Ma, amikor csaknem percenként drágul az euró az elképesztően gyenge forinthoz képest, nehéz a döntés. A külföld azért kerül sokba a magyaroknak, mert az egekben az euró, és azért olyan drága a Balaton meg a többi hazai üdülőhely, mert ránk szakadt a hazai valuta megállíthatatlan inflálódása. (A nyitó kép forása: https://grazetta.at)
Ráadásul minden fejlesztés, beruházás a vendégek zsebére megy; ahogy a minap az egyik vendéglátós fogalmazott: az energiaárak robbanása a konyhatechnológiai fejlesztésekre is rákényszeríti a vendéglátósokat, hogy kevesebbet fogyasszanak villanyból, gázból. Az alapanyag-költségeket pedig az étlap „ésszerűsítésével”, az évtizedekig megszokott szezonális választék szűkítésével igyekeznek csökkenteni. („A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon…”)
Vendéglőben levest ma már alig szolgálnak föl 1500 forintnál olcsóbban; márciusban Tihanyban jó 3000 forintba került egy gulyás. Az üdülőhelyeken ikonikusnak számító lángosnak – az egyik jeles hazai vendéglátó-szakember szerint annyiba kell kerülnie, mint egy margherita pizzának. Hozzátette: nyugat-európaihoz hasonló béreket nem lehet úgy fizetni, hogy közben a felszolgált étkek és italok ára kelet-európai.
Milliók szerint viszont fordított a helyzet: kelet-európai bérek mellett nem lehet nyugat-európai árakkal dolgozni! Érthető, hogy a magyarországi vadkapitalizmusban nem lehet tekintettel lenni a vendégek jövedelmére – van, aki meg tudja fizetni a szolgáltatást, van, aki nem. És az is nyilvánvaló: mostanáig egyszer sem szakadt ennyire ketté a társadalom – az anyagiakat tekintve is. A gyerekeikről gondoskodó nem is túl népes családok és a nyugdíjasok milliói kénytelen-kelletlen vették tudomásul: ritkítani kell a lángosvásárlást (is), ami alapáron legalább 1000 forint a Balatonnál (és még sok helyütt az országban!)… De inkább 2000. Mind több helyütt egyetlen gombóc fagylalt 500 forint, vagy ennél is drágább.
Az árakat leginkább – az alapanyagokon, energián, szállítási költségen túl – a munkabérek növelik. A pincér havi 5-600 ezret kér a munkájáért, és nem kevés az olyan séf, aki 800 ezernél nem adja alább. Ennyit elsőre Ausztriában is megkapna. A fizetéseket pedig érvényesíteni kell mindegyik fogás árában.
Végső soron a beruházások árát is a vendégek fizetik meg; a koronavírus-járvány idején rengeteg hazai szálláshelyet felújítottak, és egy sor szálloda is épült.
Az árpolitika pregnáns része, hogy nem tudható, végül is mennyibe kerül egy szoba. Ha felhívunk egy balatoni szállodát, hogy mennyiért lakhatunk ott egy éjszakára, azt kérdezik, mikor jönnének? A portai átlagár ma már ismeretlen. Ezt nevezik ma dinamikus árstratégiának; a módszer ugyanaz, mint a repülőjegy-foglalások esetén. Az árat a komputer kalkulálja, és a mosolygó kisasszony közli.
Az euró árfolyam-emelkedése elvileg a belföldi turizmusnak kedvez, de akik elhatározták, hogy a járvány után végre kiszabadulnak, például, a horvát tengerpartra, emiatt nem fognak visszafordulni. Még akkor sem, ha oda-vissza sokba kerül a benzin. Mostanság a balatoni szállodások panaszkodnak: kevés a vendég. Ami nem is csoda: jobb – ám korántsem ötcsillagos hotelben – egy éjszaka félpanzióval fejenként 80-90 eurónak megfelelő forintba kerül.
Közben kínálja magát az igazi luxuságazat: ötcsillagos hotelek nyíltak és nyílnak a magyar tenger mentén. Van, amelyik csak felnőtteket vár egész évben – ez külföldön már régóta kedvelt pihenési forma.
Szintén új jelenség, hogy a Balaton környékén egész évben tele vannak a wellness-részleggel működő házak. Bár ma is bizonyára érezhető majd augusztus 20. után némi forgalomcsökkenés, a szállodák csaknem telt házzal üzemelnek. A lényeg: legyen egy kis jakuzzi meg medence. A nagy pénzt, persze, a konferenciák, rendezvények, esküvők, csapatépítő összejövetelek hozzák, egész évben.
Ha a magyar tengerről beszélünk, nem hagyható említés nélkül a tény, hogy látványosan felértékelődtek a víkendházak, amiket sokáig valamiféle retro-jelenségnek tartottunk. A pandémia alatt sokan költöztek hónapokra a tó mellé. Közben kétszeresére drágultak az ottani ingatlanok. Igaz, a saját házban nyaralóknak sem árt strandra menet jókora mennyiségű készpénzt magukhoz venniük, mert egy családi lubickolás fagyival, lángossal legalább 20 ezer forint, és persze a saját házat is fenn kell tartani, és vezetni kell a háztartást.
Budapest utcáin sok nem magyar szó hallható, jóllehet, a népes konferenciák és turistacsoportok állítólag megritkultak, mondjuk, 2019-hez képest. Az idén arra számított az idegenforgalmi szakma, hogy visszatérnek a német turistacsoportok a Balatonhoz, ám a háború hírére sokan lemondták a magyarországi üdülésüket. Az amerikaiakat meg az ázsiaiakat nem igazán érdekli az euró-árfolyam, ám ha ránéznek a térképre, ők is túl közel látják Ukrajnát Magyarországhoz.
A helyzet és a piaci jóslatok, elemzések napról-napra változnak. „A megugró hazai árak miatt nagyon sokan vágnak neki a határnak és utaznak Horvátországba, Törökországba, Tunéziába, Egyiptomba, Romániába. Jóllehet, a benzinköltséggel együtt nem sokat spórolnak – mellesleg Horvátországban igen megnőttek az árak – de az mégis csak külföld. Van, aki a kuna-korszakban még egyszer el akar menni Horvátországba, hiszen tudvalévő, hogy az euró bevezetése mindenütt megdobta eddig az árakat” – írtam pár napja egy elemzésben, de a forint gyengülése még erősebben drágítja az utazást, a nyaralást.
Bulgáriába, Albániába kevesebben utaznak, mert sokak szerint még ez a két ország sincs elég távol a háborús régiótól. Meg egyébként sem különösen kedveltek az utazó magyarok körében. Igaz, külföldön is jócskán emelkedtek az árak, emiatt sokan (akik tehetik!) csak rövid időre ruccannak le a tengerpartra.