„Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk”

Megkezdődik a tanév a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ragaszkodnak az autonómiához, nem adják fel pozícióikat és követeléseiket, kísérleti tanköztársaságot hoznak létre –hangzott el az egyetem rendkívüli sajtótájékoztatóján szeptember 14-én, reggel.

Upor László rektor-helyettes elmondta, ma megkezdik a tanévet, miközben az egyetem közössége továbbra is ragaszkodik az autonómia helyreállításához. Az oktatók, a munkatársak, a hallgatók az elmúlt héten kidolgoztak egy a tanuláshoz és jelenlegi élethelyzetükhöz, céljaik eléréséhez illeszkedő, két hétre szóló tervet. Ezt úgy kell elképzelni – magyarázta Upor –, mint egy kreatív kísérletet: egy közösen működtetett egyetemi „köztársaságot”, amelynek tevékenységébe ugyanúgy beleférnek hagyományosnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, mint kreatív és a társadalmi helyzetre – valamint az egyetem jelen történetére – reflektáló akciók.

Novák Eszter oktatási rektor-helyettes azt mondta, a művész feladata, hogy ne hallgasson, beszéljen, hallassa szavát. Hangsúlyozta, az egyetem erőltetett menetben létrehozott átalakítása három dolgot biztosan nélkülözött:  a szakértelmet, a tisztességet és az emberséget. Ezért az egyetemiek nevében azt kérte Magyarország miniszterelnökétől, hallja meg az egyetemért kiálló művészek, értelmiségiek, polgárok szavát, állítsa vissza az egyetemi autonómiát, hívja vissza a kinevezett kuratóriumot, térjenek vissza a kezdőpontra, kezdjék meg a tárgyalásokat a modellváltásról.

Az egyetemi növendékek közleményét Kenéz Ágoston színészhallgató olvasta fel, hozzátéve, kérik, mindenki csak teljes terjedelmében közölje. Íme:

„Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói tanulni akarunk. Eddig is ezt tettük és ezután is ezt fogjuk. Az átalakítással megfosztottak minket alapvető jogainktól, semmi sem biztosítja többé az egyetemi közösség számára az önrendelkezést – rajtunk kívül. Mi vagyunk az autonómia garanciája.

Mi a hallgatók, és a sztrájkbizottság továbbra is tartjuk magunkat a követeléseinkhez: sem a ránk erőltetett új vezetőket, sem a fejünk felett meghozott döntéseket nem fogadjuk el; a blokádot fenn tartjuk.

A mai napon az elfoglalt egyetemen, tanárainkkal egyetértésben, az oktatás hagyományos keretrendszeréből kilépve köztársaságot alapítunk.

A köztársaság valutája az „elfoglaltság” lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel. Klasszikusnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, kreatív és a társadalmi helyzetre reflektáló akciók, vagy a közösség szervezésében végzett munka ugyanolyan értékes tevékenységeknek számítanak majd.

A feladatunk megragadni a rendelkezésünkre álló eszközöket, és újra értelmezni, hogy mire való a színpad, a kamera, a fény, a függöny, a díszlet, a jelmez, a báb, a nézőtéren a taps, és a saját hangunk. Hiszen a művészet természeténél fogva tükröt tart a mindenkori fennálló rendszernek – mindenképpen aktuális.

A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt.

Önkifejezést tanulunk 155 éve: a választott hivatásainkon keresztül árnyaltan és őszintén beszélni arról, ami körülöttünk és velünk történik. Most ez történik velünk és körülöttünk, így erről tudunk és erről akarunk beszélni.

Köszönjük az összes szellemi és anyagi támogatást, inspiráló és nélkülözhetetlen erőt biztosítotok nekünk ezzel. Igyekszünk annyit adni mi is, amennyit csak tudunk, a demokrácia és az alkotás jegyében, a demokrácia és az alkotás eszközeivel.

Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre. Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.”