Világszerte felerősödött az érdeklődés a mesterséges intelligencia iránt a ChatGPT három évvel ezelőtti megjelenése óta. Kezdetben főként a kutatási és vállalati szféra alkalmazta ezt a technológiát, mára az átlagember is mind gyakrabban fordul különféle nyelvi modellekhez – legyen szó pl. használati utasítás értelmezéséről, iskolai feladatok megoldásáról, akár bonyolult tudományos témák megértéséről.
Hogyan tudják például a nem jogi végzettségűek a mesterséges intelligenciát a saját, hétköznapi jogi ügyeik közben segítségül hívni? Érdemes-e egyáltalán ilyen célra (is) használni az AI-t? És ha igen, mire alkalmas, és hol húzódnak a korlátai? Erről mondja el véleményét a Bán, S. Szabó, Rausch & Partners részéről dr. Karika Márton (a bal oldali képen).
Felvetődhet a kérdés: ha már az internet révén amúgy is hozzáférhetünk a világ tudásanyagának igen nagy részéhez, miért akkora változás a mesterséges intelligencia? A válasz: egy keresőmotor hatalmas információmennyiséghez juttat hozzá, az értelmezése és szűrése a használóra hárul. Az AI (—> mesterséges intelligencia) viszont nemcsak megtalálja a lényeges, a tárgyhoz tartozó tartalmakat, hanem értelmezi, rendszerezi őket, sőt következtetéseket is képes levonni belőlük.
Vegyünk egy egyszerű példát: ha egy vállalkozó hibásan cserél ablakot az otthonunkban, és emiatt beázik a szoba, laikusként sokáig az volt a legjobb esélyünk, ha a világhálón kulcsszavakra keresve találtunk egy hasonló esetről szóló cikket vagy fórumhozzászólást. Ha pedig megpróbáltuk értelmezni a Polgári Törvénykönyvet, jellemzően paragrafusok sokaságából álló, nehezen értelmezhető jogi szöveggel találtuk szembe magunkat, amiben nyoma sem volt konkrétan ablakoknak vagy beázásnak. Ezzel szemben egy jól megfogalmazott kérdésre a mesterséges intelligencia pillanatok alatt összefoglalja, hogy szerződésszegés történt, mely jogi eszközök állnak rendelkezésünkre (például kijavítás vagy árleszállítás), és akár azt is, hogy milyen bíróság előtt, milyen dokumentumokkal érvényesíthetjük az igényünket. Ez óriási segítség lehet azok számára, akik nem jártasak a jogban, de gyors és érthető eligazítást szeretnének.
„Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a jogi szakértelmet, és nem alkalmas egyedi jogviták eldöntésére” – hívja fel a figyelmet a szakértő.
Bár több szolgáltatás igyekszik minél sokoldalúbbnak látszani, maguk a fejlesztők is rendszerint figyelmeztetnek rá, hogy az AI nem tekinthető hivatalos jogi vagy pénzügyi tanácsadónak. A válaszai azokra az információkra épülnek, amiket a betanításakor megkapott, vagy amik elérhetők az interneten – ezek pedig gyakran nem teljes körűek, elavultak vagy hiányosak lehetnek.
Ráadásul a jogszabályok sem képesek minden élethelyzetet előre szabályozni, ezért a jogalkotó teret hagy a bírói mérlegelésnek. Sokszor nem is a törvényszöveg, hanem a bírósági gyakorlat ad eligazítást – ezek felkutatásában azonban az AI jelenleg még nem megbízható. A nyilvános ítéletek adatbázisaihoz való hozzáférése korlátozott, és az ilyen típusú keresésben egyelőre jobban teljesítenek a célzott, fizetős jogi adatbázisok.
A hatályosság kérdése is problémás: a mesterséges intelligencia nem mindig jelzi, hogy hatályban van-e még a hivatkozott jogszabályrészlet, és gyakran előfordul, hogy már elavult szöveget idéz. Ez különösen veszélyes lehet speciális, gyorsan változó területeken, mint például az adózás vagy a technikai szabályozás.
Emellett fontos megemlíteni a nagy nyelvi modellek egyik tipikus jelenségét: a meggyőző hangon előadott, de valótlan vagy kitalált információkat. Az AI ugyanis nem tényleges tudással rendelkezik, hanem statisztikai valószínűségek alapján generál szöveget – így akkor is válaszol, ha valójában nem tudja a helyes választ. Ez az úgynevezett „hallucináció” különösen veszélyes lehet jogi ügyekben, ahol a pontosság és a megbízhatóság elengedhetetlen.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne haszna a mesterséges intelligenciának a jogi tájékozódásban. Éppen ellenkezőleg: rengeteg olyan helyzet adódik, amikor kiválóan használható egy AI-alapú eszköz.
Először is: a nyelvi modellek kiválóak szövegértésben. Legyen szó egy bonyolult határozat, fizetési felszólítás akár közműszámla értelmezéséről, az AI segíthet egyszerűsíteni, értelmezni, és átláthatóvá tenni a tartalmat. Például képes megmagyarázni, mit takarnak a villanyszámlában szereplő rendszerhasználati díjak, átviteli díjak vagy kiegyenlítési tételek.
