Számos magyar vált ismertté az amerikai filmiparban, ott is kiemelten Hollywoodban. Említhetünk jó néhány filmszínészt, továbbá kiemelkedő rendezőket és operatőröket is. Akiről ezúttal szó lesz, üstökösként tűnt fel a filmvilág égboltján, ám mára már jószerint csak halványuló emléke maradt…
Az akkoriban Magyarországhoz tartozott felvidéki fürdővárosban, Pöstyénben, nemesi családban született Kárpáthy Korvin Géza (1907–98), aki ugyancsak a kaliforniai stúdiókban bontakoztatta ki karrierjét. Ám előtte még Budapesten, Rákosi Szidi színiiskolájában ismerkedett meg a színművészettel. A húszas évek végén Párizsba ment, ahol a Sorbonne-on tanult, de inkább rendezőként és operatőrként jeleskedett különböző dokumentumfilmek forgatásánál. Még a német invázió előtt, 1940-ben távozott a francia fővárosból, és végleg az Egyesült Államokban telepedett le.
Kezdetben színpadi színészként a Brodway-en próbálkozott, végül mégis a filmipar szippantotta be. Időközben már a Kárpáthy nevet elhagyta, Géza Korvinként jegyezték a filmek stáblistáján. Az Universal Pictures-szel kötött szerződését követően ismét nevet változtatott: Charles Korvin lett és később már csak ezen a néven szerepelt.
Mivel Magyarországon született, amely a negyvenes évek végén már a Szovjetunió csatlósának számított Nyugaton, gyanússá vált a McCarthy szenátor által életre hívott Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság szemében. Charles Korvin nem volt hajlandó együttműködni a testülettel, a vizsgálóbizottság meghallgatására sem ment el, ezért egy ideig nem is filmezhetett.
A hősszerelmes szerepét mintha neki találták volna ki, a hölgyek rajongtak a magyar színészért. Az 1950-es évek elejétől azonban változott filmszerepeinek karaktere.
A szépfiúk, nőcsábászok skatulyája után az 1952-ben forgatott Tarzan vad dühe című Weissmuller-féle filmben már negatív figurát, egy szovjet titkosügynököt alakított.
(Weissmuller egyébként a Temesvárhoz közeli Szabadfalván született Johann Weissmüller néven 1904-ben. A 190 centi magas, ötszörös úszó olimpiai bajnok, szálfatermetű férfi számára teremtették meg a filmesek Tarzan szerepét.)
Charles Korvin ettől kezdve általában ellenszenves rosszfiúk megformálójaként jelent meg a filmvásznon vagy az akkoriban induló tévésorozatokban. A leghíresebb széria a Zorro kalandjait ecsetelő produkció volt. Ebben ő alakította José Sebastian Vargát, a Sast, aki a maga módján egy igen bonyolult karakter volt: kegyetlen, hatalomra vágyó, egyszersmind gyáva alak, aki Kalifornia függetlenségéről ábrándozott. Charles Korvin nevét ennek a szerepének köszönhetően végre a szülőföldjén is megismerték az 1980-as években.
Korvin még 1945-ben vette feleségül a színésznő Helena Marina Fredricks-et, akivel tíz évig élt együtt, ám végül mindketten a válás mellett döntöttek. Később újra megházasodott és élete végéig kitartott a második felesége, Natasha Korvin mellett.
A magyar születésű színész kilencvenévesesen, egy manhattani kórházban hunyt el. Végakaratának megfelelően a testét elhamvasztották, a hamvakat pedig – számos más filmsztáréhoz hasonlóan – az Atlanti óceánba szórták.
(Fotók: ujsagmuzeum.hu – muzsa.sk)