beszélgetés (Kukorelly Endrével) és egy komolyzenei koncert után ezúttal egy színdarab várta az érdeklődő közönséget. A szombati esemény több szempontból is mérföldkőnek számít az 1971 óta – azaz már több, mint 50 éve! – működő Szalon történetében. A két, egymást követő előadást csaknem 150-en tekintették meg a helyszínen. Az eddigi estek történetében messze ez a legmagasabb nézőszám, akkora látogatottság, amekkora egy kulturális intézménynek is becsületére válnék.
Az esemény résztvevőinek jó része a harmincas éveiben járó nő és férfi volt, aki a rendezvényről a közösségi média különböző felületein értesült. Ily módon ez a karácsony előtti színházi bemutató a Berlini Szalon törzsközönségén túl egy új réteget is képes volt megszólítani a Berlinben élő, időző magyarok csoportjaiból, sikeresen kihasználva az új médiumok által kínált lehetőséget.
A színdarab a Nők Lapja újságírójának, Dobray Saroltának azonos című, tavaly megjelent regényén alapul, és azonnal látványos sikert aratott a könyvpiacon, máris több kiadást megért, hangoskönyv, e-könyv változatban is, és már a színpadi adaptációja is elkészült.
A téma egy korjelenség, egy párkapcsolati erőszak anatómiáját rajzolja meg, olyan traumatikus eseménysorozatot, ami a világ bármely pontján előfordulhat. Műfaja szerint szövegszínház, a színészek – Gryllus Dorka és Simon Kornél – felolvasásából bomlik ki a házasság egész története, s válnak különböző nézőpontokból láthatóvá a történések, a feleség, a férj, a közeli hozzátartozók eltérő viszonyrendszerei. Fontos dramaturgiai szerephez jut a Simon Kornél által komponált zene, ami hol hangsúlyozza, hol ellenpontozza a történéssorozat egy-egy állomását, hol meg hangulatteremtő funkcióval rendelkezik.
Ugyanakkor minden újdonsága, egyedisége ellenére ez a szombat este azt is jól mutatta, milyen hagyományokra, az elmúlt évtizedekben kialakult sajátosságokra tud építeni a Berlini Szalon, ami egyedivé, különlegessé tesz egy ilyen rendezvényt is. A legfontosabb mindebben a házigazda, Pompéry Judit személye, aki nem csupán a programok kreatív kitalálója, a szervezés közben adódó problémák fáradhatatlan megoldója, hanem figyelmes és professzionális házigazda. Ebben nagyban segíti, támogatja őt férje és lánya: mindkettő rendszeresen kiveszik részét az előkészületek, a technikai háttér megteremtésében, mint az estek gyakorlati lebonyolításában. Pompéry Judit nagyon jól mediálja nemcsak az est „hivatalos” részét, hanem az azt követő informális eseményt is: bemutat, kérdez, összekapcsol embereket, témákat vet fel a beszélgetésekhez, sokat tesz azért, hogy a rendezvény ne érjen véget a tapssal, hanem szervesen folytatódjék az asztalok körül zajló eszmecserékkel.
Ötvenéves múlt a Berlini Szalon: valójában a Pompéry család otthona.
A másik fontos összetevő a nagyterem exkluzív és érdekes tere: az ablak-kiszögellésben felállított rögtönzött színpad, rajta csak a legszükségesebb technikai eszközök, a közönség közvetlen jelenléte, akit a színészektől csak egy kis dobogó választ el. Ez így, együtt egy olyan intimitást teremt meg, amely hagyományos színházi keretek között elképzelhetetlen volna. Mindennek következménye a reakciók azonnalisága és közvetlensége, a közös élmény létrehozásának könnyűsége.
És a harmadik kontextust maga a város, Berlin jelöli ki, az itt élő magyarok csoportjai, akik különböző formában tevékeny szerepet vállaltak a rendezvény sikerében. Fellépőként, hiszen a színészek egyike – Gryllus Dorka – maga is évekig élt ebben az izgalmas városban, fontos tagja volt ennek az egyedülálló, egymást segítő közösségnek, hiszen az esthez szükséges műszaki infrastruktúra megteremtésében is tevékeny szerepet játszottak berlini magyarok. De leginkább talán érdeklődő résztvevőként, egy olyan intellektuális közeget megteremtve, amelyre mindenkor bátran lehet építeni, hiszen a Berlini Szalon által kínált kulturális-művészeti események, az ott létrejövő találkozások és beszélgetések fontos szerepet játszanak identitásuk, kapcsolatrendszerük formálásában.
A kreatív és professzionális házigazda, az inspiratív helyszín, a részvevők színes, érdeklő, egymásra figyelő csoportjai – ezek azok a pillérek, amikre a Berlini Szalon a nemsokára kezdődő új évben – s remélhetőleg a következők sorában is – nyugodtan támaszkodhat.
(A szerző a Pécsi Tudományegyetem Társadalom- és Médiatudományi Intézetének professzora. Kutatási területének fókuszában a magyar migráció, annak szervezetei, kapcsolatrendszere, kommunikációja áll a berlini diaszpóra többéves tanulmányozása alapján.)