Másrészt: szerződéstervezet kapcsán az AI segíthet az értelmezésben, és felhívhatja a figyelmet egyoldalú, hátrányos kikötésekre. Azt is megtudhatjuk tőle, hogy egy adott vitás helyzetből várhatóan kialakulhat-e jogvita, vagy mikor célszerű ügyvédhez fordulni.
Ugyanígy jól használható az AI tanulmányok, jogi szövegek, bírósági döntések összefoglalására, értelmezésére is. Ha már megtaláltunk egy releváns dokumentumot, az AI segíthet annak lényegének kiemelésében, közérthető összefoglalásában.
Az írásbeli kommunikációban is nagy hasznát vehetjük: hivatalos kérelmek, panaszlevelek, beadványok megfogalmazásában gyors és hatékony segítséget nyújt. A felhasználónak elég a saját szavaival elmondania, mit szeretne, az AI pedig néhány másodperc alatt elkészíti a hivatalos nyelvezetnek megfelelő változatot, amit aztán tetszés szerint módosíttathatunk vele.
„Fontos azonban, hogy soha ne osszunk meg vele személyes adatokat, jelszót, egészségügyi vagy céges belső információt, különösen ingyenes, nyilvános modellek esetében” – hívja fel a figyelmet dr. Karika Márton. Különösen súlyos adatvédelmi aggályokat vet fel, ha a használó nem a saját, hanem más személy személyes adatait osztja meg egy mesterséges intelligencia rendszerrel – például jogi panasz vagy beadvány megfogalmazásához. Ha ez a megosztás az érintett tudta és hozzájárulása nélkül történik, az az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) értelmében súlyos adatvédelmi jogsértést eredményezhet. A rendelet előírja, hogy a személyes adatok kezeléséhez mindig megfelelő jogalap szükséges (pl. hozzájárulás vagy jogi kötelezettség), és az adatok nem használhatók fel más célra, mint amire eredetileg gyűjtötték őket. Emellett biztosítani kell az átláthatóságot, vagyis: az érintett tudja, ki, milyen céllal, és milyen rendszerrel kezeli az adatait.
A mesterséges intelligenciák esetében különösen nehéz biztosítani ezeket a feltételeket, hiszen a használó által beírt adatokat a rendszer akár naplózhatja, továbbíthatja vagy felhasználhatja fejlesztési célra is. Így, ha egy használó más személy nevét, lakcímét, ügyazonosítóját vagy más azonosításra alkalmas adatát adja át egy AI-nak, akkor – jogalap hiányában – ő maga válik az adatvédelmi jogsértés közvetlen okozójává, amiért jogi felelősség is terhelheti.
A mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos egyik alapvető különbség a hagyományos jogi tanácsadáshoz képest a felelősség kérdése. Az ügyvéd a tevékenységét megbízási szerződés alapján végzi, és jogilag felelősségre vonható, ha nem a szakmai szabályoknak megfelelően jár el – beleértve azt is, hogy kártérítési per indítható ellene. Egy AI-rendszer esetében ilyen felelősség nem létezik. Az AI nem jogi személy, nem rendelkezik felelősségbiztosítással, és nem tartozik jogi kötelezettséggel a felhasználó iránt. Ez azt jelenti, hogy ha egy AI által generált válasz téves, félrevezető vagy kárt okoz, a használó nem érvényesíthet igényt sem az AI-val, sem annak üzemeltetőjével szemben ugyanolyan módon, mint egy ügyvéd esetében. E különbség tudatosítása elengedhetetlen, ha jogi kérdésekben AI-t használunk.
Végezetül egy rövid, könnyedebb kitekintésként érdemes arról is szót ejteni, hogyan kommunikáljunk a mesterséges intelligenciával. A válaszadás pontosságát leginkább az határozza meg, hogy mennyire egyértelműen, világosan és részletesen fogalmazzuk meg kérdésünket. Minél konkrétabbak vagyunk, annál hasznosabb választ kapunk.
Sokan udvariasságból még meg is köszönik az AI válaszát; ennek természetesen az AI részéről nincs jelentősége, mivel nem nincsenek érzelmei. Sőt, ahogy az OpenAI egyik alapítója tréfásan megjegyezte: a tömeges „köszönöm” hozzászólások feleslegesen növelik a számítási kapacitásigényt, így dollármilliós áramköltségeket okoznak.
Hasonlóképp: bár az AI nem sértődik meg, ha valaki durván, szitkozódva vagy szarkasztikusan kérdez, ez könnyen befolyásolhatja a válasz stílusát, és az eltérítheti a tartalmat is. A modell ugyanis alkalmazkodik használója hangneméhez. Így, ha például egy szoftverhibát dühösen, vádaskodó stílusban próbálunk megoldatni vele, jó eséllyel csak megerősít minket a panaszunkban, de nem ad valódi megoldást.
Összességében elmondható: a mesterséges intelligencia ígéretes és egyre hasznosabb eszköz a jogi tájékozódásban, különösen a laikus használók számára. Ahhoz azonban, hogy valóban jól használjuk, érdemes ismerni a lehetőségeit, de legalább ennyire a korlátait is.
