Öt év szünet után újra láthat a közönség galléros páviánokat (Papio hamadryas) a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A hét fiatal állat a múlt hónapban érkezett Budapestre és csütörtök óta ismerkednek új otthonukkal. Az Afrika északkeleti felében őshonos majmok ugyanott kaptak helyet, ahol ugyanezt a fajt évekkel ezelőtt is bemutatták. A Nagyszikla oldalában található sziklakifutóról van szó, amelyet a páviánok a sörényes juhokkal osztanak meg. A hét galléros pávián a napokban nemcsak a számukra teljesen új kifutót térképezte fel, hanem nagyrészt felosztotta egymás között a rangsorbeli pozíciókat a sörényes juhokkal.
A páviánok közül a legidősebb 2010 áprilisában, a legfiatalabb 2011 novemberében született. Kölyöknek már nem nevezhetők ugyan, de az ivarérett, és főként a tenyészérett kort még egyikük sem érte el. Így életkoruk és fejlettségük alapján kamaszoknak tekinthetők. Ötletként felvetődött, hogy a hét állat a hét törpe után kapjon nevet (Szende, Szundi, Morgó, Hapci, Tudor, Vidor, Kuka), minthogy azonban öt nőstényről és két hímről van szó, az ilyen névadás esetén vita alakulhatna ki arról, hogy ki legyen Hófehérke…
A galléros páviánok népszerű és tevékeny állatok, ezért a látogatók közül sokan szeretnék megörökíteni őket mobiltelefonjuk vagy fényképezőgépük segítségével. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb előfordul, hogy valaki be is ejti a kifutóba a telefont, vagy a fényképezőgép valamelyik tartozékát. Ezt azonban lehetőség szerint jobb elkerülni, mert a páviánok a beejtett tárgyakat erőteljes mechanikai próbáknak vetik alá. Az évekkel ezelőtt Budapesten élt páviánoknál megesett, hogy egy beejtett mobiltelefonnak az egyik kíváncsi állat úgy vette hasznát, hogy a készüléket snowboardként használva csúszkált le a mesterséges sziklafelszínen. A most érkezett állatok eddig még csak egy beejtett objektívsapkát zsákmányoltak, de abból sem maradt túl sok.
Magáról a fajról tudható, hogy egykor szerte Észak-Afrikában elterjedt volt, ám manapság csak Afrika északkeleti felében, Eritreában, Etiópiában, Szomáliában és Dzsibutiban, valamint az Arab-félsziget délnyugati sarkában, Jemen és Szaúd-Arábia területén láthatók vadon. Az ókori Egyiptomban is jól ismerték, mi több, Thot istent is igen gyakran páviánalakban vagy páviánfejjel ábrázolták. A kifejlett hímek jellegzetes, „galléros” szőrzete adta az inspirációt a klasszikus óegyiptomi parókaviselethez, amelyből meg a Kleopátra-frizura fejlődött ki. A nőstények párzási időben feltűnő ivari duzzanattal hívják fel fogamzó képességükre a hímek figyelmét. Erre a közönség számára is feltűnő állapotra vezethető vissza az a nem éppen hízelgő eposzi jelző, amelyet a látogatók az állatok vöröses színű hátsó fertálya miatt ragasztottak a páviánokra.