Kidobott élelmiszer-fölösleg – és éheznek honpolgáraink meg az emberiség jórésze

Holnap lesz az élelmezési világnap, a 150 országot felölelő összefogás napja, melynek célja hogy ráirányítsa a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a magyar honpolgárokat, az emberiséget sújtó éhezésre, és ösztönözze őket az élelmezési problémák megoldására.

A világnap idei mottója, „A tetteink alakítják a jövőt” is azt hangsúlyozza, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb közös jövő alapjait csak együtt tudjuk lefektetni.

Ma ismét hosszú kamionsor haladt át Budapest történelmi belvárosán magyar és nemzetközi élelmiszeripari és -kereskedelmi cégek mintegy 33 tonnányi rakományával. Az élelmezési világnapi akciót az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) valamint a Magyar Élelmiszerbank Egyesület közösen szervezte immáron a 16. alkalommal.

Vonatvárós kora délután az omladozó MÁV-szégyen kelenföldi pályaudvar kietlen mélységében, ahol az utas legalább annyira nem talál ülőhelyet, mint egy eligazító menetrendi táblát. Csak az éppen aktuális vonatforgalomról tájékoztatnak a nagynak nem nevezhető képernyők… 

(Illusztráció: Käthe Kollwitz: Hunger, 1925)

Akinek van némi ideje a vonata érkezéséig, vagy olvas, vagy szemlélődik, vagy harap valamit. Szerénységem is ezzel próbálja elütni az időt. Miközben előkotorászom a táska mélyéről a tízóraira csomagolt, kissé megnyomódott szendvicsfélét, nézelődöm. Pár lépésnyi távolságban tízéves forma fiúcska tűnik föl, már harmadszor. Tesz egy kis kört, kilép a látószögemből, megkerül, aztán a másik oldalon újra besétál. Gondolom, unatkozik, felfedezőútra indult, miközben szülei, nagyszülei elmerülten beszélgetnek a közelben.

Újra köröz a kis srác. Semmi feltűnő raja, átlagos öltözet, bár, ha jobban megnézem, meglehetősen vékonyka. Talán ilyen alkat… Meg sápadt is. Kibontom az elemózsiát, török belőle egy falatkát, mire a legényke két lépésnyire megáll előttem. Rám néz, és csak most figyelek föl a hihetetlenül szomorú barna szempárra. Félhangosan szól a fiú: „Bácsi, adjál nekem is, éhes vagyok!”

Döbbenten meredek a gyerekre. Hasonló hangon sok évvel ezelőtt Tunéziában szólt hozzám ilyesforma kisgyerek, mutatta, ennék, éhes. Összekapartam neki egy marék millimet, annyi pénzből csak jóllakik…

„Bácsi, adjál nekem is, éhes vagyok!” – szólalt meg újra a pályaudvari zsongásban a fiúcska, és már a tenyerét is tartotta. Ránéztem, és nyújtottam a kis csomagot, rajta hagyván a letört falatkát is.

„Köszönöm, bácsi!” – és a falat már el is tűnt a szájában. Szorította a szalvétába csomagolt tízórait, pár lépést hátrált, harapott belőle, ette, mint aki napok óta nem evett. Harapása mohó volt, de rágása már megfontolt, alapos, és úgy nézett, mintha a világ minden kincsével ajándékoztam volna meg. Hálával, tisztelettel, kicsi élete nagy-nagy szeretetével. Csak annyit tudtam felelni, hogy „Szívesen adtam…”

Nem tudom, meghallotta-e, mert elfordult, lassan megindult. Egyszer még hátra nézett, és mutatóba újra harapott a szendvicsből, kis pofija kigömbölyödött az éltető boldogságtól.

(Kulcsár László)


A rendezvény célja a kézzelfogható segítségnyújtáson túl az élelmezési világnap idei témájára való figyelemfelhívás volt, mely a fenntarthatóság végett az élelmiszer-ellátási rendszerek átalakítását és ezen belül is az élelmiszer-pazarlás csökkentését sürgeti, hiszen naponta elképesztő mennyiségű élelmiszert dobnak ki az emberek, annak ellenére, hogy világszerte tíz- és tízmilliók éheznek, és szorulnak rá az élelmiszerbankok, vagy más szervezetek segítségére.

Az adománykonvoj a pesti Hősök terén tartott egy rövid pihenőt, miközben a két szervezet képviselője, kiegészülve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) megbízottjával, felvázolta az élelmezési rendszerek előtt álló kihívásokat és lehetséges megoldásaikat.

„A fenntartható fogyasztás alapvető problémája az élelmiszer-pazarlás. Hazánkban csak a háztartásokban évente kb. 600 000 tonna élelmiszer végzi a szemétben – jelentette ki dr. Helik Ferenc, a NÉBIH elnökhelyettese. – Az agrárminisztérium és a NÉBIH fontosabb célja, hogy ezt a pazarlást az évtized végére a felére csökkentsük, tegyünk a tudatos fogyasztásért”.

„A világon előállított élelmiszereknek csaknem harmada megy veszendőbe megy. Ezért a pazarlásért a mezőgazdasági termelők, a feldolgozók, a kereskedelem és persze a háztartásoknak egyaránt felelősek – hangsúlyozta Szabó Szilvia, az Élelmiszerbank ügyvezető igazgatója. – Az Élelmiszerbank évente 8 000 000 kilogramm élelmiszer-felesleget ment meg áruházakból és élelmiszer-gyártóktól, amit rászorulók között osztunk szét. A háztartásokban keletkező feleslegeket azonban csak széleskörű összefogással, tájékoztatással és szemléletváltással lehet csökkenteni.”

Az összefogás kulcsfontosságú, és a változásban mindenkinek szerepet kell vállalnia, a kormányzatoknak például új szakpolitikák, a magánszektornak üzleti modellje átalakítása, a fogyasztóknak szokásaik és gondolkodásuk megváltoztatása révén.

Az élelmezési világnapi adománykonvoj példamutató együttműködés a mennyiségi és minőségi éhezés felszámolásáért.
A fogyasztók előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy részt vegyenek a változásban. Bárki, aki élelmiszert vásárol, feldolgozza, megfőzi, tárolja, maga is az agrárélelmezési rendszer aktív szereplőjévé válik, ezáltal mindenki hatással lehet a piacot a környezetileg és társadalmilag egyaránt fenntartható termékek választásával vagy épp a helyben termelt és szezonális alapanyagok előnyben részesítésével. A háztartásokban keletkező élelmiszer-felesleg már olyan apró lépésekkel is csökkenthető, mint a kamrában és a hűtőben található ételek lejárati idejének rendszeres ellenőrzése, bevásárlólisták írása, a tárolók és szállítóeszközök körültekintő kiválasztása, a maradékok elfogyasztása vagy fagyasztása.

A rászorulókért indított adománykonvojt a FAO és az Élelmiszerbank szervezésében megvalósuló élelmezési világnapi akciót hazai és nemzetközi élelmiszer-ipari és -kereskedelmi cégek összefogása tette lehetővé.