Az európai kérdésekre összpontosító média nagy terjedelemben számol be arról, hogy az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága – tegnap kihirdetett ítéletében – a bírói függetlenség védelmének a jegyében az uniós joggal ellentétesnek minősítette a lengyel legfelső bíróság bíráinak nyugdíjazási szabályait megváltoztató törvényt.
A szóban forgó, 2016-ban hozott jogszabály – amely a rendes bíróságok bíráira és az ügyészekre is vonatkozik – nők esetében 60, férfiak esetében 65 évre szállította le a nyugdíjazási korhatárt, és de facto bírák elmozdításával, illetve a legfelső bíróság elnökének az esetében a korábban biztosított kinevezési időszak megrövidítésével is járt. A Varsó elleni jogi eljárást az Európai Bizottság indította, amelynek egyik feladatköre az EU-jog érvényesítése a tagországokban. Tavaly a lengyel kormány annyiban visszakozott, hogy engedélyezte legfelső bírósági bírák visszavételét, ám most a legfőbb uniós ítélkező fórum jogerősen kötelezte Lengyelországot a törvény megváltoztatására.
Az EurActiv brüsszeli uniós hírportál az ítéletről szóló beszámolójában idézi az Amnesty International emberi jogi szervezet állásfoglalását, amely szerint a luxembourgi döntés nem csupán Lengyelország számára fontos, hanem azokkal a további EU-tagállamokkal szemben is, amelyek úgy vélik, hogy büntetlenül megsérthetik az emberi jogokat.
Kitér az EurActiv arra is, hogy Dimitry Kochenov, a groningeni egyetem alkotmányjogi professzora a portálnak nyilatkozva úgy vélekedett: az ítélet azt mutatja, hogy az uniós intézmények tanultak a régebbi hibákból, amelyeket a Magyarországgal kapcsolatban folytatott hasonló ügyben már elkövettek. Magyar vonatkozásban az Európai Bíróság annak idején méltányolta azokat a módosító intézkedéseket, amelyek az okozott jogsérelmek bizonyos mértékű orvoslását célozták.
A statisztikai adatok bizonyos szempontok szerinti csoportosítása, más szempontok figyelmen kívül hagyása mellett erősen megtévesztő lehet akkor is, ha önmagában minden egyes számadat korrekt – ezt a jól ismert igazságot példázza újra az az adatsor, amelyet az EU menekültügyi hivatalának, az EASO-nak a tegnap közzétett éves jelentése tartalmaz, és amelyről a legkülönfélébb végkövetkeztetésű cikkek jelentek meg a nemzetközi sajtóban. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a dpa német hírügynökség alapján elemzi a számokat, érthető módon elsősorban német szempontból. Az EASO-jelentésből az derül ki, hogy az EU-n belül évről évre Németországban adják be a legtöbb menedékkérelmet, és a német trendek többé-kevésbé összeurópai szinten is tükröződnek – nagy egyedi eltérésekkel persze, mert például Franciaországban tovább tart a növekedés, Olaszországban viszont a felére estek vissza a számok.
A Németországban beadott kérelmek száma mindenesetre most már csökken, mégpedig látványosan. A menekültválságot megelőző utolsó évben, 2014-ben közel 203 ezer menedékkérelmet adtak be Németországban. A válságos 2015-ben megközelítette a 477 ezret, majd 2016-ban elérte a 745 ezret. Viszont 2017-ben már 223 ezer alatt maradt, tavaly pedig 184 ezerre mérséklődött, vagyis jóval kevesebb, mint a válság előtt volt. Eddig ez világos üzenet, csakhogy az idei első öt hónapban – nem csupán német, hanem összességében európai vonatozásban is – újra emelkedés tapasztalható. Az idén január elejétől május végéig 290 ezer volt az Európában benyújtott menedékkérelmek száma, ami 11 százalékkal magasabb a 2018 azonos időszakában beadottak számánál. Ez elvben nyugtalanító lehetne, de ha jobban a számok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy az idén a kérelmek 7 százalékát – 18 400-at – az újonnan kibontakozott politikai-gazdasági válság által sújtott Venezuelából érkezettek nyújtották be Európában, ami addig nem volt tapasztalható, és a venezuelai válság az Európára gyakorolt várható hatás tartósságát illetően nem is vethető össze az olyan – mondhatni – folyamatos konfliktusfészkekkel, mint például Afganisztán. Az akut helyzetben a mintegy 31 millió lakosú Venezuelából közel négymillióan menekültek el, de valószínűsíthető, hogy ez a valóságos kiözönlés csupán átmeneti jellegű. Így aztán elmondható, hogy a venezuelai számok rontják ugyan az idei adatokat, de ez a növekedés nem trendforduló, nem azt a menekülthullámot jelzi, ami 2015-ben érte Európát.