Kaktuszok a Fűvészkertben: Brazília különös növényei közelről

Brazília Dél-Amerika legnagyobb országa, területe majdnem akkora, mint egész Európa. A pesti Fűvészkert idei, őszi kaktuszkiállításán Brazília egy különleges, alig ismert részével ismerkedhetnek meg a látogatók: a hatalmas ország keleti és déli részén élő szárazságtűrő szukkulensek világával. Földünknek ezen részén kiterjedt sziklás fennsíkokat, szubtrópusi erdőket, Rio Grande do Sul államban pedig időszakosan száraz pampákat találunk.

Az ott élő kaktusz és egyéb pozsgásfajok gyönyörű virágaikkal, szép formáikkal valóban élő ékszerek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjében szeptember 13–15. között nyitva tartó kiállításon a csak Brazíliában honos gömb- és oszlop-kaktuszok, a fákon élő vesszőkaktuszok, a díszes fellevelű broméliák és élőhelyükön már alig található tillandsiák láthatók.

Mindezek mellett természetesen helyet kapnak a hazai kaktuszgyűjtők féltett kincsei, több száz kaktusz- és pozsgás-ritkaság Közép-Amerika és Afrika egzotikus tájairól.

Aki kedvet kap a növények tartásához, a kiállítás három napja alatt beszerezheti első vagy akárhány századik kaktuszát, az egyesület tagjai pedig tartási tanácsokkal is ellátják az érdeklődőket.

Brazíliai kaktusz eredeti élőhelyén.

Mintegy 2000 faj tartozik a kaktuszfélék családjába. A kaktuszok a dél-amerikai kontinensen bárhol előfordulhatnak nagyjából az északi szélesség 50 fok és a Magellán-szoros között. Széleskörű elterjedésükből adódóan a kaktuszok a legszélsőségesebb időjárási körülményekhez is alkalmazkodva megtalálják a módját fennmaradásukhoz. Méltán nevezhetjük őket a növényvilág túlélőbajnokainak: a tengerparttól az akár 4000 méter magas hegységekig, a száraz sivatagoktól az esőerdőkig mindenütt képesek megélni.

Az európai ember számára a kaktuszok az Újvilág felfedezését követően váltak ismertté. Valószínűleg Kolumbusz Kristóf hozott magával legelőszőr kaktuszt, amelyet Erzsébet spanyol királynőnek ajándékozott.

A kaktusz-magángyűjtemények létrehozása a 17. század elején a vagyonos emberek kiváltsága volt, hiszen egy-egy ritka faj beszerzése meglehetősen sokba került, arról nem is szólva, hogy a télikertek és a nagy virágházak felépítése és üzemeltetése vagyonokba került.

Bár elsősorban a gyűjtők körében örvendenek a legnagyobb népszerűségnek a kaktuszok, az utóbbi évtizedekben e növények gyakorlati haszna iránt igencsak megnőtt az érdeklődés. Elsősorban az élelmiszeriparban van nagy jelentőségük, amely egyre változatosabb formákban – étel, saláta, édesség, gyümölcs, lekvár, hűsítő és szeszes ital stb. – állítja elő és kínálja fogyasztásra a kaktuszokat és az egyéb pozsgás növényeket. A legkeresettebb természetesen a fügekaktusz (Opuntia ficus) gyümölcsként fogyasztott termése, mely három színváltozatban (sárga, fehér és piros) jelenik meg a boltokban.

A kaktuszokból, különösen pedig a pozsgás növényekből számtalan kozmetikumot és gyógyhatású készítményt állítanak elő; közöttük a legismertebbek az Aloe vera készítmények. Az éjkirálynő-kaktusz virágainak kivonatából igen hatásos keringésserkentő szer készül, más fajtákból gyulladáscsökkentő szereket, fogamzásgátló tablettákat és igen sok, egyéb hatású készítményt.

A kaktuszok kedvelt szobanövények, mivel úgy véljük igénytelenek és kevés törődéssel is beérik. De tudni kell, hogy szerfölött fényigényesek, ablakpárkányra vagy ablak közelébe kell helyezni őket, hogy napi 4-5 óra napsütést élvezhessenek. Nehezen tűrik a helyváltoztatást, de nyáron mindenképpen a szabadban a helyük, nem a szobában. Nem véletlenül hívják a lusta emberek virágának, hetekig is elvan öntözés nélkül, hisz a töviseben képes tárolni a vizet. A nyári forróságban és a virágzás idején is öntözhető bátran. Télen az 5–15 fokos hőmérséklet a legideálisabb nekik, a pihenő időszakban még kevesebb vízzel is beérik. Szerencsére túl gyakran nem kell átültetni.